Főkép

Anélkül nem szabad elkezdeni a könyv olvasását, hogy felkészülnénk, mondjuk, az általunk a világból ismert nevek folyamatos mondogatásával. Erre nem csak azért van szükség, hogy beleérezzük magunkat ismét egy gyönyörű világba, hanem azért, hogy szokjuk, hogy evilági neveket – hacsak nem URL-ek formájában – nem olvasunk.

Gondolom az igazi fanatikusok A Gyűrűk ura hallatán eleve Galadriel-Gimli-Gandalf kántálásba kezdenek. Elnézést kérek az IGAZI rajongóktól, én pont ezért tisztelem őket. Ilyesfajta rajongó lehet Martinez is, aki lévén Tolkien szakértő, talán kicsivel bonyolultabb neveket mormol magában. Tehát a könyv. Alcíméhez híven (A Gyűrűk ura, A hobbit, és a Szilmarilok világának háttere) a fent említett regények világainak bemutatására szolgál, persze erősen a szakértői vonalon. Szégyellem, de gyakran előfordult, hogy azt sem tudtam, miről is van szó. A szerző, persze nem hagyja, hogy az olyan kis tudatlanok, mint én ebben az állapotban maradjanak, és pontos forrásmegjelölésekkel legalább megkönnyíti az utánajárást.

Egyértelmű a kérdés, akkor egyáltalán minek kezdtem el olvasni, és főleg, ha rájöttem, hogy mennyire nem az én szintem, akkor miért folytattam az olvasást. Nem, nem mazochizmusból. Úgy a törpökről szóló írások olvasásánál már egészen belejöttem abba, hogy ki-kivel van, és a megértés lassan belefészkelte magát a fejembe. Akinek jó a névmemóriája, meg tényleg ismeri a világot, annak nem lesz ekkora szenvedés idáig eljutni. De azért ez sem volt igazán szenvedés, csak hát ki szereti a kudarcot? Visszatérve a könyvre – elnézést a kitérőért –, a szerző rendkívüli alapossággal térképezi fel és gondolja végig a Tolkien által felvetett és megoldott problémákat, valamint a rajongók fejében felmerült kérdéseket. Mindegyik kis írás végiggondolása egy-egy vitának, elfogadható következtetéssel a végén. A forrásmegjelöléseken túl szerencsére a szerző stílusa is megkönnyíti az olvasást, így a minket nem érdeklő kérdéseken sem siklunk túl. Amolyan ismeretterjesztő stílusban olvashatunk a Tolkien fejéből kipattant (inkább kizúdult) világról.

Lehet, hogy erről a könyvről nem én tudok nyilatkozni a leghitelesebben, hiszen én csak alig négy-öt alkalommal olvastam A Gyűrűk urát, a Szilmarilokat is csak egyszer, és a Babó példányom sem rongyos. De. Szeretem Tolkient, és ebben az IGAZI rajongókkal hasonlítunk egymásra. Akit egy kicsit is megfogtak a fenti regények, annak mindenféleképpen el kell olvasnia.

Eddig Tolkien alábbi könyveiről írtunk

Kapcsolódó írások:

Gregory Bassham - Eric Bronson: A Gyűrűk Ura filozófiája
Chris Smith: Fegyverek és hadviselés Középföldén
Michael Martinez: Középfölde életre kel
Karen Wynn Fonstad: Középfölde Atlasza
Jude Fischer: A király visszatér - képes útmutató
Sean Astin-Joe Layden: Csavardi Samu története