Az elnök emberei - Első évad (DVD)

Össz játékidő: 924 perc
Ötlet: Aaron Sorkin
Forgatókönyvírók: Aaron Sorkin, Paul Redford, Ron Osborn, Jeff Reno, Patrick H. Caddell, Rick Cleveland, Lawrence O’Donnell Jr.
Főszereplők:
Martin Sheen (Jed Bartlet)
Rob Lowe (Sam Seaborn)
Moira Kelly (Mandy Hampton)
Stockard Channing (Abigail Bartlet)
Dulé Hill (Charlie Young)
Allison Janney (C.J. Cregg)
Janel Moloney (Donna Moss)
Richard Schiff (Tobias Zachary `Toby` Ziegler)
John Spencer ( Leo Thomas McGarry)
Bradley Whitford (Josh Lyman)
Rendezők: Thomas Schlamme, Marc Buckland, Michael Lehmann, Anthony Drazan, Christopher Misiano, Alan Taylor, Bill D’Elia, Alex Graves, Kevin Rodney Sullivan, Arlene Sanford, Ken Olin, Clark Johnson, Laura Innes, Robert Berlinger, Don Scardino

Mi a fenét tudunk mi az amerikai politika kulisszatitkairól? Meglepő módon körülbelül annyit, amennyit egy átlag amerikai. Van ugye egy elnök, az vagy demokrata, vagy republikánus – és akit vagy szeretünk, vagy nem. Az átlag amerikai ennél nem tud sokkal többet: vannak kongresszusi választások, meg elnökválasztás, van egy szóvivő, meg egy kabinetfőnök. Aztán ennyi.

Az elnök emberei című sorozat ezen akar változtatni. Amikor 1999-ben az amúgy is a liberális (azaz demokrata) oldal felé húzó NBC műsorára tűzte, a siker azonnali és hangos volt. Ez volt ugyanis az első sorozat, amely a politikával foglalkozik. Méghozzá nem is kicsiben. Ha már a politikáról csinálunk sorozatot, miért nem rögtön a tetején kezdjük, az elnöknél? Jed Bartlet demokrata (!) elnök közgazdasági Nobel-díjas, aki minden elnökhöz hasonlóan a fejébe vette, hogy változtat Amerikán.

Tévedés ne essék: Amerikának legalább annyira szüksége van a változásra, mint mondjuk Magyarországnak. A változáshoz egy csapat kell, remek csapat, amit egy még náluk is kiválóbb szakember irányít, a kabinetfőnök. A sorozat indulásakor az elnök már úgy egy éve hivatalában van, a gőzhenger elképesztő erővel robog, és csak azok képesek lépést tartani, akikben legalább annyi az ambíció, mint amennyi a kitartás.

Bevallom, az első rész teljesen felkészületlenül ért. Azt hittem, megint egy kellemes felvezető/bemutató epizóddal kezdünk, nyugodtan elmagyaráznak nekem mindent, bemutatnak mindenkit, aztán mehetünk tovább. Hát nem. Az első rész eszetlen tempóval, iszonyatos pörgéssel indul. Pár perc elteltével felültem a fotelben, és figyelni kezdtem. Nem csak azért, mert figyelnem kellett, hanem azért, mert figyelni akartam. Meg akartam érteni, mi folyik itt. Ekkor már tudtam, olyat látok, amilyet tévében még soha.

Nemcsak témája, hanem megvalósítása miatt. Először is, az elnök élete, valamint az elnöki hivatal irányítása nem egyszerű dolog. Ezt eleve sejtettem, de ami nagyon meglepő és merőben szokatlan, az az egyes részek ritmusa. A szereplők kisebb csoportokba verődve sietnek az egyik irodából a másikba, közben pedig zúdul rám az információ. Amit én személy szerint imádok. Más sorozatok ritmusa egyszerű: mondjuk megyünk négyesben, néha felkapcsolunk ötösbe.

Az elnök embereinél nem. Itt állandóan ötösben tépünk, ráadásul padlógázzal, hogy aztán néha hirtelen visszakapcsoljunk kettesbe, esetleg kitegyük üresbe a váltót.A fergeteges koreográfia a következő: ketten, hárman, négyen sietnek, rohannak beszélgetnek perceken keresztül, aztán ebből a csoportból ketten kiválnak, és néha akár öt-nyolc percig is csak kettejük beszélgetésének lehetünk tanúi, amely éppúgy szólhat magánéletről, mint nagypolitikáról.

