Főkép Romantikus sci-fi. Érdekes kategória. A sci-fik többnyire inkább az akcióval párosulnak, egy halovány romantikus szál társaságában. Ken Grimwood Időcsapdájának és Mervyn Jones John és Mary című könyvének különös házasságában viszont a mindent elsöprő szerelem a főszereplő.
 
Bár a borítón elhelyezett ajánló baljós hangulatot sejtet, közel sem a férfi halála a sztori központi eleme.
Clare és Henry a maguk furcsa módján a szerelmesek átlagos életét próbálják élni – találkoznak, barátkoznak, randevúznak, dolgoznak, buliznak, összeházasodnak, majd családot alapítanak.
 
Csak a sorrend nehezen követhető, életük ugyanis egy igazi kirakós játék, aminek a darabjait egy rosszcsont kölyök szanaszét hajigálta. Henry néha gyerek, néha férfi, egyszerre fiatal és öreg, néha saját énjeivel is találkozik, míg Clare úgy öregszik, ahogyan mindenki más.
 
Az időutazás problémakörét Niffenegger nemes egyszerűséggel és a modern kor kedvéért egy génmutációval magyarázza, ami, tekintve, hogy még kiforratlan tudományos területre kalandozunk, egyelőre nem gyógyítható, és nem is tudunk róla sokat, szóval az olvasó se tegyen föl buta kérdéseket. Ha nincs logika, a logikai bukfenc kizárva. Ügyes (?).
 
Ennyit a sci-firől. A romantikus vonalról elmondható, hogy igen végletes. A hősnő gyönyörű, intelligens, kreatív, kedves, vicces, satöbbi. A férfi dettó. Még kicsit vad is, hogy még vonzóbb legyen. És persze időnként pucéran bukkan föl a legkülönfélébb helyeken és időben.
 
Clare és Henry szerelme a nagy romantikus ideálok sorában méltó helyet kap. Clare kislánykora óta rajong a férfiért, aki Odüsszeusz módjára folyton-folyvást visszatér az ő Pénelopéjához.
A pátoszt csupán a helyenként felbukkanó profán erotikus leírások szakítják meg.
 
Nem mondom, azért lekötött az olvasás. Kíváncsian vártam, Henry mikor bukkan föl legközelebb, vajon hány éves lesz.
Tetszett a megfoghatatlansága, a jövőt illető kimondatlan bölcsessége, és vonzódásának illetve önmegtartóztatásának magával ragadó keveréke, mikor a fiatal Clare közelében vívódott érzéseivel és vágyaival.
 
Miért ne olvasgathatna egy nő valami könnyed romantikus regényt anélkül, hogy kicsit haboznia kellene, mielőtt bevallja valakinek e pillanatnyi érzelgősséget és vágyakozást? Néha olyan sok a rohanás és a stressz, hogy a való életben már csak ritkán jut idő a romantikára. Nos, ilyenkor jól esik egy hasonló könyv.