Főkép

Jakob Bro dán gitáros egy hangfestő. A gitárhoz mint zongorához nyúl, a dallamhoz kapcsolódó harmoniák mélységének terei, zörejei és visszhangjai izgatják leginkább. Statikus akkordbontogatásai mégis utat engednek a zene folyásának, csepegésének, áradatról nincs szó, és nem is lehet. 

 

Ezért nem is egy szokványos gitár triót hallunk. A basszus szólamok funkcióit Bro inkább megoldja gitáron, ami által hangszere kísérő szerephez jut, hogy a szólójátékot a norvég Arve Henriksen vegye át trombitán. Kettőjük párhuzamos beszéde alapvetően határozza meg a zene skandináv képét – egymással nem érintkező kompozíciós síkokon mozognak (a végtelenben sem érnek össze) –, a dobok törekednek valamiféle médiálásra, mintegy terapeuta által életre hívott párbeszéd kikényszerítésére. A spanyol Jorge Rossy, Brad Mehldau „Art of the Trio” egykori dobosa mégsem képes feltördelni ezeket a hangszerelésekben rejlő jéghegyeket. Rossy időnként inkább egy ütőhangszeres funkcióját tölti be: a Tomasz Stanko emlékére írt darab („To Stanko”) fokozatosan jut csak el egy visszafogott csúcspontra, de a dobverők nem kerülnek elő, ahogyan az egész műsoridő során is leginkább a seprűk dominálnak.

 

Bro gyakran használ pszichedelikus effekteket („Beautiful Day”, „Housework”), amelyek időnként Eivind Aarset norvég gitáros hangzására emlékeztetnek. Henriksen pedig képes úgy fújni piccolo trombitáját, mintha pásztorfurulya szólalna meg („Morning Song”). Olyan muzsikát hallunk, ami talán ahhoz az élményhez hasonlítható, amikor valaki megeszik néhány varázsgombát – persze mi a józanság biztonságos állapotából léphetünk e térbe. Mindazonáltal, ha igazán szeretnénk élvezni ezt a zenét, egy-két pohár bor azért segítségünkre lehet, ugyanis már-már heroikus feladatnak tűnik visszalassulni erre az éterinek tűnő tempóra, ahol még ugyanaz a téma is kap egy variációt („Morning Song – var.”).

 

Rendkívül elvont zene, amiről egyszerű lenne lamentált jelenünk tükrében szomorkásan írni. De valahogyan, minden ridegsége ellenére, meditációra késztető nyugalmat és csendet áraszt. Az ECM-hez jól illeszkedő darab, de nem amolyan kiadói sorlemez, hanem sokkalta inkább a zenei és alkotói szabadság előtti tisztelgés, amit a 'label' alapítója, Manfred Eicher mindennél és mindenkinél előbbre valónak tart – nem ismerek más kiadót, ahol egy ilyen album megjelenhetne. Minden absztrakciója ellenére („Music for Black Pigeons”) szerethető. Mindazonáltal, amikor végre eljön a házibulik ideje, semmiképpen se ezt a lemezt tegyék fel a playlistre.

 

 

Előadók:

Jakob Bro – gitár

Arve Henriksen – trombita, piccolo trombita

Jorge Rossy – dob

 

Elhangzó szerzemények:

1. Reconstructing a Dream

2. To Stanko

3. Beautiful Day

4. Morning Song

5. Housework

6. Music for Black Pigeons

7. Sound Flower

8. Slaraffenland

9. Morning Song (var.)