A meglepetés azonban nem csak ez. Aki azt hiszi, hogy a Fehér Házban az elnök az úr, az téved. Nem. A Fehér Ház legnagyobb hatalmú figurája a kabinetfőnök (chief of staff). Amikor az elnök beköltözik a Fehér Házba, értelemszerűen a saját embereivel veszi körül magát, akik aktív, sőt meghatározó részei voltak a kampánynak. De nem jutalomállásokról van szó. Hanem az elnökjelölt már eleve olyan emberekkel veszi körbe magát a kampány során, akik később kiválóan alkalmasak lesznek feladatuk ellátására. Közülük a legfontosabb a kabinetfőnök. Benne van a nevében: ő a főnök.

Ő tartja kézben a Fehér Ház munkarendjét, az elnök képviseletében ő tárgyal képviselőkkel, ő intézi a háttéralkukat, ő felel azért, hogy az elnöki hivatal tisztességesen működjön. A sorozatban Leo McGarry szerepében John Spencer brillíroz. McGarry gyógyulófélben lévő alkoholista, aki nagy hangsúlyt fektet arra, hogy tisztességesen játsszon. Amikor ugyanis alkoholproblémája miatt támadások érik, azonnal le akar mondani, mert nem akarja, hogy a botrány levét az elnök igya meg (!).

Helyettese majdnem olyan fontos ember, mint ő, de korántsem olyan komoly, mint Leo. Bradley Whitford alakítja Josh Lymant, aki arrogáns, nagyképű, beképzelt, ugyanakkor remek a humora, és neki van a legjobb fej titkárnője (Janel Moloney alakításában Donna Moss).

A másik korlátlan hatalmú úr a Fehér Házban a kommunikációs igazgató. Toby Zieglert Richard Schiff kelti életre, zseniálisan. Nem véletlenül kapott több díjat is a játékáért. Halálos figura: cinikus, a humora olyan száraz, hogy porzik, és mindezt néha Buster Keatont idéző fapofával adja elő.

Helyettesét, Sam Seabornt Rob Lowe formálja meg. Őszinte, becsületes alak, a nők nagy kedvence, ugyanakkor kiváló beszédeket ír az elnöknek, és ha a szükség úgy hozza, a mocskos játékoktól sem zárkózik el, de soha nem önös érdekből. Jelszava (ahogy az összes munkatársé): mindent az elnökért.

Az amúgy is pazar szereplők közül messze kiemelkedik a sajtószóvivő, C.J. Cregg, Allison Janney alakításában. Kiválóságát szintén több díjjal honorálta a szakma, megérdemelten. Talán neki a legnehezebb a munkája. A Fehér Házban ugyanis rengeteg újságíró dolgozik, akik valóban ott töltik a napjaikat. A szóvivő minden nap tájékoztatja őket, és azok a zsurnaliszták mindent tudnak a szakmájukról. Nehéz őket átverni, mert minden trükköt ismernek. C.J.-nek azonban rendszeresen sikerül. A megnyerő és vonzó nőnek külön dimenziót kölcsönöz tipikusnak nem nevezhető viszonya az egyik újságíróval.

Az elnök feleségét Stockard Channing formálja meg, az egyik elnöki tanácsadót pedig Moira Kelly, akit én egy kanál vízben tudnék megfojtani. Tipikus okostojás, kellemetlenkedő és beképzelt, izgága és nagyarcú nőszemély, aki azonban egy botlástól eltekintve remekül végzi a munkáját. És ez fontos momentum: Amerikában másodlagos, hogy milyen ember vagy. Az számít, hogyan végzed a munkád.

Az elnök személyi titkára, Charlie Young (Dulé Hill) szintén remekül. A fiatal fekete fiú futárnak jelentkezett a Fehér Házba, de végül az elnök mellett kötött ki. Gyakorlatilag a nap 24 óráját az elnök mellett tölti, ami nem egyszerű, mert a Martin Sheen alakította Jed Bartlet nem hétköznapi figura: hihetetlen munkabírású, soha nem pihen, vagy ha igen, akkor olyan obskurus témákkal „szórakoztatja” lelkesnek – és önkéntesnek – sem nevezhető hallgatóságát, mint az amerikai nemzeti parkok története.

