Főkép

Könyvsorozatok tekintetében kifejezetten kedvelem azokat, melynek kötetei egymástól függetlenül olvashatóak – így igen megörültem, amikor a romantikus regények közt rábukkantam Catherine Anderson Mystic Creek sorozatára. Először a magyarul 2021-ben megjelent Áfonyás part című regényt olvastam, amely kiváló olvasmánynak bizonyult számomra, ezért el is határoztam, hogy elolvasom a sorozat korábbi részeit is. A Szederhold a harmadik kötet a Mystic Creek könyvek sorában.

 

A jó családból származó, fiatal Ben Sterling sok év után belefáradt a rodeóügynöki szakmájával járó rengeteg utazgatásba, állandó otthonra vágyik. Farmjára költözik, amit kitűnő hozzáértéssel rendbe hoz és gazdálkodásba kezd. Családalapítást tervez és habár szebbnél szebb nők rajonganak érte, őt kizárólag a helyi kávézó új tulajdonosa érdekli komolyabban. Csakhogy van egy kis bökkenő: pontosan Sissy Sue Bentley az egyetlen olyan szingli nő a környéken, aki egy csepp érdeklődést sem mutat egyik férfi iránt sem. Sissy keserű tapasztalatokat szerzett korábban a férfiakkal kapcsolatosan, véleménye szerint „az erősebb nem” képviselői csakis bajt és szomorúságot hoznak az életébe, ezért messziről kerüli a párkapcsolat gondolatát is. Ben feltűnéséig megingathatatlannak látszik véleménye és elhatározása, Ben azonban nem adja fel könnyen, és rengeteg energiát fektet abba, hogy Sissy véleménye megváltozzon, és közelebb engedje magához a nő.

 

Ben (és a könyv olvasója) szép lassan megtudja, hogy kik és milyen történések állnak Sissy férfiaktól való elzárkózásának hátterében. Türelemmel, megértéssel, sok-sok segítséggel, védelmező törődéssel és igaz szerelemmel halad lépésről lépésre a nő szíve felé. A múltból előtörő emlékek közt van bizony sok minden: szegénység, szeretet és alapvető dolgok hiánya gyermekkorban, családon belüli erőszak, bántalmazás, bűnözés, alkoholizmus...

 

Őszintén bevallom, hogy nekem az Áfonyás part jobban tetszett, ott jobban felépítettnek, érdekesebbnek, izgalmasabbnak találtam a történetet. Viszont a főszereplők karaktere a Szederhold című műben is nagyon jól megformált, és érdekes volt „viszontlátni” jó néhány szereplőt itt fiatalabb kivitelben, mint ahogyan az Áfonyás part olvasása közben megismertem őket (e szempontból kifejezetten érdekesebbé vált az egész azáltal, hogy a később megjelent művet olvastam korábban).

 

Nekem egy picit sok volt a regény elején a csirkeól és kifutó építésének taglalása, a csirkékkel kapcsolatos mindenféle „esemény” bő lére eresztése, de ezt leszámítva kellemes kikapcsolódást nyújtott ez a regény is. Egyébként a sok-sok állat szerepeltetése a regényben nagyon is tetszett, főleg Fügét zártam a szívembe, de Snickerst és Pamacsot is megkedveltem. A kutya és cica szereplők sok más regényben is előfordulnak, de egy bozótpatkány viszonylag szokatlan szereplő, pláne szeretetreméltó oldaláról bemutatva.

 

Az meg csak hab a tortán, hogy Ben személyében a szerző karakterformálása által igazi „álompasit” ismerhettem meg – és valószínűleg a női olvasók többsége így tekint a jóképű, sármos, bátor és kitartó (és még sorolhatnám a vonzó tulajdonságait) Benre...