Beszámoló: Ambrose Akinmusire & Brussels Jazz Orchestra – Müpa, 2026. április 23.
Írta: Németh Attila | 2026. 04. 27.
A budapesti hangverseny- és koncertkínálat rengetegének egyik zászlóshajója a Müpa, ami az idei évad során is vonzóbbnál vonzóbb előadásokkal nyűgözte le a közönségét. Most azonban egy kissé éretlenebb produkciónak adott teret Ambrose Akinmusire & Brussels Jazz Orchestra (...) What's Not There. A New Perspective on Miles Davis műsorával. Valójában az alcím el is kerülte a figyelmünket, hiszen Akinmusire a New York-i jazzszcéna olyan kiemelkedő alakja, akit jó időről időre látni és hallani itthon, mert mindig kivételes élményt nyújt – akár élőben, akár egy-egy korongon. Ám az, hogy Miles Davis örökségét egy európai jazz-zenekarral új fénytörésbe tegye, még neki is túl nagy feladatnak bizonyult.
Egy olyan, az egész este során hasonló enervált dinamikákkal játszó Orchestrát hallottunk ugyanis, amely inkább keltette a műkedvelők csoportjának benyomását, semmint olyan muzsikusokét, akik képesek lennének saját erejükből bármi izgalmasat hozzátenni Miles Davis kompozícióihoz. A koncepció, hogy az újrahangszerelt darabokkal olyasmire mutassanak rá, „ami eredetileg nem volt ott”, akár izgalmas is lehetne, de inkább arra hívták fel a figyelmet, mi hiányzott a zenészekből és a zenekarból Miles úttörő munkáihoz és zenekaraihoz képest.
Ha csak két dolgot kellene említeni, talán azt mondanám, hogy a radikális egyszerűség bátorsága és a csend. A zenekar játéka sokszor túlírtnak és túlgondoltnak hatott, mintha féltek volna az üresség tereitől, amelyek éppen egy ilyen előadás kulcsai lehetnének. Nem látszott az irány és a karakter könyörtelen tisztasága sem a hangok sűrű, hasonló dinamikákkal áradó tengerében, így az „új perspektíva” inkább vált széttartóan hullámzóvá, mintsem hogy egy koherens vízió íveire felkapaszkodhattunk volna.
Néhány ötletes hangszerelést leszámítva Ambrose Akinmusire egy-egy szólója vitt némi színt az estébe, de már alig vártuk, hogy véget érjen ez az inkább konceptuális kísérlet, ami nem tudott valódi zenei élménnyé érni.
Fotó: Pályi Zsófia
Előadók:
Ambrose Akinmusire – trombita