Markéta Baňková: Semmi az egész

Az egész több, mint a részek összessége.

Legalábbis Arisztotelész szerint. De Arisztotelész régen élt, azóta rengeteget fejlődött a tudomány, és kiderült, hogy a részek összessége az csak a részek összessége, a gondolatokat valójában csupán az agysejtek szinapszisai közt cikázó elektromos impulzusok generálják, az emberi viselkedés mozgatórugói pedig azok a fránya önző gének, melyek szeretnének továbbjutni a következő generációba.

Legalábbis Tomáš szerint, aki a húszas évei elejét tapossa, és biológiát tanul a genetika székesegyházában, a brünni egyetemen, ahol Gregor Mendel és a borsóvirágok megalapozták a genetika tudományát a 19. század végén.

Annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy melyiküknek van igaza, még Markéta Baňková sem vállalkozik, de azért a kérdés a könyv során időről időre felbukkan. Sőt, mondhatni ekörül forog minden; előkerül persze az úgynevezett cselekmény is a műben (hiszen mégiscsak regényről van szó, nem pedig egy 250 oldalas monológról), de „a szív és az agy küzdelme”, a racionalitás és az érzelmek összeütközése folyamatosan visszatérő motívum.

Tomáš egyébként egy meglehetősen idegesítő fráter. Egyetemistaként már úton van a felnőttkor felé, de még magáénak tudhatja a kamaszok végtelen magabiztosságát, amikor a saját igazát kell védelmeznie. Szemernyi kétség sem bujkál benne afelől, hogy ő látja helyesen a világot, hogy mindent le lehet csupaszítani fizikára, kémiára és biológiára – hogy valójában minden tettünket önző génjeink irányítják, melyeknek egyetlen célja van: a szaporodás. A vonzalom, a szeretet csupán illúzió, és mi, emberek nem vagyunk többek biológiai robotoknál, bármennyire is szeretjük ennek az ellenkezőjét hangoztatni. Talán ezek után mondanom sem kell, hogy Tomáš csak mérsékelt sikereket ér el a nőknél (ami meglehetősen frusztrálja). A maga esetlen módján próbál udvarolni, de mivel a fentebb bemutatott – meglehetősen radikális – nézeteket vallja a szerelemről és a szexualitásról, nincs könnyű dolga. De azért ne ítéljük el Tomášt olyan gyorsan! Neki is megvan a maga keresztje. Apját egyáltalán nem ismerte, anyja pedig nevelőotthonba adta őt pár napra két éves korában, aztán nem ment vissza érte, Tomáš pedig nevelőszülőknél nőtt fel. Hát csoda, ha ilyen hányattatott sorssal a háta mögött a genetika felé fordul az ember gyereke? Ugye, hogy nem!

Tomáš ugyanis a gének a megszállottja. Bár magának nem hajlandó beismerni, megszállottsága nagyon is emberi érzésekből ered: nem érti, miért hagyták el, gyökértelennek érzi magát, szeretne tartozni valahová. Eltökélten igyekszik minél többet kideríteni a családjáról. Megtalálja a nagybátyját, a Professzort, akit egyszerre csodál és irigyel, hiszen megtestesíti számára mindazt, amire vágyakozik. De azért közben továbbra is meg van győződve a saját igazáról, már ami a világ mozgatórugóit illeti. Nézeteiket egy kávé mellett beszélik meg rendszeresen, s bár nézőpontjaik nem igazán akarnak közeledni egymáshoz, eszmecseréik igazán izgalmasnak és gondolatébresztőnek bizonyulnak.

A Professzoron és Tomášon kívül a harmadik megkerülhetetlen szereplő Juli, aki a vonzalmat, a szexualitást és a tökéletességet testesíti meg Tomáš világában. Első pillantásra beleszeret, s a kettejük közti furcsa kapcsolat végigkíséri az egész regényt. Tomáš életét zavarba ejtő érzések özönlik el: vonzódás, szerelem, féltékenység, harag, megbocsátás... Ezekkel való megküzdési stratégiája meglehetősen egyedi, de a groteszket kedvelő olvasókban talán nem fog megbotránkozást kelteni. Mindenki másban előfordulhat, hogy igen. Szóval, csak óvatosan!

Összességében ez egy szörnyen érdekes útkeresés a genetika, a család és általánosságban: az emberi lét útvesztőiben. Kik vagyunk? Hallgathatunk-e az érzéseinkre? Vajon Arisztotelésznek vagy Tomášnak van igaza a részekkel és egészekkel kapcsolatban? Valóban biológiai robotok volnánk, a génjeink rabszolgái, vagy azért létezik valódi önzetlenség és szeretet is? Baňková regényében ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az olvasáshoz erősen ajánlott némi fekete humor és/vagy egy kis türelem – rövidke terjedelme ellenére ez nem egy délutáni limonádé, amibe egyszerűen fejest lehet ugrani. De nagyon is érdemes rászánni az időt, és rétegről rétegre lehántani a történetet a felmerülő kérdésekről, hiszen így igazán eredeti és emlékezetes utazásban lehet részünk!