A 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon jelent meg a 5Panels gondozásában a kizárólag magyar alkotók munkáját tartalmazó Tya – Kutyantológia. Bevallom, a Cska után nagyon érdekelt,...
A több különböző, macskát a középpontba állító képregényt magába foglaló kötet a március 19-i képregénybörzén tarolt. Egyből a figyelem középpontjába került, és ahogy másokét,...
Amennyiben a változatosság gyönyörködtet, akkor az EpicLine nevű képregénymagazin maga a hosszúra nyújtott, konstans orgazmus, hiszen a kezdetek óta eltelt majd` 3 évben nem volt még két...
Hogy, hogy nem, úgy alakult, hogy én írok az Árnyvadász első részéről, s mivel nemrégiben egy másik sorozatkezdő füzet is a kezembe került, úgy döntöttem, a kettőt együtt veszem szemügyre....
A 12. EpicLine megint más, mint a korábbiak, de most legalább lehet tudni, hogy ez egy átmeneti szám. Tálosi András főszerkesztő előszavából ez derül ki, és az eddigi nehézségek dacára...
Az EpicLine nevű képregényes magazin első éve igen figyelemre méltó, sőt, fantasztikus volt: kb. havi megjelenés, minden számban két-két sorozat folytatásaival, lehetőséget adva megannyi...
A 28. Képregénybörze újdonságai közül A halál és az iránytű volt az egyik olyan alkotás, amely felkeltette az érdeklődésemet, két okból is: egyrészt már a borító alapján rögtön...
Az EpicLine, ha valaki nem tudná, egy magyar képregényes kiadvány, nagyjából havonta jelenik meg, és jellemzően minden füzetben két-két történet folytatásait olvashatjuk. A több különféle...
Az első két szám alapján megrögzött EpicLine olvasóvá (mi több, előfizetővé) váltam, s csupán egyetlen igazán komoly problémám volt a magazinnal: a vékony füzetekbe két-két történet...
Olyan fura belegondolni, hogy miközben még a nagyapám is olvasta a Füles rejtvényújságban a klasszikus magyar képregényalkotók (mint Korcsmáros Pál és Zórád Ernő) műveit, a sok irodalmi...
Egy ideje már megjelent az EpicLine első száma. Na jó, talán nem oly rég (mikor is, kb. 1 hete?), de azért egy havilap esetében ez már aktualitásának egy szép hányada. Na szóval, már egy...
Sokszor tettük már szóvá (főként negatívumként), hogy a magyar képregényes szubkultúra mennyire kicsi és sokszor belterjes, ám ennek néha megvannak az előnyei is. Mert egyrészt ugyan kicsi...
A Charax-sorozat 3. kötete több téren is változást hozott az eddigi füzetekhez képest. Az első, talán legfontosabb, hogy Spuri ezúttal csak íróként vett részt a készítésben, a rajzokat...
