Főkép

Na végre. Ez jólesett. De még milyen jól. Nem feltétlenül érdemes abban a kategóriában gondolkodni, hogy a második évad jobb-e, mint az első. Gyanítom, az összes többi évad is hasonló színvonalú lesz, ugyanis a sorozatok nagy hányadával ellentétben az alkotók pontosan tudják, mit akarnak elmesélni, hogyan akarják elmesélni – és hova akarnak eljutni (ami sajnos nem mondható el pl. az Ally McBealről.)

A helyszín és a szereplők ugyanazok: az elnök és az ő emberei. Akik közül többre rálőttek az első évad végén. Érthető tehát az izgatottság, amivel a második évadot vártam. Persze az elnök nem hal meg, senki sem hal meg, igaz Josh Lyman majdnem. És az elnököt is operálni kell. Ami egy (sajnos) szokványos szcenáriónak indul, az igencsak komoly fordulatot vesz. Persze az is kérdés, hogy ki és miért lőtt rá az elnökre (tényleg az elnökre?), de ennél sokkal izgalmasabb, hogy ennek milyen alkotmányjogi következményei vannak. Nem akármilyenek.

Toby Ziegler véleménye szerint amíg az elnököt műtötték, államcsíny volt az országban. Nos, így lehet egy szokványos merényletből valami nagyon érdekeset és izgalmasat csinálni. A tetteseket persze elfogják, és az élet folyik tovább, de közben két olyan tényező is főszerephez jut, amelyek végigkísérik az évadot. Az első az elnök betegsége. Sclerosis multiplex a baj neve, az elnöknél 8 éve diagnosztizálták, csak éppen rajta kívül mindössze 14 ember tud róla. Bűncselekményt követett-e el az elnök, amikor ezt elhallgatta a választók elől?

A kérdésre megnyugtató választ szerintem a harmadik évadban sem kapunk. Ez a téma az, ami alapvetően rávilágít arra, hogy Amerikában mennyire komolyan veszik az alkotmányt. Az ország és a nép minden legitimációja abból fakad, az országot csak az alkotmány szellemében lehet kormányozni. Az alkotmány és annak betűi mindennél fontosabbak. Számomra talán ez volt a legizgalmasabb ebben az évadban. Tévében még soha nem láttunk olyan sorozatot, amely az Amerikai Egyesült Államok elnökével kapcsolatos alkotmányos válságról számolt volna be.

És ami még roppant különös: persze eszükbe jut, hogy titokban tartják, de aztán belátják, hogy a hazudozásból sokkal nagyobb baj lesz, mint az igazságból. Elébe mennek a bajnak, kidolgozzák a pontos menetrendet, hogy az elnök miképpen közli az amerikaiakkal: félrevezette őket. Azért ez Amerikában is utópia (elég ha Nixonra gondolunk, vagy Reagenre, de akár Clintonra is), de mégis oly jó látni, hogy ezek a szereplők ebben a sorozatban azt teszik, ami tisztességes, ami becsületes. Mert mást nem tehetnek.

Ehhez is kapcsolódik az elnök újraválasztásának kérdése. Bizony, ott sem megy másképpen. Az egyik részben elhangzott, hogy érdemben csak 18 hónapig kormányoznak, utána már készülnek a választásokra. Ergo: dönteni kell, hogy az elnök újraindul-e. A gond az, hogy Jed Bartlet ígéretet tett a feleségének, hogy nem indul megint, legfőképpen betegsége miatt, amely ugyan most éppen lappangó periódusban van, de bármikor kitörhet rajta a szomorú tünetegyüttes. Az utolsó részben ugyan nem mondja ki, de tudjuk: annak ellenére, hogy másban állapodott meg a First Ladyvel, mégis vállalja a megmérettetést. (Csillagos ötös a forgatókönyvíróknak, ahogy ezt felépítették. Parádés dramaturgiai megoldás.)

Amúgy a hétköznapok csendesen csordogálnak a Fehér Házban. Ez az évad is olyan, mint az első: egy klasszikus állatorvosi ló. Minden megtörténik, ami megtörténhet. Az egyik legjobb esemény az, amikor Sam Seabornt porig alázza egy tévévitában egy csinos és cserfes republikánus lány, Ainsley Hayes (Emily Procter). Mit tesz erre az elnök? Állást ajánl neki a Fehér Házban. Ugyan az irodája a pincében van, és roppant meleg, de a lány vállalja, és üdítő színfoltja lesz a sorozatnak.

S ha már új szereplőkről beszélünk, akkor mindenképpen meg kell említeni nagy kedvencemet, a vaddisznóhoz hasonlító Oliver Platt-et, aki a Fehér Ház jogtanácsosát, Oliver Babisht alakítja. Az ő feladata a Fehér Ház (és nem az elnök!) képviselete az elnök betegsége miatt majdan kirobbanó botrány kapcsán. Elképesztő figyelni azt a rigorózusságot, amivel a munkáját végzi.

Aztán van itt minden. Szó van az AIDS-ről, a gyógyszergyárakról és Afrikáról. Eléggé mellbevágó látni, hallani a pro és kontra érveket az afrikaiak segélyezéséről. Az elnök és csapata komoly háttéralkuk segítségével fogadtat el törvényjavaslatokat, neveztet ki embereket, akik közül néhányan a hírek élére kerülnek. A tisztifőorvos egy online interjúban teljesen korrekten nyilatkozik a marihuánáról, amiből akkora vihar keveredik, hogy csak na.

