Főkép

A 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon jelent meg a 5Panels gondozásában a kizárólag magyar alkotók munkáját tartalmazó Tya – Kutyantológia. Bevallom, a Cska után nagyon érdekelt, miként nyúlnak a kutya témához. Ha a cicusos kiadványnak volt bármi hibája, akkor az az, hogy kicsit klisés lett, hiányzott belőle a játékosság, a macskák állandó csibészségre való hajlama. 

 

A Tya felépítése hasonló, nagyjából a terjedelme is, azonban csak tíz történet kapott helyet a kötetben, amiket ezúttal nem soroltak témák szerint. Alapvetően hosszabb képregények kerültek bele, melyekben a kutyák azon természetével találkozunk, amit nagyon könnyen – emberi értelemmel legalábbis – megérthetünk: a szeretet, a hűség, a játékosság, az intelligencia. Hogy ki és milyen tulajdonságra fűzte fel a történetet, véleményem szerint nagyban függött az író és rajzoló személyiségétől. Ugyanezen gondolat mentén, hogy én mivel azonosultam könnyen, az én személyiségemből fakad.

 

Rögtön az első történet, Pádár Ádám és Koska Zoltán Énkeresője, nagy hatással volt rám. A történet középpontjában nem a kutya, hanem a gazdája áll, és az, hogy ő mit kap ettől a kapcsolattól, amit egy igen egyszerű példán keresztül szemléltet: a sétáltatáson, ami naponta többször is bekövetkezik. A közös séta, túl azon, hogy rendszeres mozgást biztosít a gazdinak, segít abban is, hogy ellazuljon, és kicsit elfeledje a napi gondokat, hiszen az ebbel töltött idő kisöpri minden gazdi fejéből a negatív gondolatokat.

 

A kedvencem ezúttal Gresz Dorottya és Pádár Ádám Rossz kezekben című képregénye lett, második helyen Kiss Judit Ősök meséi, a harmadikon pedig Kóbor Róbert és Brazil Tom Edison loncsos kutyája végzett, de nagyon tetszett a már emlegetett Énkereső is. Viszont az első három az, amiben számomra a legtöbb fantázia volt, amiket szívesen olvasnék bővebb terjedelemben, és amiknek a grafikája hozzám közel áll. 

 

Amivel nem tudtam mit kezdeni, az Madarász Gergely Jó utat, királya. Értem a koncepciót, csak azt nem, hova is szeretnénk eljutni. Mondom, miiről van szó: egy agresszív ember kutyaként születik újjá, akit születése után kitesznek, és egy kedves gyerek befogadja. A kutyák is lehetnek agresszívak, és nem minden esetben lesznek rögtön az ember legjobb barátai. Ebben a helyzetben minden bizonnyal a kiszolgáltatottság és a ráutaltság lehet a lényeg, viszont a kifejtés teljesen elmaradt. Kár érte, mert az ötlet zseniális, és szerintem többet is ki lehetett volna hozni belőle.

 

Összességében elmondható, hogy a korábbi kötet főszereplőjéhez, a macskához képest a kutya karaktere érezhetően közelebb állt a legtöbb alkotóhoz. Talán ennek köszönhető, hogy míg a macskáknál legtöbb esetben a negatív, adott esetben sztereotip vélemények domináltak, alig vagy egyáltalán nem láttuk a játékos, hízelgő, szerethető oldalukat, addig itt találkozhatunk játékos, kajla, komoly kutyával, felelősségteljes baráttal, titkos támogatóval és összeesküvővel is. Pedig a kutyák sem mind angyalok, ahogy a macskák sem mind gyilkosok és démonok.

 

Ettől még a Kiss Judit és Szebeni Péter szerkesztette kötet szórakoztató és élvezetes olvasmány, a különböző stílusok és témák keveredésének hála pedig színes és változatos. Ha jobban belegodolok, volt itt izgalom, dráma és még nevetés is. Kedvelem az alapötletét, miszerint egy közös téma mentén mindenki hozzá adja a saját gondolatait, látásmódját. Úgy gondolom, a Tya esetében összeért a koncepció - nagyon várom, mivel rukkol ki jövőre a 5Panels.

 

A kiadványban szereplő darabok és szerzőik: 

Énkereső (Pádár Ádám – Koska Zoltán);

Ebolúció (Magyar Sándor – Kasza Magdolna);

Ősök meséi (Kiss Judit)

Rossz kezekben (Pádár Ádám - Gresz Dorottya)

A Komoly és a Kajla (Kiss Judit - Szebeni Péter)

Jó utat, király (Madarász Gergely)

Tom Edison loncsos kutyája (Kóbor Róbert – Brazil)

A szerződés (Puskás Szabolcs – Halmi Zsolt)

Kerítések (Tóth Lili)

Elsie (Nagy Marci)