Star Wars 6. – Csillagok között / Darth Vader, a Sith sötét nagyura 1. – Birodalmi gépezet

Jason Aaron – Dash Aaron – Jason Latour: Star Wars 6. – Csillagok között

(Szukits Könyvkiadó, fordította Szente Mihály)

Szokatlan a felépítése a hatos sorszámot viselő Star Wars képregénykötetnek: olyan, mintha egy novelláskötet lenne képregényként megvalósítva. Nem tudom persze, hogy az alkotók nem akartak nagyszabású történetbe fogni, ezért alakult így, vagy eredetileg is ez volt a koncepció, mindenesetre üdítő, hogy mer még új dolgokat kipróbálni Jason Aaron.

Hogy szabadítja ki R2-D2 a birodalmiak markából C-3PO-t? Hogy veri át a fél galaxist Sana Solo? Mi történik Leiával és Luke-kal egy lakatlan szigeten? Miért kérik csempészésre Hant a Lázadók? Hogy próbálja visszanyerni Kreel őrmester Darth Vader bizalmát? Ezek az egyfüzetnyi „kép-novellák” ahhoz semmiképpen sem elég hosszúak, hogy bonyolultabb, izgalmasabb kalandot meséljen el Aaron, viszont egyfajta pillanatképként, a háború egy érdekesebb mozzanatának leírására tökéletesen alkalmas lehetne ez a terjedelem.

Ugyanakkor sokszor éreztem azt, hogy nem igazán tudott mit hozzátenni az aktuális figurához az adott történet – pedig a végére azért kiderült, hogy Kreel őrmesterrel húsz oldal alatt is lehet egy erősebb hangulatot átadni vagy bemutatni a személyiségének egy érdekesebb részét. Különösen Hannál és a Leia-Luke párosnál tűnt tétnélkülinek a cselekmény: az események és a figurák tettei túlságosan kiszámíthatónak, sőt, ötlettelennek érződtek – bár a narráció sokat segített abban, hogy még ezek is kellemesen szórakoztassanak.

Ráadásul mostanra Salvador Larroca filmes hatású arcait egyre kellemetlenebbnek érzem, nagyon elütnek a háttértől, nagyon utánozni próbálják a színészeket, amitől természetellenesnek látszódnak. Sokkal jobban tetszettek Andrea Sorrentino és Michael Walsh rajzai a kötet végén: Sorrentinót nagyon jól kiegészítették Lee Loughridge hangulatos színei, Walsh pedig a maga rajzfilmes stílusában mutatós képeket készít, örültem, hogy az éves különszámot már ő kapta meg.

Hiába pár kiemelkedő pillanat, a Csillagok között alcímű Star Wars kötet nem lesz a kedvencem, bár az is lehet, hogy csak jobban élvezem a hosszabb kalandokat ebben a világban – úgyhogy kíváncsi lennék, másnak vajon jobban működnek-e ezek a „kép-novellák”...

Charles Soule: Star Wars: Darth Vader, a Sith sötét nagyura 1. – Birodalmi gépezet

(Szukits Könyvkiadó, fordította Szente Mihály)

Miután befejeződött a Kieron Gillen által írt Darth Vader sorozat, csak idő kérdése volt, hogy valami új kezdődjön – elvégre „minden idők legfélelmetesebb gonosztevője” nem maradhat önálló sorozat nélkül. Mégis kétkedéssel olvastam, hogy az új széria Vader első éveire fog koncentrálni, ugyanis nem akartam elhinni, hogy lehet még érdekes történeteket bemutatni ebben az időszakban, hogy lehet még újat mondani erről a Vaderről.

Charles Soule pedig bebizonyította, hogy nagyon is lehet: gyakorlatilag rögtön A Sith-ek bosszúja után vesszük fel a fonalat, amikor is a páncélos alak már maga mögött hagyta Anakin Skywalkert, viszont még nem vált teljesen Darth Vaderré. Valahol ez ugyanaz a bizonytalan karakter, mint az előző Vader-sorozat elején, aki nem tudja, hogy mit hihet el, hogy mit terveznek a körülötte lévők – és hogy ki is ő valójában.

Hatásos jeleneteken keresztül figyeljük, hogy miként változik Vader jelleme, hogyan illeszkedik be egyre jobban a sötét oldal gyűlöletébe, hogyan hagyja maga mögött Jedi múltját, és mindazokat az elveket, amikért korábban meghalni is képes lett volna. A kötet központi konfliktusát egy elvonult Jedi-mesterrel való harca képezi, ami talán nagy meglepetéseket nem tartalmaz, de mégis látványos, hogy Vader mennyire eltávolodott attól az Anakin Skywalkertől, aki a tatuini sivatagban még a csillagokról álmodott.

Soule nem siet az eseményekkel, van időnk elmerengeni a magányos Vadert figyelve – bár nincs olyan közvetlen narráció, ami segítene ebben, de a történet és a rajzok mégis nagyon sokat megmutatnak ebből. Giuseppe Camuncoli képeit határozottan jó nézni: nem feltétlenül kiemelkedően egyediek vagy szépek (ellentétben a borítókkal, amik nagyon erősre sikerültek), viszont jól szolgálják a cselekményt és ügyesek a kompozíciói, így legalább nem gyengítik az élményt (mint Salvador Larroca a sima Star Wars sorozatban).

Ugyan már most tudjuk, hogy a Darth Vader, a Sith sötét nagyura kötetekből is csak négy lesz, viszont én nagyon bizakodok a folytatást illetően. Főleg, hogy az utolsó füzetben olyan alakokkal találkoztunk, akikkel eddig csak a Lázadás (Rebels) animációs sorozatban – hátha az ő történetük is sok meglepetéssel fog még szolgálni.