Főkép

B. Blanch: Nevil

Nevillel, az óvodáskorú démonidézővel, a rejtélyes B. Blanch kreatúrájával először az Alig Használt Képregények antológia oldalain találkoztam. Múlt év végén megjelent az első önálló képregényfüzete, a frissen indult betű&kép független könyv- és képregénykiadó gondozásában. A borító színes, a képregény maga azonban fekete-fehér, de csak azért van benne fehér, hogy jobban látszódjon, ami fekete… Nevil ugyanis tényleg ért a fekete mágiához, és apró termete és ifjú kora ellenére ő az, akitől a szörnyek is rettegnek. Ehhez képest (nevelő)szülei, akiket szinte sosem látunk egészben ábrázolva (az arcukat meg pláne) elég rezignáltan tűrik hősünk furcsaságait. A gótikus-horrorisztikus részletek miatt kicsit talán hasonlít a képregény a The Addams Familyre, de ha már muszáj hasonlítgatni, inkább Tim Burton dolgaival érzek párhuzamot, csak itt több a lovecraftinak is becézhető rettegés és iszonyat. Egy szó, mint száz, szórakoztató, remekül kivitelezett képregény ez, melyben minden megvan, hogy sokak kedvence legyen, és nem lennék meglepve, ha előbb-utóbb tetoválást is látnék belőle. Óvodába azért ne vigyétek…

 

 

 

Vass Róbert: Ágoston, a Nukleáris Baromfi – Mindennapi nyenyere

Ágoston, a Nukleáris Baromfi egy kitalált személy, mint a Facebook oldalán megtudhatjuk. Érdekes, hogy pár képregényes rendezvénnyel ezelőtt mondjuk találkoztam vele, vagy legalábbis egy neki beöltözött emberrel (csak tipp). Akárhogy is, Vass Róbert író-rajzoló már minimum 20 éve mesél ennek a sajátos, magyar szuperhősnek a viszontagságos életéről, de az idők során sok minden változott, pl. a kezdeti fekete-fehér képsorok helyét mára színes négypanelesek vették át. Hogy a Mindennapi nyenyere tényleg „csupán” az ötödik gyűjtemény-e, azt nehéz elhinnem, de úgy fest, ez a helyzet.

 

A köpenyes-álarcos igazságosztón kívül további karakteres karakterek is felbukkannak a sorozatban, akik szintén osztanak ezt-azt: észt, pofonokat, netán lesújtó pillantásokat. Talán ennél is izgalmasabb, hogy egy-egy négypaneles sztoriba mennyi mindent tud belesűríteni Róbert. Poén pl. mindig van, bár az olvasón múlik, érti-e. Gyakoriak a szóviccek, de a mókás párbeszédek és a helyzetkomikum sem hiányzik Vass úr palettájáról. Van aztán társadalomkritika, reflekciók aktuális témákra, illetve általánosságban az emberiségről és a különféle embertípusokról is mesél a képregény, hiába, hogy minden szereplő állat. Sőt, gyakran olyannyira rétegzett az adott négypaneles fejezet, hogy az már meta – ez a legfeltűnőbb persze a Meta Majom feltűnik a harmadik képen című epizódban.

 

Mégsem állítanék olyat, hogy kizárólag az entellektüel beállítottságú képregényolvasóknak ajánlanám Ágostont és a róla szóló füzeteket.

 

 

 

Jukimura Makoto: Vinland Saga 3

A vikinges manga sorozat harmadik kötetében visszatérünk a történet jelenébe (az 1. részben megismertük a főszereplő Thorfinnt, aki még szinte gyerek, de gyorsabb mindenkinél, és egyetlen vágya, hogy megölje apja gyilkosát, Askeladdot, mégis az ő hajóján szolgál, a 2. kötet pedig Thorfinn apjának életét és halálát meséli el). A kötet kezdetén 1008-at mutatnának a falinaptárak, ha lenne olyanja bárkinek abban a korban – és a manga egyik legfőbb erénye épp az, hogy nagyon igyekszik korhű lenni, és a történelmi eseményeket követni. Ugyanakkor viszont a főszereplő és számos más karakter kapcsán bőven van fantasztikusnak mondható rész is, ahogy egyes tipikusan mangás megoldások illetve poénok, beszólások is beleférnek a sorozatba.

 

Szóval Askeladd és csapata épp a vikingek angliai hadjáratában vesz részt, de arra még ez a hétpróbás gazfickó sem számít, hogy Londonban egy másik vikinggel kell majd szembeszállnia. Az áruló Thorkell pedig a manga egyik legőrültebb fazonja, emberfeletti ereje és beteg humora okán. Úgyhogy ez a kötet is bővelkedik fekete-fehér vérontásban, és még ha megkedveljük is egyik-másik szereplőt (pl. magát Thorfinnt), a 3. rész olvastán senki nem gondolhatja többé, hogy ez nem egy mérhetetlenül kegyetlen, kíméletlen korszak és nép volt…

 

Ahogy az előző kötetek esetében, úgy most is látványosak az akciók, gyönyörűek és hangulatosak a tájképek, és bár a címbéli Vinland még mindig nagyon távol van, csodálkoznék, ha bárki, akit eddig beszippantott a Saga, képes lenne itt megállni. Szóval jöjjön a folytatás!