Isaac Asimov életrajz
Írta: Veres Kristóf György | 2013. 09. 29.
Isaac Asimov az oroszországi Petrovicsiban született Judah Asimov és Anna Rachel Berman Asimov gyermekeként 1920. január 2-án. Édesapja ortodox zsidó műveltséggel rendelkezett, ennek ellenére a vallás nem játszott központi szerepet Isaac gyermekkorában, viszont Judah Asimov jártas volt az orosz irodalomban, amellett, hogy nagyon szerette Sólem Aléhem jiddis történeteit. 1923-ban az Asimov család az Egyesült Államokba emigrált, és New Yorkban telepedett le. Judah eleinte alkalmi munkákból volt kénytelen fenntartani családját, azonban később egy édességboltot nyitott, és angolul is megtanult. Isaac Asimov viszont sosem beszélt folyékonyan oroszul, és szülőföldjének kultúráját sem tekintette magáénak.
A fiatal Asimov már az iskolába kerülése előtt megtanult olvasni, emellett „majdnem fotografikus” memóriával rendelkezett, iskolás korában napok alatt olvasott el könyveket. Az édesapja beíratta egy könyvtárba, azonban azt nem ellenőrizte, hogy milyen könyveket olvas. Asimov mondhatni klasszikus könyvmoly típus volt, korai görög mitológiai alkotásokat olvasott, valamint az Iliászt, William Shakespeare színdarabjait, történelmi témájú könyveket és mindenféle egyéb kiadványokat. Azonban egy könyvtár nem bizonyult elegendőnek számára, a lakóhelye közelében lévő valamennyi könyvtárat rendszeresen felkereste. Miután elvégezte a Brooklyni Fiúgimnáziumot, mely akkoriban elitiskolának számított, a New Yorki Columbia Egyetemen diplomázott kémiából 1939-ben, a mesterfokozatot pedig 1941-ben szerezte meg.
1942-ben elvette Gertrude Blugermant, frigyükből két gyermek született, azonban a házasság nem volt egyszerű. A második világháború alatt Asimov az Egyesült Államok haditengerészetének légi kísérleti állomásán (NAES) dolgozott olyan sci-fi írok társaságában, mint L. Sprague de Camp – akinek Asimov szerint „volt valami nagyon brit a megjelenésében” – illetve Robert A. Heinlein, akinek a kifinomult modora miatt nagyon esetlennek érezte magát. Később a két író viszonya feszültté vált, ugyanis Asimov úgy gondolta, hogy a háború alatt még liberális Heinlein a felesége nyomására vált később keményvonalas konzervatívvá. Asimov 1942 és 1945 között dolgozott a NAES-nál, 1945 szeptemberében besorozták a hadseregbe, ahol tizedesi rangban szolgált nyolc hónapig és huszonhat napig. 1948-ban biokémiából szerzett PhD fokozatot, s még ebben az évben írt egy fiktív tudományos cikket „A kétszer szublimált tiotilomin endokrin tulajdonságai” címen, mely megjelent az Astounding Science Fiction című folyóiratban is.
1949-től a Bostoni Egyetem orvosi karán tanított, ahol 1955-ben docensi fokozatot kapott biokémiából. A legjobb előadók közé tartozott az egyetemen, azonban 1958 után csak alkalmanként tanított, a kutatás is kevéssé érdekelte. „Tudomásom szerint egyetlen tanulmány sem bizonyult bármilyen szempontból jelentősnek, mely magán viselte a kezem nyomát” – nyilatkozta Asimov. Inkább az írásnak szentelte magát olyan tudományos-ismeretterjesztő könyvekre koncentrálva, mint például a The Intelligent Man’s Guide to Science (Az intelligens ember útikalauza a tudományhoz), azonban történelmi és irodalmi témájú köteteket is írt. Asimov 1979-ig maradt docens, ezután egyetemi tanári címet kapott.
Válása után 1973-ban elvette az író és pszichoanalitikus Janet Opal Jeppsont. Második feleségével még az ötvenes években ismerkedett meg, majd éveken keresztül találkozgatott vele New York-i látogatásai során. Janet Jeppson az 1970-es években sci-fi könyveket is kezdett írni, főleg gyerekeknek. Korai munkáit J. O. Jeppson néven adták ki. Említésre méltó írásai: The Second Experiment 1974, The Last Immortal 1980, illetve a Laughing Space 1982 című antológia. Az ifjúság számára Asimov közreműködésével megalkotta a „Norby krónikákat” (Norby Chronicles), mely egy robot kalandjairól szólt.