És az alkotók nem állnak meg ennél a kényes kérdésnél. Szóba kerül a nők egyenjogúsága, a faji kérdés, a kábítószerkérdés, szinte minden, ami az amerikai közvéleményt foglalkoztatja – és megosztja. A sorozat nem ad adekvát válaszokat, de erőteljesen kifigurázza azt a képmutató magatartást, ami úgy az amerikaiakat, mind a vezetőiket jellemzi nagy általánosságban.

A személyes szálak is roppant szórakoztatóak. Donna Moss (Janel Moloney), Josh Lyman asszisztense majdhogynem főszerephez jut, és nemcsak azért, mert érezhetően forr a levegő közte és a főnöke között. Donna egyszerűen zabálnivaló. Olyan problémákon tud fennakadni, hogy nem lehet nem szeretni őt. Ugyanígy óriási figura Leo McGarry asszisztense, Margaret is (NiCole Robinson), aki faarccal olyan alakítást nyújt, hogy mindig várom, mikor bukkan már fel.

Sam Seaborn egy kicsit háttérbe szorul, de ez nem is nagy baj. Toby Ziegler ellenben előrébb lép, több figyelmet kap, aminek nem tudok eléggé örülni. A Richard Schiff alakította a kommunikációs igazgatónál porzóbb humorú, szarkasztikusabb, szkeptikusabb, ugyanakkor szenvedélyesebb figurát régen láttam. Rutinmunkáját profin, hatékonyan és mérhetetlen cinizmussal végzi, de ha valami szívügye, akkor nem ismer se embert, se istent, se elnököt.

Ez az évad egy kicsit talán lazább, legalábbis abból a szempontból, hogy több szerepet kapnak a humoros szituációk. Hol az egyre pazarabb C.J. Cregget szívatják, hol Donna nyüglődik egy műhold miatt. Összességében ismételnem kell magam: Az elnök emberei kiváló sorozat, egyike a legjobbaknak, amit láttam. Szerintem a televíziót az ilyen műsorokért találták ki. Máshogy is lehet televíziózni (mint ahogy azt mi is megszoktuk), de mi értelme.

Végezetül pár szó a DVD-ről. Három lemez, extra egy darab se. Ez nem is olyan nagy gond, hiszen amúgy minden rendben van, leszámítva a magyar szöveget, ami néha annyira tragikus, hogy röhögni se lehet rajta. Egyedül a kiváló alakítást nyújtó szinkronszínészek mentik a menthetetlent. Ki kell emelnem az elnököt megszólaltató Papp Jánost, Molnár Zsuzsát (C.J.) és Fazekas Istvánt (Toby Ziegler). Egyetlen melléfogás sincs a magyar hangokban, éppen ezért egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy alkalmazhattak ilyen pocsék szinkrondramaturgokat. Legalább fél oldalon keresztül sorolhatnám a tárgyi tévedéseket, de nem teszem. Maradok előző javaslatomnál: szinkron plusz angol felirat.

DVD extrák:
Interaktív menük
Epizódválasztás

DVD technikai adatok:
Hang: magyar (Stereo), angol (Stereo), spanyol (Stereo)
Kép: 1,33:1 (4:3)
Felirat nyelv: magyar, angol, spanyol, portugál, görög, finn
Régiókód: 2
Kivitel: Gyűjtemény

A második évad részei:
1. Merénylők I. rész (In the Shadow of Two Gunmen: Part 1)
2. Merénylők II. rész (In the Shadow of Two Gunmen: Part 2)
3. A választások (The Midterms)
4. Belső ellentétek (In This White House)
5. A beilleszkedés (And It`s Surely to Their Credit)
6. A leköszönő kongresszus (The Lame Duck Congress)
7. A portlandi utazás (The Portland Trip)
8. Bevándorlók (Shibboleth)
9. A Mars-program (Galileo)
10. A terápia (Noël)
11. Kétpárti reggeli (The Leadership Breakfast)
12. Az új nagykövetek (The Drop-In)
13. Túszdráma (Bartlet`s Third State of the Union)
14. Drogháború (The War at Home)
15. Ellie (Ellie)
16. Amnesztia (Somebody`s Going to Emergency, Somebody`s Going to Jail)
17. Az interpelláció (The Stackhouse Filibuster)
18. A dolgok emberi oldala (17 People)
19. Rossz előjelek (Bad Moon Rising)
20. Mélyponton (The Fall`s Gonna Kill You)
21. Harcra készen (18th and Potomac)
22. Az első számú gyanúsított (Two Cathedrals)

 

Szereplők:
Martin Sheen (Jed Bartlett)
Rob Lowe (Sam Seaborn)
Stockard Channing (Abigail Bartlet)
Dulé Hill (Charlie Young)
Allison Janney (C.J. Cregg)
Janel Moloney (Donna Moss)
Richard Schiff (Tobias Zachary `Toby` Ziegler)
John Spencer (Leo Thomas McGarry)
Bradley Whitford (Josh Lyman)
Emily Procter (Ainsley Hayes)


Rendezők: Thomas Schlamme, Alex Graves, Ken Olin, Christopher Misiano, Jeremy Kagan, Paris Barclay, Laura Innes, Scott Winant, Lou Antonio, Michael Engler, Jessica Yu, Bryan Gordon, Bill Johnson, Robert Berlinger


Kapcsolódó írások:

Az elnök emberei - Első évad
Az elnök emberei - Második évad
Az elnök emberei – Harmadik évad
Az elnök emberei – Negyedik évad
Az elnök emberei – Ötödik évad