Főkép

1957-ben a tizenkilenc éves Lee Morgannél csak két híresebb trombitás volt: Dizzy Gillespie és Miles Davis. Nem véletlen, hogy a Blue Note két tulajdonosa, Francis Wolff és Alfred Lion nyugodtan össze merte ereszteni Morgant a tizedik (!) lemeze elkészítéséhez egy nehézsúlyú válogatottal. Mert a The Cooker bizony a 10. albuma volt a fiatal trombitásnak, aki a Blue Note-nak köszönhetően szinte szó szerint robbant be a jazzéletbe alig egy évvel korábban. Wolff és Lion pontosan tudták, kire kell lecsapni. Morgant nem is engedték el többé, ami kiváló döntésnek bizonyult, ugyanis a zenész a híres és megkerülhetetlen trombitás triumvirátus tagja lett.

Lee Morgan, Freddie Hubbard és Donald Byrd majdnem egy évtizedig uralta a jazz világát, teljes joggal. Mert forradalmárok voltak ők, a hard bop forradalmárai. Nélkülük nem képzelhető el a hard bop létrejötte, és ennek a folyamatnak kiváló példája a The Cooker.

Morgan kísérői valóban nehézsúlyúak. Az albumot indító „A Night in Tunisia” gyors tempója ragyogó alkalmat ad Morgannek egy tüzes szóló bemutatására, amit aztán Pepper Adams káprázatosan fűz tovább. Bobby Timmons zongorajátéka lendületes, szellemes és pattogós. Paul Chambersről és Philly Joe Jonesról nem is érdemes sokat beszélni: ők voltak a világ két legjobb ritmusszekciója közül az egyik.

Az albumnak nem is a sztenderdjei az érdekesek igazán („A Night in Tunisia” és a „Just One of Those Things”), hanem Morgan két szerzeménye, a „Heavy Dipper” és a „New-Ma”. Ez utóbbi akár a hard bop meghatározása is lehetne. Lüktető, szaggatott ritmus, alapvetően bluesos alap, lassú indulás, aztán bele a gyeplőt a lovak közé. A három trombitás közül Morgan volt a legmerészebb, a legnagyobb újító. A technikai tudásáról nincs értelme áradozni, mert elképesztően fújt. Olyan pattogósan, lendületesen, olyan félelmetes timinggal fújt, ami lenyűgöz, magával ragad.

Frazírozása ekkor már lassan elnyerte a csak rá jellemző egyedi hangot, és szinte szétrobban az energiától. Néha az az érzésem, hogy Pepper Adams alig bírja kordában tartani. (Ezt a pikáns fúvósösszeállítást aztán Donald Byrd vitte tovább, aki számos albumot készített Adamsszel.)

Morganre fiatal kora ellenére is a roppant okos szólók jellemzőek. Egy pillanatra sem feledi, honnét indul, hova megy, és hogyan fog odajutni. Egyetlen felesleges hang sincs a szólójában, egy felesleges hajlítás, egy felesleges tempóváltás sem. Alkalmankénti aláfújásai olyan zamatos ízt adnak a játékának, hogy úgy érzem: 8-9 perc is kevés egy nótából. Timmons csak néha bukkan fel egy szóló erejéig, amúgy marad a ritmusszekcióban, Adams azonban alaposan kiveszi a részét a mókából. Állja Morgan szemtelenségét, és néha odareccsent neki egy férfiasat a baritonszaxofonnal.

Morgan játéka már magában kivételes élmény, a többi zenésszel közösen pedig parádés. A The Cooker már önmagában elég lett volna, hogy beírja a nevét a jazz nagykönyvébe, de ő az elkövetkező bő egy évtizedben egyre magasabbra rakta a mércét, és mindig megugrotta.

Előadó:
Lee Morgan – trombita

Közreműködők:
Pepper Adams – bariton szaxofon
Bobby Timmons – zongora
Paul Chambers - bőgő
Philly Joe Jones - dob

A lemezen elhangzó számok listája: 
1. A Night in Tunisia
2. Heavy Dipper
3. Just One of Those Things
4. Lover Man
5. New-Ma
6. Just One of Those Things (alt take)

Diszkográfia:
Lee Morgan Indeed!, Vol.1 (1956)
Presenting Lee Morgan (1956)
Introducing Lee Morgan (1956)
A-1 – The Savoy Sessions (1956)
Lee Morgan, Vol. 2 (1956)
Lee Morgan (1956)
Dizzy Atmosphere (1957)
Lee Morgan, Vol. 3 (1957)
City Lights (1957)
The Cooker (1957)
Candy (1957)
Here`s Lee Morgan (1960)
The Young Lions (1960)
Lee-Way (1960)
Minor Strain Roulette (1960)
Expoobident (1960)
Take Twelve (1962)
The Sidewinder (1963)
Search for the New Land (1964)
Tom Cat (1964)
Lee Morgan Quintet (1964)
The Rumproller (1965)
The Gigolo (1965)
Cornbread (1965)
Infinity (1965)
Delightfulee (1966)
Charisma (1966)
The Rajah (1966)
Sonic Boom (1967)
The Procrastinator (1967)
The Sixth Sense (1967)
Taru (1968)
Caramba! (1968)
Live at the Lighthouse (1970)
Speedball Trip (1970)
Lee Morgan (1971)
The Last Session (1971)
We Remember You (1991)
Baltimore `68 [live] (2003)
Quintet at the Lighthouse 1970 [live] (2004)