FőképVajon mi történik akkor, ha a világ talán két legelmebajosabb jazzbillentyűsét bezárjuk egy stúdióba, és várunk?
Valószínűleg ezen elmélkedett a neves producer, Scotty Hard is, amikor kipattant a fejéből az a csodás ötlet, hogy John Medeski és Matthew Shipp egy lemezen szerepeljenek.
Kérésére mindkét muzsikus azonnal ugrott (hiszen ismerték ők egymást azelőtt is, mivel ugyanabba a zeneiskolába jártak), és rögvest stúdióba vonultak, ahol felvették az év legbetegebb és legelszálltabb anyagát, amely Scotty Hard’s Radical Reconstructive Surgery névvel 2006. október 10-e óta megvásárolható.

Úgy látszik, az elmebajosoknak mindenre van idejük. John Medeski a közelmúltban jelentette meg új, Out Louder címet viselő lemezét a híres Medeski, Martin & Wood formációjával, ahova ezúttal John Scofield is betársult.
Matthew Shipp sem ült a babérjain, ő év elejére készült el One című szólókiadványával. Tehát mindkét billentyűs nyakig benne van a munkában, azonban úgy tűnik, egy „épkézláb” albumra mindig tudnak időt szakítani.
Egyébként nem hiszem, hogy túl nagy felkészülés előzte meg a stúdiómunkálatokat, nekik az elmebaj a kisujjukban, sőt, mind a tíz ujjukban benne van.

A szóban forgó albumon Medeski ül az orgona mögött, Shipp nyűvi a zongorát, mellettük pedig William Parker bőgőzik, Nasheet Waits dobol és DJ Olive zsibbasztja a lemezjátszót.

William Parker csakúgy, mint a zongorista, a free jazz területén tevékenykedik, és ő sem épp a zenészek teljesen normális fajtájából való.
Nasheet Waitset korábban Max Roach M`Boom nevezetű ütősbandájából ismerhettük meg és olyan hírességek mellett hallhattuk azóta, mint Ron Carter vagy Greg Osby.
DJ Olive szintén a kortárs free jazz egyik jeles képviselője, aki egy nem mindennapi hangszeren, a lemezjátszón zenél.
Egyszóval Scotty Hardnak mindenkit sikerült összehoznia egy maradandó károsodásokat okozó kiadványhoz.

A korongon szereplő tíz szerzeményben Medeski és Shipp zenei világa ötvöződik. Egyik részről az orgonista a dögös, mocskos, mély, Hammond B-3-as deep funk hangzást hozza magával, másik részről pedig a zongorista hátborzongató futamaival és síron túli disszonanciáival kaszál.
Az így kapott eredmény egy megbotránkoztatóan és szemérmetlenül abnormális free funk kotyvalék, ami mindkét muzsikus zenei világánál súlyosabb és elborultabb.

Én személy szerint rajongok a borultabbnál borultabb zenékért, így ez az album is rögtön belopta magát a szívembe, és akinek van gyomra és tüdeje két pszichopata zene megnyilvánulásához, annak melegen ajánlott. Azonban aki nem fanatikusa a free jazznek, az ne próbálja ki.

A másfél perces „Primary Humor” megadja a lemez meglehetősen „fülsértő” alaphangját. Aki nem erre számított, az itt még kikapcsolhatja, de utána már nincs menekvés.

A „Chance Operation” egy igazi free funk szerzemény. Waits feszes dobalapja hasít a háttérben, míg a két billentyűs még csak kóstolgatja a hangszerét. Aztán betársul Parker pammogó basszusa, innentől pedig elszabadul a pokol.
Matthew Shipp akkordjai adják meg az első nagy ütéseket, majd belép John Medeski sikoltó orgonája és DJ Olive kegyetlenül fülsértő, démoni effektjei. Egy pillanatnyi szünet után ugyanez folytatódik.
A feszes funkos dob-basszus groove-ra a két agybeteg virtuóz rikácsol. És ez az, amit mi szeretünk.

