Főkép

Amennyiben a változatosság gyönyörködtet, akkor az EpicLine nevű képregénymagazin maga a hosszúra nyújtott, konstans orgazmus, hiszen a kezdetek óta eltelt majd` 3 évben nem volt még két ugyanolyan számuk, és jobbára előre kiszámíthatatlan, hogy mikor jelenik meg a következő, és hogy mi lesz benne. Jó, utóbbiakról azért lehet sejteni ezt-azt, ha az ember figyeli a magazin honlapját vagy Facebook oldalát, de amúgy ki hallott még olyat, hogy két szám egyszerre jelenjen meg? Márpedig cikkem két tárgyával így esett: a májusi Képregényfesztiválra érkezett meg mindkét füzet.

 

A 14-es kötet folytatja a 13-asban megkezdett 5Pallos sztorit. Ugyan egyszemélyben Molnár Gábor az író és rajzoló, maga a történet valamelyest a(z) 5Panels nevű képregényes csapat (vagyis az EpicLine alkotói gárda gerincének) története egyben. Igaz, egy középkorias, magyar fantasy világba áthelyezve, fekete-fehérben. Ez azzal jár, hogy számos olyan utalás lehet benne, amit csak ők maguk értenek, de annyi baj legyen – ami nekem, mezei olvasónak átjön, az is épp elég vicces és izgalmas. Ugyan a sztori maga továbbra is csak bonyolódik, jönnek az újabb szereplők és cselekményszálak, megoldás meg egyelőre nincs, de ez a 2. fejezet így is nagyon rendben van. Azért remélem, valamikor a közeljövőben végre beindul a muri, és azt is, hogy az 5Pallos nem csak a képzelet világában, de a magyar rögvalóságban is győzni és hódítani fog! Mert hát klassz, amit elértek eddig is EpicLine-ék, de a nagyközönség még mindig olyan messzire kerüli úgy en bloc a hazai képregényes kiadványok zömét, mintha mondjuk elvont szépirodalom, kortárs képzőművészet, netán vájtfülűeknek való jazz muzsika lenne… Miközben kevés ehhez foghatóan szórakoztató újságot találni a piacon.

 

A 15-ös füzetben Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjainak 5. részét olvashatjuk, és nézegethetjük. Utóbbiban nekem személy szerint kevesebb örömöm telik, még mindig nem tudtam megszeretni a rajzok számomra túlzottan is karikatúra-szerű stílusát, miközben az író-rajzoló Koska Zoltán számos más művét nagyon is bírom. Az viszont tény, hogy remekül közvetíti Koska, nos, remek humorát. Ráadásul ebben a részben már istenigazából beindul a cselekmény, bár a végére képesek voltak olyan brutál cliffhangert rakni, amire még George R.R. Martin, a leggonoszabb fejezetbefejezések ura is csettintene.

 

Egyébként mindkét történet fantasy-be oltott középkori magyar viszonyok között játszódik, és épp úgy várom a folytatásaikat, mint a többi EpicLine-os sztoriét.