Főkép

A GetCloser egy egészen páratlan őszi fesztivált szervezett Budapestre: elhalasztott és új koncertek keverékének szinte vég nélküli kavalkádja zúdul a lelkes hallgatókra, ne is olvassanak tovább mielőtt átböngésznék a programot, nehogy lemaradjanak valakiről. A teljesség igénye nélkül olyan csemegék várnak még ránk, mint John Scofield és Dave Holland duója, Vijay Iyer triója vagy éppen Jakob Bro kvartettje – és még sok minden más.

 

Shai Maestro nyitó koncertje – Karosi Júlia a klasszikus zenéből a jazzbe áthajló hangja után, kvartettben Tálas Áronnal (zongora), Bögöthy Ádámmal (bőgő) és Varga Bendegúzzal (dobok) – páratlan élménynek bizonyult, mint Maestro szinte minden korábbi fellépése Budapesten. A zongoraművész egy olyan minőséget képvisel, ami mindig aktuálisan szól hallgatóságához, mert a saját jelenjéről szól, erőteljesen. Maestro állandó ittléte a hangulatához illő partnerekkel való játékban nyilvánul meg, nagy örömünkre dobokon Ofri Nehemyával, újra és újra. A nyitó kompozíció („Hank and Charlie”) Hank Jonesnak és Charlie Hadennek állít emléket, a blues és a gospel szövevénye és Nehemya mesterien mutatja be a Gregory Hutchison által felejthetetlenül illusztrált Ride Cymbal, „kutyasétáltató" használatát.

 

Joe Sanders bőgőn pedig rögtön az elején jelzi, hogy játéka több, mint kíséret. Inkább egy kísértet, aki szinte állandóan körüllebegi Maestrót: a koncert csendesebb szegmenseiben –„Ima” duóban – éppúgy, mint a zakatoló, lüktető és az este során nagyobb ívekben, de rendszeresen visszatérő csúcspontok alatt is. Philip Dizack trombitán pedig egy fiatalságtól duzzadó erő, akiről időnként az a benyomásunk támad, hogy még keresi a szinte már legendának számító Maestro kegyeit – egy improvizáció során egy egészen váratlant hangot fúj be az egyik frázis lezárásaként és addig vizslatja tekintetével a zongoristát, amíg ő vissza nem pillant.

 

De valójában ez csupán egy, látható pillanat abból a millió hallható közül, ami egymás játékának hallgatásából táplálkozik és vezérli váltakozó dinamikával a kvartettet – zseniális érzékkel hagynak egymásnak teret, a szóló, duó és trió szinte minden lehetséges kombinációja létrejön a négyes fogaton belül. És éppen ebben nyilvánul meg zenei nagyságuk: kötetlenül, az egyes meghatározott témákat és formákat leszámítva teljesen szabadon alkotnak, variálva a muzsika képét, és az egymásra és a közönségükre tett hatást.

 

Az este központi darabja kétségtelenül a zongora-trombita duóval nyitó „GG” – szintén az este gerincét adó legutóbbi korongról –, ami egészen új irányt vesz Nehemya belépő groovejaival, hogy aztán egy új kompozícióba hajoljanak át. Nehemya egyébként legalább annyira határozza meg az estét, mint Maestro, remek dobos, aki egy-egy koppra beütött ritmussal éppen úgy felerősít vagy késleltet egy hangot, mint a dallamok folytonos ritmizálásával. Kihagyhatatlan este volt, de nem pótolhatatlan: csak vessenek egy pillantást a GetCloser oldalára.