Főkép

Akárhogyan is nézem, az Iron Maiden szereti Dél-Amerikát. Vagy arról van szó, hogy az ott adott koncertek hangulata megragad bennük valamit, és emiatt rendszeresen ilyen felvételeket adnak ki. És ha belegondolunk, pokolian igazuk van. Ott volt kb. 10 éve a Rock in Rio fesztivál, amin olyan ördögien hatalmas bulit csaptak, hogy…, hogy…, hogy ihaj na, jobb szót egyszerűen nem találok rá. Akkoriban volt is mit ünnepelni, hiszen két különösen fontos tag tért vissza a bandába: az énekes Bruce Dickinson és a gitáros Adrian Smith, akikkel összedobták az általam legjobbnak tartott Brave New World albumot, amit nem kis sikerrel, egy óriási buli keretében mutattak be Rióban. Azóta azonban egyre jobban leült a banda – ami azért nem azt jelenti, hogy egy fotelben ülve fogjuk hallgatni az albumaikat – és a heavybe egyre több progresszív keveredett. Megöregedtek, kiforrottabbak lettek vagy egyszerűen a Brave New World óta nem tudnak még egy ekkora hatású albumot összedobni – mondhatnánk, de inkább csak kicsit más lett az egész. Ennyi év után talán még keményebb, még durvább és még összetettebb lett a zenéjük – ami miatt kicsit el is gondolkoztam, hogy ez vajon szólhat-e jól élőben. Erre aztán jött az En Vivo! és kiderült, hogy ezzel is nagy bulit tudnak csapni.

Na jó, önmagában nem, de mivel van miből válogatni (több mint 30 éves tapasztalattal ez nem is csoda), előszedték a régebbi számaikat is, amik mára már elmaradhatatlanok egy Iron Maiden-koncerten. Sőt, biztosra mentek, hiszen a műsor felépítésében követték a Rock in Rio bevált receptjét: a koncert elején egy-két megszakítással játszd az új dalokat, a közepébe tegyél bele egy blokkot, amin nagy slágerek és az előző pár albumon megjelent számok szerepelnek, ezek után még keverj bele egy-két szerzeményt a legfrissebb lemezről, az utolsó 20-25 percet pedig töltsd fel az évek során kultikussá vált dalokkal.

És ezzel a Rock in Riós szerkezettel ismét nagy banzáj lett az egészből – ezúttal Chilében. Megint hozták az új album nagy részét, amit elég nagy hangzavar közepette nyomtak le a színpadon a szokásos díszletek, látványtechnika és hangzás mellett. Hatalmas tömeg verődött össze ekkor is, és gondolom, senki sem csalódott – mint ahogy a lemez hallgatója sem fog. A „The Final Frontier”, az „El Dorado”, a „Coming Home”, a „The Talisman” és a „When the Wild Wind Blows” is olyan élettel és energiával telin, annyira mozgalmasan szólalnak meg, amennyire ezek a teljesen profin felépített és tökéletesen megtervezett számok csak szólhatnak. Aztán persze itt vannak a korábbi számok a nem túl távoli múltból - a „Dance of Death”, a „The Wicker Man” és a „Blood Brothers” – amik az újkori Vasszűz legjobb dalai, de a régi, elhagyhatatlan szerzemények – a „2 Minutes to Midnight”, a „The Trooper”, a „Fear of the Dark” vagy a „The Number of the Beast” – is szinte kifejezhetetlen erővel törnek elő a hangfalakból. Csodálkozunk? Persze, hogy nem, hiszen ezek a szerzemények nemcsak hihetetlenek, de az őket előadó zenészek is fantasztikusak. Egyrészt jól zenélnek, másrészt karizmatikusak, harmadrészt pedig nagyon jól tudják, hogy kell összeállítani egy koncertet úgy, hogy a közönség tagjai tomboljanak, hogy teli torokból ordítva kísérjék őket vagy egyszerű tapssal adjanak jelet rajongásukról – és hogy tudjanak pihenni is!

Mindezt ismét két CD-n kapjuk, hiszen ekkora mennyiségű anyag nem férne rá egyre. Meg hát ennyi tomboláshoz kell is ez a két lemez.

Röviden: érdemes meghallgatni az En vivót, mert jó. Csak arra kell vigyázni, nehogy a szomszédokat felbőszítsük a tombolással!

Az együttes tagjai:
Bruce Dickinson – ének
Dave Murray – gitár
Janick Gers – gitár
Adrian Smith – gitár, háttérének
Steve Harris – basszus gitár, háttérének
Nicko McBrain – dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
CD1:
1. Satellite 15
2. The Final Frontier
3. El Dorado
4. 2 Minutes to Midnight
5. The Talisman
6. Coming Home
7. Dance of Death
8. The Trooper
9. The Wicker Man

CD2:
1. Blood Brothers
2. When the Wild Wind Blows
3. The Evil That Men Do
4. Fear of the Dark
5. Iron Maiden
6. The Number of the Beast
7. Hallowed Be Thy Name
8. Running Free

Diszkográfia:
Iron Maiden (1980)
Killers (1981)
The Number of the Beast (1982)
Piece of Mind (1983)
Powerslave (1984)
Live After Death (1985) koncert
Somewhere in Time (1986)
Seventh Son of a Seventh Son ˙(1988)
No Prayer for the Dying (1990)
Fear of the Dark (1992)
A Real Live One (1993) koncert
A Real Dead One (1993) koncert
The X Factor (1995)
Virtual XI (1998)
Brave New World (2000)
Rock in Rio (2002) koncert
Dance of Death (2003)
Death on the Road (2005) koncert
A Matter of Life and Death (2006)
Live After Death (2008) koncert DVD
Somewhere Back in Time (2008) válogatás
Flight 666 (2009) koncert
The Final Frontier (2010)
En Vivo (2012) koncert

 

Kapcsolódó írás:

Maiden Heaven: Tribute to Maiden (CD)