Főkép

Shai Maestro korunk egyik legizgalmasabb jazz-zongoristája. Az All About Jazz online újság egyszerűen csak így jellemzi: „Maestrót hallgatni olyan, mint egy új világra ébredni.” Persze egy ilyen mondatnak a mai valóságunkban éppen annyi negatív konnotációja is lehet, mint pozitív, de ha mellétesszük a Shai hivatalos oldalán is szereplő Stereogum-idézetet, akkor még egyértelműbbé válik, hogy Maestróra tényleg érdemes odafigyelnünk: „Zongorastílusa egy sajátos modern hagyományhoz illeszkedik, ami ötvözi az ultra-klasszikus technikát az ismétlődő, szinte hurkoló figurák és romantikus dallamok iránti erős érdeklődéssel.”

 

Új albumán trióját, Jorge Roederrel, nagybőgőn és Ofri Nehemyával, dobokon, egy kvartettre bővítette Philip Dizackkal, trombitán. Az eredmény egy változatos hangképekben gazdag felvételcsokor. Időnként éppen az ismétlődő figurákat megtörő absztraktabb muzsika csendül fel, mint például a nyitó „Time”, ami töredezettségével mintegy reflektál a mai, a szokásoshoz képes hasadt és páratlan ritmusokban zajló világunkra. De a „Mystery and Illusions” dallamosabb kompozíciója is telis-tele van tűzdelve dob vagy zongora kiállásokkal, amelyek mintegy apró atomok állnak aztán össze egy szerkezetté, hogy a trombitahang mértékletes drámája tegye tüzessé a kompozíció egészét. 

 

A „Human” mélyen harmonikus ragyogása mintha új fejezetet nyitna az albumon belül, a zene fenséges líricizmusa és a hallgató végérvényesen összekapcsolódik, hogy ettől a ponttól Maestro muzsikájában belül találjuk magunkat, és szinte mi magunk váljunk „hurkoló figurákká”, ahogyan visszhangzanak bennünk az eljátszott hangok. A „GG” zongora-trombita duójának 3/4-es tempójára egy dallamokban gazdag, szövevényes uniszónót építenek fel, amelyet követően mégis elbizonytalanodunk hurok-szerepünket illetően, hiszen kotta nélkül rengeteg hallgatásra van szükség ahhoz, hogy magunk is kapcsolódni tudjunk az uniszónó hullámaira.

A korong Maestro hatodik saját albuma, a második az ECM kiadásában, a 2018-as The Dream Thief után. Az elegáns, expanzív és érzelmekben dús tíz Maestro eredeti kompozíciót és Duke Ellington „In A Sentimental Mood" végletekig variált feldolgozását egy rendkívül összeszokott trióval a középpontban halljuk megszólalni, akik élőben is lehengerlő játékossággal muzsikálnak. Az album egésze a meghitt nyugalom és a dinamikus felindulások keveréke, amitől időnként a korong hangképét kevésbé érezzük összességében kiegyensúlyozottnak – ahogyan a „They Went to War” melodrámáját váltja Ellington, majd egy dedikált darab, egy amolyan érzelmi hullámvasúton találja magát a zenehallgató. Mégis, az egyre egzaltáltabbnak tűnő Maestro egyre mesteribb.

 

Előadók:

 

Shai Maestro – zongora

Jorge Roeder – nagybőgő 

Ofri Nehemya – dobok

Philip Dizack – trombita

 

Elhangzó szerzemények:

 

1) Time

2) Mystery And Illusions

3) Human

4) GG

5) The Thief’s Dream

6) Hank And Charlie

7) Compassion

8) Prayer

9) They Went To War

10) In A Sentimental Mood

11) Ima (For Talma Maestro)