Főkép

Majdnem tízezer év telt el az első piramisok építése óta, és nem kevesebb, mint ötezer éve robbantották föl az első atombombát, amikor a fiatal David Starrt végre kinevezik a Tudományos Tanács teljes jogú tagjává. Az ambiciózus, okos és furfangos ügynök azonban nem ülhet sokáig a babérjain, ugyanis a Földet szörnyű veszély fenyegeti.
 
Emberek tucatjai vesztették életüket az elmúlt hónapokban titokzatos ételmérgezések miatt. A Földön hetente, tíznaponta előforduló rejtélyes haláleseteket áldozatait látszólag semmi sem köti össze. Miután a frissen kinevezett David Starr a legutóbbi mérgezés tanújává válik, elhatározza, hogy az élete árán is, de kibogozza a halálozások gordiuszi csomóját.
 
A szálak a Marsra vezetnek, mivel kiderül, hogy az összes áldozat a Vörös Bolygóról importált élelmiszert evett közvetlenül a halál beállta előtt. A Tudományos Tanács legújabb tagja inkognitóban érkezik a hatalmas kupolák alatt termesztett növények földjére, miközben csak remélheti, hogy megtalálja a merénylőt, mielőtt túl késő lenne.
 
Az idő egyre fogy, hiszen megérkezik az első névtelen fenyegető levél, ami a mérgezések számának drasztikus növekedését jósolja. A Föld kormánya lehetetlen helyzetbe kerül, tudniillik az emberiség szülőhazája élelmiszer szempontjából nem önellátó, és a marsi behozatal kiesésével alig hat hét alatt kiéheztethető. Milliárdnyi ember sorsa függ David Starr ügyességén, azonban a farmokon, az embert próbáló körülmények között a puszta túlélés is sokszor nehézségeket okoz. Az emberi civilizáció peremén csak a legerősebbek maradhatnak életben, és a munkások nagy része puszta irigységből is hajlandó lenne a „földi fiút” eltenni láb alól.
 
„Az űrvadász”sorozattal Asimov egy eddig teljesen ismeretlen helyre kalauzol minket, hiszen ezek a kisregények nem részei az Alapítvány-Birodalom-Robot sorozatnak. Az író teljesen tiszta lappal akart indítani, ezért játszódik ez a történet majdnem ötezer évvel a jövőben, így nem kellett a létező valamint a kitalált történelem összekapcsolásával bajlódnia. A sorozat többi kötetéhez hasonlóan Az űrvadász cselekménye is a Naprendszer egyik bolygóján játszódik, ezúttal a Marson.
 
A Vörös Bolygó bemutatása érdekfeszítő, az író a tőle megszokott módon nem csak tényeket közöl, hanem élénk körképet fest a marsi társadalomról, gazdaságról illetve kultúráról, sokszor nem kímélve minket a technikai részletektől. A legmeglepőbb részek a hatalmas kiterjedésű farmokról szólnak. Ezeken az ültetvényeken tanulatlan, buta emberek ezrei robotolnak napszámért, a társadalmi fölemelkedés legkisebb reménye nélkül. Életük folyamatosan hajszálon függ, csupán a köztük kialakult, sokszor zavaros és ellentmondásos szokásjog valamint a betyárbecsület védi őket. Ezen a zord vidéken egy gépjármű vagy egy cséplőgép többet ér az emberek életénél, mindennaposak az eltussolt, kicsinyes okok miatt végrehajtott gyilkosságok.
 
Ez a kép, amit Asimov elénk tár, kísértetiesen hasonlít a 19. század második felében virágzó klasszikus piacgazdaság kizsákmányolására, ha konkrétabb példa kellene, akkor az USA déli államaiban a századfordulón működő hatalmas ültetvényeket említeném. A regény olvasása közben szinte már várjuk, hogy az elképesztő körülmények között élő munkások kirobbantsanak egy proletárforradalmat. Az író – akarva vagy akaratlanul – ezzel a burkolt ítélettel csöndben lándzsát tör a kommunizmus vívmányai mellett, a mccarthyzmus legsötétebb éveiben. Persze az is lehet, hogy csak a 21. századi olvasó nézi ilyen kritikus szemmel a könyvben leírt marsi ültetvényeket, amikhez hasonlóak még számos helyen működtek az USA-ban a negyvenes években.
 
Amikor Asimov a Marson tartózkodó emberek környezetét írja le, teljesen biztos a dolgában. Az akkori tudomány teljes arzenálját beveti, folyamatosan számokkal, statisztikákkal és összehasonlításokkal bombáz minket, minden apró részletre odafigyel, így tökéletesen élethű képet tár elénk. Természetesen a regény írásakor „valósághű” adatok mára már elavulttá váltak, és a háború istenének nevét viselő bolygó sem teljesen olyan, mint ahogy az író bemutatja. Azonban fontos szerepet kapnak a történetben tipikusan marsi dolgok, mint a homokviharok, vagy a hatalmas kiterjedésű hasadékok, amiket a korai csillagászok folyóknak hittek.
 
A regény főszereplője David Starr, egy idealizált hős, az önzetlen hazafi, aki szülei korai halála után képes túltenni magát a tragédián, és összes kortársát maga mögé parancsolva már fiatalon hatalmas eredményeket ér el. A történet folyamán ő képviseli az író által fontosnak tartott értékeket, az első pillanattól kezdve ő a „jó fiú” akivel az olvasó is könnyen azonosulni tud.
 
Összességében Az űrvadász magával ragadó, fordulatos, egy délután alatt elolvasható kisregény, amire sokkal kevésbé nyomta rá a bélyegét a hidegháború egyre nyomasztóbb légköre, mint a sorozat későbbi köteteire. Véleményem szerint ennek az olvasmánynak a hangulata szinte teljesen megegyezik az Alapítvány sorozatból megszokottal, kevesebb akció, de sokkal több érdekfeszítő eszmefuttatás; igazi klasszikus sci-fi!

Kapcsolódó írások:

Gregory Benford–Greg Bear–David Brin: Második Alapítvány trilógia

Kalibán-trilógia
Roger MacBride Allen: Infernó
Roger MacBride Allen: Kalibán
Roger MacBride Allan: Utópia 

 

A szerző életrajza