Főkép

A történelmi regények újra reneszánszukat élik. Úgy látszik, szeretünk nemcsak a történelemkönyvek száraz stílusában olvasni a múltról, hanem a fantázia bevonásával elképzelni, milyen is lehetett például az ókori Rómában élni.

 

Phyllis T. Smith Én, Lívia című könyve már tavaly megjelent magyarul, és elég jó fogadtatásra talált, így az Agave Könyvek elhozta nekünk a folytatását, ami viszont önmagában is megállja a helyét. Itt három női főszereplő szemén keresztül követhetjük végig Augutus császárságát. Az egyikük Lívia, Augustus felesége, a másik Augustus lánya, Júlia, a harmadik pedig Kleopátra és Marcus Antonius lánya, Kleopátra Szeléné, akit Augustus magához fogad.

 

Ha belegondolunk, ritkán láthatjuk a történelmi regényekben a női szemszöget, hiszen az uralkodók általában férfiak voltak, a csatákat is ők vívták, a művészetekben is ők jeleskedtek. Ez még inkább így volt az ókori Rómában, ahol a nők nem nagyon hagyhatták el férfikíséret nélkül még a házat sem, amíg nem mentek férjhez, és utána is jóval korlátozottabb volt a mozgásterük. De ez nem jelenti azt, hogy nekik ne lett volna szerepük akár a hétköznapok, akár magának a történelemnek az alakításában. Mint tudjuk, minden erős férfi mögött egy erős nő áll...

 

Szerintem remek ötlet volt az írótól, hogy három főszereplőt választott, így ugyanazon eseményeket több szempontból is megismerhetjük. Lívia a tipikus családanya és uralkodófeleség, aki igyekszik a férje távollétei alatt mindent rendben tartani, aki ügyel arra, hogy a család egyben maradjon és hogy Augustus minél inkább az uralkodásra tudjon koncentrálni. Ő az, aki elfogadta a szerepét, aki nem lázad, aki tudja, mi a veszteség, ezért még inkább értékeli, ami jutott neki.

 

Júlia ehhez képest egy teljesen más utat jár be. Már gyerekkorától érzi, hogy más, mint a többi lány, kamaszkorában pedig egyértelművé válik számára, hogy nem szeretne a neki kijelölt úton járni. Sok választása viszont nincs, így férjhez megy ahhoz, akihez éppen a politikai akarat kívánja, szüli a gyerekeket, de közben a szívében teljesen más vágyakat dédelget. És amint ezek a vágyak kiutat találnak, természetesen megkezdődnek a bonyodalmak.

 

A harmadik szereplőnk Kleopátra Szeléné, akinek a szülei árnyékában kell boldogulnia, és tudja, hogy elég egy rossz cselekedet, és véget ér az élete. Kleopátra vére folyik benne, de az anyja sorsa intő példaként is szolgál számára. Végül ő is kénytelen lesz olyan döntéseket hozni, amik nemcsak a saját, hanem az egész Római Birodalom sorsát is befolyásolják.

 

Phyllis T. Smith regénye érdekes gondolatkísérlet arra, mit is érezhetett, gondolhatott ez a három nő az ókori Rómáról, hogyan viselték a rájuk rót terheket, hogyan próbáltak érvényt szerezni magukat ebben a férfiak uralta világban. Szerencsésnek érezheti magát az olvasó, hogy egy sokkal szabadabb világban él, de azért én jó pár szituációban ráismertem magamra és a saját korunkra is – van, ami két ezer év távlatából még mindig nem változott.

 

Aki szeretné az első császárság korát egy kicsit más oldaláról megismerni, annak csak ajánlani tudom A Palatinus-domb lányait. Jól megírt, végig érdekes és izgalmas regényről van szó, amivel kicsit be tudunk tekinteni a kulisszák mögé, és alaposan végigjárni azt, milyen is lehetett az ókorban nőnek lenni.