Ritkán fordul elő velem, hogy egy-egy bulin az előzenekart jobban várom, mint a főbandát, de ezen az estén mindenképpen ez volt a helyzet. Már amúgy is elég különleges volt az esemény, mert...
Az első emlékem az idén tizennegyedik (!) albumával jelentkező Paradise Lostról valamikor a 2000-es évek elejéről való, amikor is egy műsorújság (!) hasábjain éltették őket. A megismerkedésig...
A brit Paradise Lost idén új lemezzel jelentkezett, amely továbbra is a korai anyagaik stílusában íródott. Ezúttal kicsit még messzebbre jutottak vissza a múltba, mint az előző koronggal, ami...
Az idei Sziget első, számomra is vonzó napján nagy reményekkel indultam el és bár egészen mást kaptam, mint amire számítottam, végeredményben a kellemes és a nem várt csalódások kiegyenlítették...
A mai nap igen csúnya véget ért egy borzalmas felhőszakadás képében. De ne szaladjunk egyből a végére, inkább kezdjük az elején.A szokásos napi rutin (zuhany, hiper-szuper market, közben...
Bevallom, hogy az utóbbi időben nem voltam túlságosan elragadtatva a Paradise Lost teljesítményétől. Ugyan a briteknek sikerült visszatalálniuk régi hangzásukhoz, de az utolsó lemezeik mégsem...
Emelje fel a kezét, akinek ismerős Robert Burton (1577. február 8. - 1640. január 25.) könyve a Melankólia anatómiája.Nem szégyen ez, jómagam is így vagyok vele. Szerencsémre nem erről, a...
Utalva a banda egyik lemezcímére (Icon), ikonikus zenekart láthatott az a nagyszámú érdeklődő, aki felkereste a budai Zöld Pardon kerthelyiségét.Mi szerencsések voltunk, hiszen a koncertet...
A brit Paradise Lost igazi úttörőnek számít, hiszen néhány pályatársukkal párhuzamosan elsőként játszottak olyan zenét, ami végül új zenei stílus megszületését eredményezte, s amit...
Nagyjából a harmadik-negyedik ütem után egyértelművé vált számomra, ismét változott a Paradise Lost zenéje.Ezúttal azonban örömömre, a mélyre hangolt gitárok, a közepes tempóval bíró,...
A brit Paradise Lost egyike azon együttesnek, akik felelőssé tehetők a gótikus doom metal irányzat létrejöttéért. Korai albumaik saját idejükben még alapműnek és stílusteremtőnek számítottak....
Már az előző albumnál (Icon – 1993) éreztem, hogy igen, ez a banda nem csak friss lendülettel hasítja a nemzetközi zeneipar langyos tengerét, de éhes cápára emlékeztető energikussággal...