Ők a játékosok. A játék pedig maga a politika. Hogyan veri át az elnök saját jelöltjét a szenátuson a legfelsőbb bíróságba. Hogyan kezeli egy halálraítélt kegyelmi kérvényét. Hogyan szedik össze darabonként – és a zsarolástól sem visszariadva – a szükséges számú szavazatot egy törvényjavaslathoz.
Hogyan kezelik a Leo McGarry körül kialakulni látszó válságot. Miként állnak hozzá Sam Seaborn barátnőjének kérdéséhez, aki call girlként keresi meg a jogi egyetem tandíját. Hogyan simítanak el apróbb helyi szintű, és nemzetközi kríziseket, amely utóbbiak sajnos nagyon is időszerűek (India és Pakisztán állandó torzsalkodása Kasmírért, ami csak azért nem vicces, mert mind a két államnak atombombája van).

Mindeközben a sorozat egy pillanatra sem veszít hitelességéből. Az írók pedig remekül lavíroznak a demokrata-republikánus ellentét vizein. Nem hiszem, hogy a republikánusok megsértődhetnének rajta, mert nincs miért. Egy elnökről szól a sorozat, nem pedig egy politikusról.

Végezetül pár szó a magyar változatról. A szinkront készíttető RTL Klub, valamint a magyar szöveg készítői szégyellhetik magukat. Egész egyszerűen kritikán aluli a magyar szöveg. A kabinetfőnököt (chief of staff) borzalmas szóhasználattal személyzeti főnöknek (néha személyzeti igazgatónak) nevezik annak ellenére, hogy a kabinetfőnök nálunk is létező kifejezés.

Keverik a szenátust a képviselőházzal, orvos (physician) helyett fizikust (physicist) fordítanak, ovális iroda (oval office) helyett ovális termet, és úgy általában, amit csak lehet, pontatlanul magyarítanak. Nyilvánvaló, hogy a magyar szöveg készítőinek nemcsak lövésük sincs a terminológiáról, hanem még csak a fáradságot sem vették, hogy utánanézzenek pár alapvető kifejezésnek. A szinkronhangok viszont kiválóak, ezért dicséret.

Ugyanakkor azt javaslom, hogy aki csak egy kicsit is beszél angolul, az felirattal nézze, mert úgy talán érthetőbb. A szinkronban részenként legalább tíz szarvashiba van, és ez megbocsáthatatlan. Ezt leszámítva kivételes sorozatról van szó, amely felejthetetlen élmény azoknak, akik szeretik a politikát.
Vagy csak szeretnék megismerni, milyen gépezet működteti a világ leghatalmasabb államát. Alig várom a második évadot. Sorozatfüggő vagyok, és előbb mondok le Ally McBealről vagy a Jóbarátokról, mint Az elnök embereiről.

DVD extrák: (magyar felirattal)
Előválasztás: Így készült a bevezető epizód
Beiktatás: Így készült az első évad
Hitelesség és szakértelem: A valódi politika és a sorozat
Hangok a Fehér Házban: A sorozat zenéje
Kimaradt jelenetek: 4 jelenet, amely a tévében nem volt látható
A politikus is ember: Bakiparádé
Nyugati szárny-szvit: Zenés összeállítás
Nem hivatalosan: Az extrák bakijai

DVD technikai adatok:
Hang: magyar (Stereo), angol (Stereo), spanyol (Stereo)
Kép: 1,33:1 (4:3)
Felirat nyelv: magyar, angol, spanyol, portugál, görög, finn
Régiókód: 2
Kivitel: Gyűjtemény

Az első évad részei:
1. Bevezető epizód (Pilot) - audiokommentárral
2. Ezután, tehát emiatt (Post Hoc, Ergo Propter Hoc)
3. Szemet szemért (A Proportional Response)
4. A hiányzó öt szavazat (Five Votes Down)
5. Bolondok napja (The Crackpots and These Women)
6. Az elnök lánya (Mr. Willis of Ohio)
7. Az indonéz vendég (The State Dinner)
8. Ellenségek (Enemies)
9. A jelölt (The Short List)
10. Karácsony a Fehér Házban (In Excelsis Deo) - audiokommentárral
11. Lord John Marbury (Lord John Marbury)
12. Az éves beszámoló (He Shall, From Time to Time...)
13. A tisztogatás (Take Out The Trash Day)
14. A halálraítélt (Take This Sabbath Day) - audiokommentárral
15. Vakvéletlen (Celestial Navigation) - audiokommentárral
16. 20 óra Los Angelesben (20 Hours In L.A.)
17. Virágnyelven (The White House Pro-Am)
18. Még hat megbeszélés (Six Meetings Before Lunch)
19. Ha harc, legyen harc (Let Bartlet Be Bartlet)
20. Időszerű változások (Mandatory Minimums)
21. Hazugságok és statisztika (Lies, Damn Lies and Statistics)
22. A merénylet (What Kind of Day Has It Been) - audiokommentárral