Asimov tizenegy éves korától foglalkozott írással. Amikor az édesapja üzletében dolgozott, elkezdett érdeklődni a ponyva folyóiratok (pulp magazine) iránt, melyek nyelvezetét korai munkáiban utánozta. 18 éves korában adták ki első írását, Marooned Off Vesta címen. Az egyik folyóirat, mely rendszeresen megjelentette Asimov történeteit az Astounding Science Fiction volt, a szerkesztője, John W. Campbell Jr. ugyanis nagy hangsúlyt fektetett az akkoriban felemelkedő írok támogatására és biztatására, de az Astonishing Stories és a Super Science Stories szerkesztője, Fredrik Pohl is megvette a kezdő író számos történetét.
Asimov munkásságában a Leszáll az éj (1941) című írás jelentette az áttörést, amit sokan a valaha volt legjobb sci-fi műnek tartanak. A története egy hat nap által megvilágított világról szól, ahol előbbiek közül legalább egy mindig az égen ragyog. A bolygón csak kétezer évente van teljesen napfogyatkozás, és ilyenkor az épp aktuális társadalmi rend mindig összeomlik. Amikor a bolygóra sötétség borul, kiderül, hogy a csak ekkor észlelhető, milliónyi csillag váratlan látványa okozza ezt a katasztrófába torkolló ciklikus fejlődést. Asimov első regényét, a Kavics az égbenta Doubleday adta ki 1950-ben, míg első non-fiction írását, Chemicals of Life címen az Abelard-Schuman kiadó jelentette meg 1954-ben.
Kétségkívül Asimov legnépszerűbb művei az Alapítvány regények – melyek nagyon lazán Edward Gibbon A római birodalom hanyatlásának és bukásának történetén alapulnak –, valamint a robot történetek. Az első Alapítvány trilógia mondható Asimov legnagyobb eredményének. A távoli jövőben játszódó űropera az első Galaktikus Birodalom bukása és a Második Galaktikus Birodalom felemelkedése közti időszakról szól. A történetben Hari Seldon, a pszichohistória rejtélyes feltalálója felállít két alapítványt, hogy irányítsa az emberiség fejlődését. A pszicohistória tudománya szerint az emberek nagy tömegeinek viselkedését előre meg lehet jósolni tisztán statisztikai eszközökkel, hogyha a vizsgált tömeg nem tud az elemzésről és az eredményeiről, valamint véletlenszerűen cselekszik. Az Első „Alapítvány” nyilvános, és működése a természettudományokon alapul. De van egy második, titkos Alapítvány, mely azokkal az ismeretlen változókkal foglalkozik, melyeket Hari Seldon nem láthatott előre.
Az 1960-as években Asimov nem publikált sci-fi regényeket, úgy érezte, hogy a szakma túlhaladt rajta. A „new wave” mozgalom sokkal radikálisabb és kísérletezőbb volt, mint az „aranykori” sci-fi írók többsége, de ennek ellenére Asimov munkái továbbra is népszerűek maradtak. Az 1980-as években tért vissza a regényíráshoz, és belekezdett a nagyszabású tervbe, hogy az Alapítvány,illetve a Robotsorozatot egy nagy történetté kovácsolja össze. Az új könyvek között volt Az Alapítvány pereme (1982), A Hajnal bolygó robotjai (1983), a Robotok és Birodalom (1985), az Alapítvány és Föld(1986), Az Alapítvány előtt (1988) és az Előjáték az Alapítványhoz (1993), melyben Hari Seldon azért küzd, hogy a két alapítvány létrehozásával megőrizze az emberi civilizációt a Galaxis jövőjének. Halála után grandiózus tervét más írók folytatták: ez lett a MásodikAlapítványtrilógia, melynek az első része az Alapítvány félelme (1997) Gregory Benford tollából, melyet Greg Bear Alapítvány és káosz (1998) regénye folytat, és David Brian Az Alapítvány győzelme (1999) zár le.
Asimov robottörténetei a robotika három törvényén alapulnak: 1) A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. 2) A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének. 3) A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy a második törvény bármelyikének előírásaiba. Asimov legtöbb robottörténete ezeknek a törvényeknek a számos lehetséges értelmezésével foglalkozik, később ezeket az Én, a robot (1950) illetve a The Rest of The Robots (1964) című kötetekben gyűjtötték össze. A robotika három törvénye az Acélbarlangok (1954) és az A mezítelen nap (1957) című regények alapjául is szolgáltak, melyekben először tűnik fel Elijah Baley és a humanoid robot R. Daneel Olivaw detektívcsapata. A két regény közül az előbbi a túlnépesedett Földön, utóbbi pedig egy gyéren lakott kolóniabolygón játszódik.