A „St. Clare`s Hospital” is ezt a hangzásvilágot hozza el nekünk. A lüktető dob és a pumpáló bőgő egységes alapja támasztja alá az idegtépő zongora-orgona jamet, amely a lemezlovas isten háta mögötti effektjeivel súlyosbodik.
Tulajdonképpen ez a dal az előző nóta folytatása.

A „Noonday Demon”-t teljes mértékben Shipp zongorája uralja, csak egy minimális gépdobalap és néhány szörnyűségesen észbontó zajfoszlány ugrálja körbe azt. Aztán William Parker is bekapcsolódik free jazz-basszusjátékával és Nasheet Waits neszelő dobja is rendesen szétcsapja az agyunkat.

A „The General” egy hip-hopos, trip-hopos dobalapra improvizált elszállás. DJ Olive ismét nem bír magával és érdekesebbnél érdekesebb hangfoszlányokkal örvendeztet meg minket.

Az „Eclipse” talán a legjobban sikerült szám a lemezen. Medeski kellemes, jazzfunkos orgonamenetekkel indít és Shipp is megembereli magát néhány pillanatra, de azért néhány elmaradhatatlan idegrángás is be-becsusszan játékába.
Ezután a zongorista mély akkordjai ágyaznak meg az orgonista ép ésszel is elviselhető, dögös billentyűszólójának. Az elvetemült dobalap természetesen azért megadja az egész sajátosan elvont jellegét.

A rövidke „Apothecary`s Cabinet” szokásosan súlyos, ennyit elég is tudni róla.

A „The Peeler” ismét egy jó kis improvizációs funk nóta, melyben megmagyarázhatatlan események tömkelegének lehetünk fültanúi. Dobhártyaszaggató akkordok, migrénes effektek borzadálya, helikopterek zaja, eldobált végtagok szerte-széjjel és keresztbe-kasul halálsikolyok.
Ebbe az öt percbe minden olyan zenei megoldás bele lett sűrítve, ami egy normális ember fantáziáján túlmutat.

Az „Anatomy Of Melancholy”-ban Medeski orgonájának hangja egy játéktelefon hangjára emlékeztet tárcsázás közben, de ez ezek után már tényleg nem meglepő. Ezek után Waits drum&bass dobja aprítja a népet, miközben Matthew Shipp marsbeli blues-köre kalimpál össze-vissza.

Az utolsó, „Round 2” című nóta a maga tizenkét és fél percével az album utolsó negyedét teszi ki. A baljós zongoramenetek már előre sejtetik velünk a bajt, miszerint Medeski nem sokára, irgalmat nem ismerve bevisít, és akkor lesz haddelhadd.
És, mit ad isten, tényleg így történik, míg a DJ, szokásához híven szabadjára ereszt néhány recsegést és ropogást. Nem ecsetelném tovább, nem lenne érdemes. Egy szó, mint száz: nem kellemes, de nagyon jó.

És ez jellemzi az egész kiadványt is. Nem feltétlenül kellemes, és nem tipikusan olyan, amit mindennap meghallgat az ember. Azonban zeneileg is és gondolatilag is nagyon el van találva, és emiatt a nehéz zenék kedvelőinek kifejezetten élvezhető.
Emellett pedig két olyan virtuóz együttműködésének lehetünk fültanúi, ami minden free jazz fanatikus számára kötelező és kihagyhatatlan.

Scotty Hard ezt jól kifundálta, és, azt hiszem, ezek után választ kapott a kérdésére. Vajon mi történik akkor, ha a világ talán két legelmebajosabb jazzbillentyűsét bezárjuk egy stúdióba, és várunk?
A Scotty Hard`s Radical Reconstructive Surgery tartalmazza a választ.

A zenekar tagjai:
John Medeski – orgona
Matthew Shipp – zongora
William Parker – bőgő
Nasheet Waits – dob
DJ Olive – lemezjátszó

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Intro
2. Chance Operation
3. St. Claire`s Hospital
4. Joint Desease
5. The Genera
6. Eclipse
7. Cocktail
8. The Peeler
9. Anatomy of Melancholy
10. Round Two