search icon


Címke: P. G. Wodehouse



Galgóczi Tamás | 2008. 09. 18.

P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Egyszerűen imádom Wodehouse műveit, mivel oly mértékben bírja anyanyelvét, ami messze túlnő hétköznapjaink kissé szürke szófordulatain.Kis túlzással Arany János rendelkezett ekkora szókészlettel,...

Galgóczi Tamás | 2008. 04. 13.

P. G. Wodehouse: A rút rendőr románca

Személyes tapasztalatom alapján azt mondom, a felmondási időt igenis célszerű bármely Pelham Grenville Wodehouse könyv serkentő hatásával megtámogatni. Függetlenül attól, hogy önszántunkból,...

Galgóczi Tamás | 2007. 12. 08.

P. G. Wodehouse: Halihó, Jeeves!

A cím után igazán odaírhatta volna Pelham Grenville Wodehouse a korai napok kiegészítést is. Elvégre a Jeeves & Bertie Wooster sorozat írásainak könyv alakban történő megjelenését ettől...

Galgóczi Móni | 2007. 06. 22.

P. G. Wodehouse: Egy pelikán Blandingsben

Sajnos manapság ritkán jelennek meg olyan könyvek, melyek témájuknál fogva csupán felvidítani szeretnék az olvasót. Melyekben nincs erőszak, nem hal meg senki, nem használnak csúnya szavakat,...

Galgóczi Tamás | 2007. 04. 15.

P. G. Wodehouse: Jill, a vakmerő

Meglehetősen különös helyet foglal el ez a regény Pelham Grenville Wodehouse életművében, mivel nem olyan mulatságos, mint bármely Jeeves vagy Psmith történet.Hiányzik belőle az a zsigeri...

a2t | 2006. 11. 29.

P. G. Wodehouse: Megőrült, Jeeves?

Néha elgondolkozok azon, hogy mi visz rá, hogy elolvassam a háromezer-négyszázhuszonötödik Wodehouse könyvet.A Jeeves-es történeteknek ugye ugyanaz a pár ember a főszereplője, nagyjából...

Galgóczi Tamás | 2006. 10. 24.

P. G. Wodehouse: A jókedvű jótevő

Úgy vagyok a szerzővel, mint a tatárbeefsteakkel: időről-időre megkívánom, mert finom és jólesik eltelni vele.Nem vitatom holmi szőrösszívű ítészek álláspontját, mely szerint Pelham...

a2t | 2006. 09. 29.

P. G. Wodehouse: Valami új

Magyarul galacsinhajtó bogárnak nevezzük azt, amit egyesek szkarábeusznak, mások kevésbé finomkodva szkarabeusznak, és megint mások egyszerűen csak gyűjtőszenvedélyük tárgyának hívnak. Egy...

Galgóczi Tamás | 2006. 09. 10.

P. G. Wodehouse: Dinamit bácsi

Bár nem szokásom, most mégis ellenállhatatlan kényszert érzek arra, hogy idézzek a szövegből, amelyben jobbnál jobb gondolmányok találhatók. Mint például az alábbi, amelyben a szerző röviden...

Galgóczi Tamás | 2005. 10. 04.

P. G. Wodehouse: Szárnyasdisznók

Szárnyasdisznók? Nem kell megijedni, szó sincs Marsról importált, ágyúgolyókba csomagoltan érkező sertésekről. Genetikailag megbizergált, sasmadárral keresztezett cocák sem repkednek megfontoltan...

Galgóczi Tamás | 2005. 07. 02.

P. G. Wodehouse: Forduljon Psmithhez!

Ha lenne népszerűségi lista, ahol Wodehouse regényalakjaira lehet szavazni, akkor ott minimum dobogós helyre kerülne Psmith, aki több alkalommal is elszórakoztatta a nagyérdeműt.Véleményem...

Galgóczi Tamás | 2005. 03. 29.

Pelham Grenville Wodehouse életrajz

1881. október 15-én, szülei harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot az angliai Guilfordban. Nevét egyik keresztapjáról kapta, így lett Pelham Grenville. A névadásról sosem nyilatkozott...

Galgóczi Móni | 2005. 03. 14.

P. G. Wodehouse: Szajré a budoárban

Az angol Pelham Grenville Wodehouse (1881–1975) 1961-ben keletkezett története nem tartozik egyetlen sorozathoz sem. Ebből kifolyólag a helyszín nem Blandings, a főszereplő pedig nem Bertie Wooster,...

Galgóczi Tamás | 2004. 12. 03.

P. G. Wodehouse: Gáz van, Jeeves!

Bertie Wooster jellemének alapvető vonása kerül napvilágra ebben a kötetben: alkalmatlansága bármilyen kényes feladat elvégzésére. Bár szilárd erkölcsi kódex birtokában meglehetősen nyugodtan...

Galgóczi Tamás | 2004. 09. 30.

P. G. Wodehouse: Folytassa, Jeeves!

Miként az – remélem – köztudomású, Wodehouse számtalan regénye több ciklust képvisel, amelyek közül a néhai halkereskedő Psmith (a p néma), és a lehetetlen kalandokat magához vonzó...

Galgóczi Tamás | 2004. 08. 04.

P. G. Wodehouse: Talált pénz

Talán a nyári szezon, talán a szabadságolások, vagy rosszabb esetben a tömeges megbetegedés lehetett az oka – nem tudom, de ezúttal Wodehouse feltűnően szűkmarkúan bánt a főszerepekkel....