Főkép

A New Vienna a negyedik felvétel öt közül, ami Keith Jarrett utolsó, 2016-os európai koncertkörútjáról megjelenik 80. születésnapja alkalmából, a Munich 2016, Budapest Concert   és Bordeaux Concert után. Azért „új Bécs”, mert a katalógus már tartalmaz egy bécsi szólózongora koncertet, ami 1991 július 13-án került felvételre és még az első nagy szóló korszak darabjai közé tartozik, amikor jellemzően két nagy ívben improvizált a mester. Ez a megközelítésmód azonban a 2002-es oszakai és tokiói koncertek felvételeiből válogatott és három évvel később Radiance címmel kiadott dupla albumon megváltozott, ami valójában egyben egy új korszak kezdetét is jelentette Jarrett szólókoncertjeiben (ez a két japán előadás volt mindössze a harmadik és negyedik fellépése egy hosszas betegsége után). Ettől kezdve ugyanis egymást követő diszkrét improvizációk fűzére alkotja az előadások gerincét, amelyeket hol egy az egyben, akár húsz percnyi tapssal kiegészülve kaptunk meg az évek során (Carnegie Hall; 2005), hol egy körút válogatásaként (Creation; 2015).

 

„Ezúttal Jarrett inspiráltsága lángjait a Musikverein aranyozott termébe hozta el, ahol az előző század elején Schönberg, Berg és Webern tartottak olyan premiereket, amik megváltoztatták a modern zene menetét”– olvassuk az ECM kiadó marketing anyagában. És valóban, egy újabb, jól megválogatott kincse kerül kiadásra.

 

A bevezető, absztrakt darabbal szemben a második tételen Jarrett jobb kézzel játszott, egészen csendes akkordokat egészít ki egy szimlpa balkézzel játszott dallammal, hogy aztán minden megforduljon, és a következő, harmadik tételben pedig már a rá jellemző játékmóddal, különálló és egymást kiterjesztő mintákat formáljon két kézzel. A Part IV-en keresztül, a himnikus és fennkölt érzelmektől a ballada világába érkezünk (Part V), ami az albumról a születésnapon megjelent „single” a maga 10:28-as játékidejével a Part I-et követően a második leghosszabb darab. Mint minden alkalommal, amikor egy várva várt új album megjelenés előtt áll, az ilyen elsőként kiadott darabokra mindig nagyobb figyelem jut, és nem is véletlenül került pont ez az improvizáció kiválasztásra: az este egyik csúcsa, egy önmagában is jól értelmezhető, izgalmasan váltakozó részekből összeálló egész, egy beszédes gondolatkísérlet, ami líraisága ellenére is nagyon intenzív és impulzív. Amikor hallgatjuk a torkunk is elszorul ha arra gondolunk, amit alig egy héttel korábban a darab születése előtt, a budapesti koncerten mondott a művész, miszerint talán már nem fog sokáig élni.

 

Ez a megérzés szerencsére ebben a formában nem vált valóra – Isten Éltesse Keith Jarrett! –, de sajnos koncertezni a bal keze bénulása miatt már nem tud a mester. Viszont Jarrett, a folyamatosan megjelenő, korábbi előadásainak felvételein keresztül még ma is nagy hatást gyakorol, már most izgatottan várjuk az erről a körútról még meg nem jelent, 2016 július 12-i római előadás felvételeit. Addig is, ez az új és az összes többi album itthon a Hangvető forgalmazásában megvásárolható, hogy az esztétikusan és magas minőségben tárgyiasított zenét folyamatosan élvezhessék.

 

Előadó:

Keith Jarrett – zongora

 

Elhangzó szerzemények:

Part I-IX

10) Somewhere Over the Rainbow