Jude Deveraux: Madame Zoya, a lélek doktora

Számos könyv foglalkozik az időutazással, ami nem is annyira meglepő, tekintve, hogy a téma mindenkit érdekel – noha tudományunk még nem elég fejlett ahhoz, hogy ezt meg is tudjuk valósítani. Általában ezen kötetek egy része nem tesz fel mély filozófiai kérdéseket, helyette inkább a szórakoztatni akarnak: ilyen például a kedvelt ifjúsági regényciklus, az Időtlen szerelem (Rubinvörös, Zafírkék és Smaragdzöld), vagy Az időutazó felesége is,ami egy kiváló romantikus történet. A most tárgyalt kötet, a Madame Zoya, a lélek doktora (ami egyébként a Madame Zoya látogatói után Jude Deveraux második könyve ebben a szériában) célcsoportját és kategóriáját tekintve inkább ez utóbbi mellé társítható.

A történet szerint három fiatal hölgy – Zoë, Amy és Faith – a terapeutájuk, Jeanne tanácsára Maine államba utazik a nő házába, hogy átsegítsék egymást problémáikon, hátha így hamarabb nyílnak majd meg. Összeköltöznek pár hétre, megismerik egymást és persze a múltjukat. Cseppet sem véletlen, hogy Amy talál egy névjegykártyát az álmaiban szereplő férfi családjának életével foglalkozó könyvben, ami egy csodás képességekkel rendelkező nőhöz vezeti el őket, aki viszont képes bárkit visszaküldeni a múltba meghatározott időre – feltéve, ha a jelenkori problémája a szerelemhez kapcsolódik, és az illető sorsa letért a helyes útról. Mindhármuk története ilyen, így lehetőséget kapnak, hogy éljenek a Madame képességeivel, és visszamenjenek abba a korba, amit meg kell változtatniuk. Amy története az első, bár ő inkább az álmaiban szereplő férfi megmentése végett látogatná meg a 18. századot, méghozzá azért, hogy megakadályozza a férfi halálát. Ám az utazás után még Zoë és Faith is kap egy esélyt arra, hogy rendbe hozza az életét – így hát ők is visszamennek a saját múltjukba…

„Jövendő Bt.

Érezte már, hogy legszívesebben újraírná a múltját?

Madame Zoya segíthet!

Örökugrató utca 333.”

A kötetben egészen Madame Zoya felbukkanásáig a három főszereplő korábbi életét ismerhetjük meg: lassan és fokozatosan merülhetünk el a három múltban, de csak a kötet végére oldódnak fel a konfliktusok – akkor viszont szinte varázsütésre. Amy rendszerető és dirigálós háziasszony, akinek van egy csodálatos férje és két fiúgyermeke, ám harmadik babája egy vetélés miatt sosem született meg. Képtelen kitörni a rátelepült bánatból, ezért küldik el terapeutához. Faith története a fiatalkori döntés fontosságáról szól, arról, hogy egy hiba kihathat az egész életre, és akár tönkre is teheti azt. Sorsát egy gyermekkori barátság határozza meg, amelynek azonban nem kellett volna szerelmi háromszöggé alakulnia. Zoë múltja pedig leginkább egy kérdőjelre emlékeztet, ugyanis autóbalesetet szenvedett, és nem emlékszik a tizenhat éves kora utáni emlékeire – csak annyit tud, hogy dühös rá az egész város.

Hármójuk közül Amy-t helyezte középpontba a szerző – ahogy a regény végén keserűen megjegyzi, nélküle a többiek élete sem rendeződött volna –, a másik két hölgy inkább kidolgozott mellékszereplőnek látszott csupán. A regény misztikus vonulata is Amy-nél jelenik meg először: amikor ugyanis Jeanne házába érkezik, olyan álmokat kezd látni, amelyek később valósággá válnak. Innentől érezhető ennek a szálnak a jelenléte, s folytatódik Madame Zoyával, akinek a karaktere szintén érdekes, bár ebben a részben meglehetősen titokzatosnak tűnik, nem tudjuk ugyanis meg, hogyan működik az ereje, és azt sem, hogy milyen ember is ő valójában – egy harmadik rész sokat javítana azon a képen, amit róla kaptunk.

A kötet leginkább a 18. században, illetve a modern világban játszódik, de Faith esetében egyszer még a saját múltjába is visszaugrunk. Lord Tristan James Hawthorne (Eastlon hatodik grófjának) házába megyünk vissza, ahol mindhárman megtalálják azt, ami addig hiányzott az életükből, vagy legalábbis félresiklott korábban. Itt nem a régi korok atmoszférájának megteremtése volt a hangsúlyos, hanem a mű könnyedsége és a romantika, amely főleg a fiatalabb szereplő, Zoë esetében került előtérbe. Amy-vel kapcsolatban elsőre nem teljesen világos, hogy a kisbabája miként kapcsolódik a Hawthorne család történetéhez, de ez is kiderül a kötet végén, ott minden szálat – noha némelyiket egy kicsit meglepő módon – elvarr az írónő. Kissé furcsának és átgondolatlannak hat az időutazós rész – főleg Amy része –, ráfért volna még egy kis magyarázat erre a témára.

„Nem, a mai nap szava marad a sors.”

A Madame Zoya, a lélek doktora tehát egy könnyed olvasmány, nincsenek benne komoly filozófiai kérdések, pusztán szórakoztatni akar. Elsősorban olyan hölgyek lelhetik kedvüket ebben a kötetben, akik szeretik a romantikus történeteket, és nem vetik meg a történelmi regények hangulatát sem.