Isaac Asimov: Az aszteroidák kalózai
Írta: Galamb Zoltán | 2012. 02. 06.
A ravasz és magabiztos David Starr – barátainak csak Lucky – immár a Tudományos Tanács megbecsült tagja, ám egyéni, a klasszikus cowboy-történetek hőseiére emlékeztető akciói során meglehetősen gyakran sodorja magát olyan helyzetekbe, melyekben akár a fogát is könnyen otthagyatná. Nincs ez másképp Az űrvadász sorozat második kalandjában sem, melyben Lucky titokban egy csalétekként használt hajóba lopózik, hogy személyesen deríthesse ki, ki vagy miféle szervezet áll az aszteroidaövezetben immár rendszeressé vált kalóztámadások mögött.
A magányosan végrehajtott hadműveletre azonban Lucky nem kizárólag a Föld érdekeit tekintve szánja rá magát; személyes indítékok is vezérlik, hiszen szüleit egy kalóztámadás során gyilkolták meg. Hősünk ugyanakkor őrizkedik bárminemű forrófejűsködéstől, és hiába sétál bele szántszándékkal a kalózok csapdájába, még az elfogását jószerével azonnal követő, igencsak kockázatos űrpárbaj során is igyekszik a józan eszére hallgatni és így kikerülni az életét fenyegető veszélyeket. Az űrkalózok cselekedetei azonban természetszerűen kiszámíthatatlanok, épp ezért Luckynak folytonosan rögtönöznie kell.
Elsődleges ellenfele látszólag Anton kapitány, az „aszteroidák embereinek” vezére, de csakhamar kiderül, hogy mindenekelőtt az űrbéli gázpisztoly-párbajban alulmaradt Dingó acsarkodik rá. Luckynak szerencsére nem sokáig kell elviselnie a kegyetlen martalóc baljós jelenlétét, mivel egy furcsa remete, Joseph Patrick Hansen sziklájára szállítják, aki nemcsak hogy ráismer az ifjúra, de még arra is rábeszéli, hogy szökjenek meg a kalózok elől a földiek bázisára, a Cereszre.
Onnan immár nem az űrvadász, hanem Colos nevű barátja indul vissza a remete aszteroidájára, hátha társával ellentétben neki sikerül beszivárognia a kalózok közé, ám útközben kiderül, hogy úti céljának koordinátáiról furcsamód sejtelme sincs a hely egykori birtokosának és lakójának. Lucky ezért ismét felkerekedik, és nem meglepő módon újfent szembekerül korábbi ellenfelével, aki immár nem válogat a módszerekben. Csupán kevésen múlik, hogy Lucky ép bőrrel átvészeli a második találkozót és erő-összemérést.
Még ennél is aggasztóbb, hogy a kalózok nem sokkal ezután váratlanul támadást indítanak a Ceresz bázisa ellen, és nem csupán Hansent rabolják el, hanem egyik hajójuk is nyomtalanul eltűnik a rajtaütést követően. De Lucky Starr, akiben a magányos vadnyugati hős és a titokzatos eseteket következtetéssel megoldó detektív tulajdonságai találkoznak, minden jel szerint rájött már a rejtély nyitjára, és így megkezdődhet a hajsza, melynek során a Tudományos Tanács ifjú tagjának korábban sosem járt úton kell eljutnia a naprendszer túlsó oldalára, hogy ott lehetőleg leszámoljon a kalózokkal és az őket, mint kiderült, a háttérből támogató szíriusziakkal.
David Starrból, az elszánt bűnüldözőből ebben a regényben válik James Bondra emlékeztető hidegháborús kém, aki akár az életét is hajlandó lenne feláldozni, hogy megvédje hazáját, a Földet. Az Asimov űr-krimijeiből jól ismert könnyed hangvétel mellet elszórva megtalálhatók a fiatalabb korosztály okulását szolgáló passzusok is, melyekből rengeteget megtanulhatunk bolygórendszerünkről, az űrutazásról és persze magáról az űrről. Ám elsősorban nem ezért, hanem a pergő cselekményű, valóban kalandos történetért érdemes elolvasni ezt a vékonyka, ám annál izgalmasabb kisregényt.
Kapcsolódó írások:
Gregory Benford–Greg Bear–David Brin: Második Alapítvány trilógia
Kalibán-trilógia
Roger MacBride Allen: Infernó
Roger MacBride Allen: Kalibán
Roger MacBride Allan: Utópia