Főkép

Amikor a 19. század visszatekintett a múltra, a régi magyar korokra, Mátyás király uralkodását látta mindig az egyik legszebb, legdicsőségesebb pillanatnak. Hunyadi János fia, egy igazi nemzeti uralkodó a magyar trónon, a „vegyesházi” királyok zaklatott időszaka után harcolt a törökkel és a „némettel”, évszázadokra való hírnevet szerzett okos győzelmeivel, s ma is birtokolja minden gyerek rokonszenvét, köszönhetően a róla szóló népmeséknek. Azzal azonban igen sokáig adós maradt a történettudomány, hogy valódi, kritikus történelmi életrajzot írjon Mátyásról, az uralkodóról. Miközben neve korról korra a szabadság és függetlenség, a nemzeti kultúra és tudomány, az erényes és sikeres politika és a jó hadvezetés szimbóluma volt és maradt – elég csak a költő, törökverő Zrínyi Miklós és a második világháború idején kivégzett Bajcsy-Zsilinszky Endre Mátyás-életrajzaira gondolni, akik különleges példát, koruk számára fontos mintát ismertek fel a király alakjában –, a történészek többé-kevésbé elfelejtettek modern Mátyás-életrajzot írni: mintegy nyolcvan éven át megelégedtek Fraknói Vilmos 1890-es, dicsőségszemléletű biográfiájával. Logikus módon tehát a regényírókra várt az a feladat, hogy a huszadik század első felében élők számára is érvényes és átélhető képet rajzoljanak az egyik legnagyobb magyar királyról.

 

A Lazi Kiadó, amely küldetésének tekinti a magyar történelmi regényirodalom legjobb műveinek méltó (újra)kiadását, nemrég már megjelentetett egy, a harmincas években íródott Mátyás-regényt. Harsányi Zsoltnak mindig is specialitása volt a színes, kalandos, alapos életrajzi munkák elkészítése, nem csoda, hogy 1937-ben Mathias Rex címen sokak kedvenc magyar királyáról is írt egy vaskos történelmi regényt. Surányi Miklós jelen műve, A nápolyi asszony azonban az ő kötetének is mintájául szolgált, hiszen már 1924-ben napvilágot látott – s azonnal elnyerte az Akadémia Péczely-díját.

 

Surányi Miklós (1882-1936), a nagy műveltségű vidéki levéltáros 1916-ban tűnt fel az irodalomban: A trianoni páva című regénye azonnali, hatalmas sikert aratott. 1918-tól kezdve már csak az írásnak és az újságírásnak élt, sorra láttak napvilágot történelmi regényei. Látásmódja azonban elképesztően eredeti volt: a nagy történelmi alakok életében és a jelentős történelmi események kulisszái között is a magántörténelem, az emberi érzelmek, szerelmek és gyűlöletek sorozata érdekelte, nem félt a korban erkölcstelennek minősített, valójában azonban rendkívül finoman erotikus leírásokat készíteni, s szereplőit legbelsőbb titkaikról, magánügyeikről nyíltan beszéltetni. Így tudta egyformán közel hozni olvasóihoz az Árpád-házi történelmi alakokat éppúgy, mint a vívódó Széchenyi Istvánt, akinek legnagyobb port kavart, befejezetlen, utolsó regényét, az Egyedül vagyunkat szentelte.

 

E sajátságok A nápolyi asszonyra is tökéletesen igazak. Surányi minden iránt érdeklődik, ami Mátyás korát jellemzi: olvashatunk követjárásokról és diplomáciáról, a reneszánsz udvar működéséről, politizáló urakról és csatázó katonákról, s megismerkedhetünk Mátyással, a királlyal, hadvezérrel, hőssel, tudóssal – és esendő emberrel. Mert a regény alapvetően mégis Mátyás és második felesége, a nápolyi asszony, Beatrix királyné szerelmét, házasságát, egymás felé fordulását és egymástól való elfordulását mutatja be: azt a „héja-nászt”, amilyen az író szerint legnagyobb uralkodónk és asszonya kapcsolata volt. Milyen reményekkel érkezett Magyarországra az itáliai hercegnő, s miért mentek ezek füstbe? Elég erős lehet-e egy nő ahhoz, hogy férfiként cselekedjen és döntsön? Lehet-e szeretni azt a nőt, akiről közben feltételezzük, hogy akár a fiunkat is megmérgezné? Mennyit ér a hatalom: eladja-e érte egy asszony még önmagát is? Mennyit ér a szerelem: elveszíthetjük-e benne önmagunkat? - teszi fel a kérdéseket a regény.

 

Miközben megtudhatjuk, hogyan élt és halt Mátyás, s mi történt a halála után Beatrixszal, Corvin Jánossal, s híveivel, a magyar nemesség színe-virágával, sokat gondolkodhatunk arról is, mennyi szerepet engedett a történelem a nőknek a 15. században, s mennyit a huszadik század elején. Lapozgatva a néha önpusztító vampként viselkedő, néha „vonagló, haldokló kis galamb”-nak tűnő Beatrix történetét, megismerhetünk egy nagy, lovagias és ostoba férfiszerelmet is, Mátyás királyét.

 

Hogy azután ilyen volt-e valóban a történelemnek ez a két szereplője? Nem tudhatjuk. Ha valakit Mátyás és Beatrix szakszerű életrajza érdekel, ma már több közül is választhat – talán a legjobb Kubinyi András Mátyás király című műve. De ha valaki a fantázia és a regényes elbeszélés segítségével szeretné újrateremteni Hunyadi Mátyást, nem hagyhatja ki olvasmányai közül A nápolyi asszonyt.