Főkép

Míg az Alapítvány eredetileg öt különálló novellaként jelent meg magazinokban, a folytatás már valamivel hosszabb egységekre tagolódik, s mindössze két kisregény teszi ki a teljes kötetet. Ennek eredményeképp a cselekmény összehasonlíthatatlanul egységesebb, és – különösen Az Öszvér című, második részben – a jellemek is kidolgozottabbnak tetszenek; már amennyire a tudományos fantasztikum műfaja megköveteli, vagy inkább megengedi a plasztikus karaktereket.
 
Az első rész, mely az 1952-es kötetben A generális címet kapta, ám eredetileg, 1945-ben, még önálló írásként jelent meg az Astounding Science Fiction magazin áprilisi számában, Bel Riose tábornok történetét meséli el, aki katonai ambícióitól hajtva támadást indít az Alapítvány ellen, és aki tehetségének, valamint a Birodalom továbbra is bármely ellenfeléét felülmúló személyi és anyagi forrásainak köszönhetően a győzelem reális esélyével indíthatja meg az offenzívát. Sikerét látszólag csupán Lathan Devers alapítványi kereskedő akadályozhatja meg, aki terve megvalósításához Riose és a Birodalom régi ellenségének, Ducem Barrnak a támogatását szerzi meg. Ahhoz azonban, hogy sikerrel járjanak, audienciát kell kieszközölniük az erőskezű II. Cleon császárnál, a Birodalom utolsó jelentős uralkodójánál.
 
A történet alig leplezett átültetése két tényleges történelmi alak: I. Iusztinianosz bizánci császár, és híres hadvezére, Belizár (avagy Flavius Belisarius) hatalmi harcának, amikor is a hanyatló birodalom már nem bírja el egyszerre két törekvő és tehetséges személyiség leplezett vetélkedését – vagyis a közmondásos két dudást egy csárdában. Mindehhez Asimov Robert Graves A vitéz Belizár című könyvéből merített ihletett, innen helyezte a mesét a távoli jövőbe, s igazította azt az általa kitalált pszichohistória és a két Alapítvány részletekben kibontakozó történetének keretei közé, afféle interlúdiumként. Tehát A generális lényegesen nem viszi előbbre a kerettörténetet, viszont visszajuttat minket a széteső Birodalomba, amely elsődleges szerepet játszik majd a következő két nagyobb epizódban.
 
Az igazi izgalmak és bonyodalmak Az Öszvér című kisregénnyel kezdődnek, amely hét hónapra az előző rész után jelent meg az Astounding Science Fiction magazinban. Asimov ebben a történetben veti fel az első aggályokat saját elmeszüleményével, a kellően nagy tömegekre alkalmazott szociológiai trendek megjóslásának tudományával kapcsolatban. Mi történik ugyanis akkor, ha egy olyan ismeretlen kerül a képletbe, mellyel a nagy Hari Seldon nem számolt, hiszen nem is számolhatott. Márpedig az Öszvér nevű mutáns épp ilyen tényező, aki a kalkulálható emberi reakcióktól alapvetően eltérő válaszokat ad a kihívásokra, és ekképp alapjaiban kérdőjelezi meg a számítások helyességének puszta lehetőségét is, és hatálytalanítja egy csapásra az Alapítvány addigi eredményeit.
 
Ahhoz, hogy felülkerekedhessenek az Öszvéren, az alapítványiaknak valamiképp rá kell találnia a titokzatos Második Alapítványra, melynek sem jellegére, sem hollétére vonatkozóan nem szolgált használható információval a két „intézményt” egykor létrehozó Hari Seldon. Épp ezért Toran és Bayta Darell a pszichológus Ebling Mis társaságában elindulnak, hogy felkutassák a jövőre nézve egyedüli reményt jelentő Második Alapítványt, egy véletlen találkozásnak köszönhetően pedig csatlakozik hozzájuk az Öszvér szökött bohóca, Magnifico, akitől értékes információkat szerezhetnek a mutáns kilétét és különleges képességeit illetően. A sokszor meneküléssel felérő kutatás végállomásaként aztán ők is eljutnak a Trantorra, ahol reményeik szerint Mis végre a Második Alapítvány helyére vonatkozó adatokra bukkanhat a birodalmi könyvtárban. Ám ennél sokkal többre fény derül.
 
Asimov ebben a részben vezeti meg legtöbbször és legügyesebben az olvasót; és ebben a részben kezd igazán hatásosan keveredni történelem, fantasztikum, kereséstörténet és krimi, és minden valószínűség szerint pontosan ennek betudható, hogy Az Öszvértől fogva végleg letehetetlennek érezzük már az eredeti trilógiát. A zseniális, de önmagában meglehetősen soványka alapötlet itt kerekedik ki óriási potenciált magában rejtő regényfolyam-maggá, amely végül a szorosan vett Alapítvány sorozat hét kötetének megírásához vezetett.

Kapcsolódó írások:

Gregory Benford–Greg Bear–David Brin: Második Alapítvány trilógia

Kalibán-trilógia
Roger MacBride Allen: Infernó
Roger MacBride Allen: Kalibán
Roger MacBride Allan: Utópia 

 

A szerző életrajza