Főkép

A július végi armageddon után kimondottan üdítő, hogy ismét hétágra süt a nap. Mármint nekem, bár tudom, sokan szenvednek tőle, de engem komolyan nem zavar. Néhány éve eldöntöttem, szeretem a nyarat, és azóta valahogy tényleg így érzek. Szóval közhely, de igaz, minden fejben dől el. Fogok egy üveg vizet, azzal kóricálok mindenhova, és nézem az embereket magam körül. Mostanában gyakran gondolom: ma is egy igazi és hamisítatlan lusta nyári nap van. A gyerekeken kívül szinte mindenki vánszorog, és hacsak nem feltéten szükséges, nem is megyünk ki az utcára. Mintha az átmelegedett lakások jobbak lennének...

 

Gyakran emlegetjük a mediterrán országokra jellemző déli sziesztát, mert persze nem esik jól dolgozni ebéd után – még kevésbé, mint máskor –, és bármit megtennénk egy hűsítő záporért. Nekem pedig, különösen mostanában, Szennila, azaz Dory örökbecsű szavai ugarnak be, természetesen Ellen DeGeneres hangján: Just keep swimming! Just keep swimming! Amiről persze fogalmam sincs, hogy hangzott magyarul, de a Csak ússz tovább! Nekem tökéletesen megfelel. Aki teheti, keressen egy nagyobbacska pocsolyát, ugorjon egy popóst, majd lubickoljon benne. Átvitt és tényleges értelemben egyaránt. Just keep swimming!

 

Oscar Wilde, született Fingal O`Flahertie Wills (1854-1900) ír származású költő, író, drámaíró. Nem csupán a viktoriánus Angliában, de ő volt az első író, aki olyan erkölcsök – nézőpont kérdése, talán épp erkölcstelenségek – szerint élt, amelyeket verseiben is megörökített. Megosztó személyisége nemcsak korában, de napjainkban is botrányokat okozna, és írói kvalitásaitól eltekintve, talán ez vonzaná a legtöbb irodalomrajongót. Teljes életrajzát elolvashatjátok az ekultura.hu egy korábbi bejegyzésében.

 

Bűneink kárhozottá tehetnek, mert a kényszer, hogy megszegjünk minden parancsolatot, vagy legalábbis a legjavát, folyton velünk él. Akár engedünk a kísértésnek, akár ellenállunk neki, gyakran követi a cselekedetet megbánás. Hogy most elkövetünk valamit, esetleg pont ellenkezőleg, nem tettünk a végén semmit, hát nem mindegy?! Akármelyik utat választjuk, kéjesen fetrengünk a bűnben, illetve vezeklünk a gondolatért is – hiába, nem könnyű a törékeny emberi lelkek egyensúlyban tartása.

 

Oscar Wilde: Hélas!

 

Meghemperegtem minden vágyba lent

s lant lett a lelkem, min a szél zenél.

Ezért veszett el, ami bennem él,

kemény hitem s tudásom is, a szent.

 

Most életem elfirkált pergament,

amelyre egy ünnepnapon sekély

dalt írt a rímes, könnyű szenvedély

és az egésznek titka tönkrement.

 

Járhattam volna egykor fénybe, szép

ormon, dalolva téged, tiszta élet,

hogy megbűvöljem az Isten fülét.

 

Elmúlt e kor? Varázsvesszővel épp

csak érintettem a mesét, a mézet –

és árva lelkem kincse semmivé lett.

 

Fordította: Kosztolányi Dezső