Asimov különlegesen termékeny író volt, meghökkentő számú alkotása között találhatunk tudományos fantasztikus, tudományos ismertető, bűnügyi és történelmi írásokat, útmutatót a Bibliához és Shakespeare-hez, mitológiai elmélkedéseket, karcolatokat, verseket, limerickeket, illetve irodalmi művek annotációit. Bár majdnem ötszáz könyvet adott ki, sohasem írt forgatókönyvet jelentősebb filmhez. Asimov legnagyobb erőssége a szórakoztató irodalom terén az volt, hogy képes volt hagyományos elbeszélői keretben kifejteni logikai szempontból érdekfeszítő gondolatokat. Stílusát az egyszerűség jellemzi, korai műveiben csak jelzésszerűek szereplők, a helyszínek, valamint az is egyfajta védjegynek tekinthető, hogy bizonyos témákkal – sex, idegen életformák – csak elvétve foglalkozott. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, az olvasók a mai napig szeretik műveit, és az sem véletlen, hogy életében számos díjat nyert írásaival.
Az önéletrajzai munkái, mint az In Memory Yet Green (1979) vagy az In Joy Still Felt (1980) részletes képet adnak a roppant híres íróról. Az I. Asimov (1994) híres emberekről és az író életének fontos eseményeiről készült élénk vázlatok gyűjteménye. Asimov még be tudta fejezni a könyv kéziratát, azonban reményei ellenére már nem élhette meg annak kiadását, posztumusz jelent meg, Janet Asimov szerkesztésével.
Az író általában reggel fél nyolckor ült le régi Selectronic III IBM írógépe elé – szövegszerkesztőt csak kéziratai előkészítésére használt –, és egészen este tízig dolgozott. 1977-ben szívrohama volt, 1983-ban tripla bypass műtétet hajtottak végre rajta. Ekkor HIV fertőzött vért kapott, azonban ez egészen 1990-ig nem derült ki. Ekkor az orvosok tanácsát követve nem hozták nyilvánosságra Asimov állapotát; a felesége, Janet Asimov negatív lett HIV fertőzésre. Az író 1989/1990 telét kórházban töltötte szívproblémák miatt. Szív- és veseelégtelensége súlyosbodása után 1992 április 6-án a New York-i Egyetem Kórházában távozott el az élők sorából.
Fontosabb művei:
Az Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum
1950 Én, a Robot (I, Robot – novelláskötet)
1964 The Rest of the Robots
1982 Robottörténetek (Asimov robottörténeteinek gyűjteménye)
1986 Robot Dreams (novelláskötet)
1990 Robot Visions (novelláskötet)
1953 Acélbarlangok / Gyilkosság az űrvárosban (The Caves of Steel)
1956 A mezítelen nap (The Naked Sun)
1972 Tükörkép (Mirror Image – novella)
1983 A Hajnal Bolygó robotjai (The Robots of Dawn)
1985 Robotok és Birodalom (Robots and Empire)
1951 A csillagok, akár a por (The Stars, Like Dust)
1952 Az űr áramlatai (The Currents of Space)
1950 Kavics az égben (Pebble in the Sky)
1988 Az Alapítvány előtt (Prelude to Foundation)
1993 Előjáték az Alapítványhoz (Forward to Foundation)
1942-44 Alapítvány (Foundation)
1945 Alapítvány és Birodalom (Foundation and Empire)
1948-50 Második Alapítvány (Second Foundation)
1982 Az Alapítvány pereme (Foundation’s Edge)
1986 Alapítvány és Föld (Foundation and Earth)
Az űrvadász-sorozat (eredetileg Paul French néven)
1952 Az űrvadász (David Starr: Space Ranger)
1953 Az aszteroidák kalózai (Lucky Starr and the Pirates of the Asteroids)
1954 A Vénusz óceánjai (Lucky Starr and the Oceans of Venus)
1956 A Merkúr óriás napja (Lucky Starr and the Big Sun of Mercury)
1957 A Jupiter holdjai (Lucky Starr and the Moons of Jupiter)
1958 A Szaturnusz gyűrűi (Lucky Starr and the Rings of Saturn)
Norby krónikák (Janet Asimovval közösen)
1983 Norby, the Mixed-up Robot,
1984 Norby’s Other Secret
1985 Norby and the Lost Princess
1985 Norby and the Invaders
1986 Norby and the Queen’s Necklace
1987 Norby Finds a Villain
1988 Norby Down to Earth
1989 Norby And Yobo’s Great Adventure
1990 Norby and the Oldest Dragon
1991 Norby and the Court Jester
Black Widowers sorozat (rémtörténetek)
1976 More Tales of the Black Widowers
1980 Casebook of th Black Widowers
1984 Banquets of the Black Widowers
1990 Puzzles of the Black Widowers
1955 A halhatatlanság halála (The End of Eternity)
1958 A halál fuvallata (The Death of Dealers / A Whiff of Death)
1966 Fantasztikus utazás (Fantastic Voyage)
1972 Az istenek is… (The Gods Themselves)
1976 Gyilkosság a könyvvásáron (Murder at the ABA / Authorized Murder)
1987 Fantasztikus utazás 2. (Fantastic Voyage II: Destination Brain)
1989 Nemezis (Nemesis)
1990 Leszáll az éj (Nightfall – Asimov novellájából Robert Silverberg írt regényt)