Főkép

Jó pár éve már annak, hogy ipari méretekben elkezdődött a népzenei elemek beépítése a különféle rock és metal zenékbe, de hazánkban valamiért ennek a törekvésnek csak a skandináv/germán vonulata ismert és népszerű (no meg természetesen a hazai felhozatal), mintha ezen kívül semmi nem történt volna. Értem én, hogy aki elmegy egy Dalriada koncertre, vagy végigmulatja az éppen aktuális Folk Farsangot, annak ez bőven elegendő, de ettől függetlenül bizony még számos érdekes, mi több hallgatásra érdemes produkció létezik szerte a világban. Gondolok itt a legutolsó ezirányú élményemre, amikor az indonéz népzenét keverték death metallal (meglepő módon remek lett a végeredmény), vagy például mondjuk az Arkonára, akik a hagyományos orosz dallamokat és hangszereket építettek be zenéjükbe. A tudományos meghatározás szerint pagan metalt játszanak, ami magyarra lefordítva pogány metalt jelent, vagyis a dalaikban megelevenedő világ vagy szellemiség még a kereszténység előtti időkre vezet vissza. Ez biztos így van, de kellő nyelvtudás hiányában számomra ez eldönthetetlen, lévén anyanyelvükön énekelnek, ami biztos módja a világsiker elkerülésének.
 
A mai világban bizony vannak fontos állomások, amelyek teljesítése után az ember másként tekint a zenekarokra. Ilyen például a harmadik nagylemez, az első tagcsere, az első koncertturné és bizonyos értelemben az első tíz év. Aki ezeken az akadályokon túljut, abban valóban megvan a kitartás, amit csinál, azt komolyan gondolja, ráadásul a közönség szimpátiáját is bírja, no meg vele van a szerencse – máskülönben legfeljebb még mindig a város legjobb bandája cím „kétes” dicsőséget jelentő birtokosai lennének. Az Arkona mindezen állomásokon már túl van, amit nem csupán a mostani lemezükön látható Napalm Records logó bizonyít, hanem a tízéves évforduló alkalmából kiadott dupla koncertlemez, ami egyébként már a harmadik élő felvételeket tartalmazó korongjuk.
 

Véleményem szerint az ilyen zenéknél a zenei elképzelés mellett az a fontos, hogy ne spóroljanak azokkal a hangszerekkel, amitől a produkció valóban több lesz, mint a hagyományos metal zene. Mi lett volna, ha a Rage a XIII. lemezét szintetizátorral, nem pedig nagyzenekarral rögzíti? Ki foglalkozna a Saltatio Mortis együttessel, ha nem használnának középkori hangszereket? Vagy sorolhatnám az Eluveitie, a Korpiklaani, esetleg a Týr érdemeit – de felesleges, lényeg az, hogy ezek az együttesek kimozdultak a hagyományos komfortzónából, és valami újat hoztak létre.
 
A Decade of Glory egyfajta best of válogatásként működik, ahol minden, az elmúlt tíz évben említésre méltó szám meghallgatható, a hangzás pedig egyenesen kiváló. Erről sajnos minden alkalommal a Slayer szintén tízéves évfordulóra kiadott dupla koncertalbuma jut az eszembe, aminek a hangzása, finoman szólva nem sikerült tökéletesre. Az Arkona koncertjén azonban nem csak a furulyát és a vonósokat hallom tisztán, hanem a közönséget, a kilenctagú kórust és minden egyebet. Mása hangja ideális ehhez a zenéhez, mind a balladában (Liki Bessmertnykh Bogov), mind a tempósabb tételeknél (Stenka na Stenku) jól érvényesül a hangja. Az együttes fő erőssége szerintem, ahogyan becsempészik az orosz/szláv dallamokat a fémesebb ritmusok közé. Erre jó példa az előbb említett „Stenka na Stenku”, ahol a szám indítása tipikus orosz, aztán határozottan belépnek a gitárok és a dob, hogy egy darabig közösen haladjanak, aztán bedurvul az egész, majd újra mulatós tempóra lassulunk, és laza harmonika betét után minden kezdődik előről. Az apró finomságok közé tartozó kórusbetét a Vörös Hadsereg hivatásos énekkarát idézi, a furulya pedig a népi jelleget erősíti.
 

Ezzel persze még korántsem értünk a hangulatok végére, hiszen helyenként az epikusság sem hiányzik a repertoárból, elég csak belefülelni az „Slav`sja, Rus`” című szerzeménybe, amely bármely fantasy film betétdala is lehetne annál a jelenetnél, amikor a hősök csapata első ízben kilovagol a városból, hogy tegye a dolgát.
 
 
A Decade of Glory album remekül teljesít, hiszen nem csak összegzi az első tíz évet, hanem megmutatja, mennyire jó élőben a zenekar, és így arra ösztönzi a rajongókat, hogy a következő koncerten lehetőleg az első sorok valamelyikében élvezzék ezt a pogány muzsikát.
 
Az együttes tagjai:
Mása „Scream” – ének, sámándob, csörgődob
Szergej „Lazar” – gitár
Ruszlán „Kniaz” – basszusgitár
Vlad „Artist” – dob
Vlagyimir „Volk” – fúvóshangszerek
 
Közreműködők:
Silver Voice kórus:
Vladimir Fomin
Felix Strel’nikov
Nikita Semenuk
Dmitriy Karasev
Tatiana Shul’ga
Ekaterina Volkova
Anastasia Vokina
Alexandra Sidorova
Vezényel: Alexandra Sidorova
 
Vonósnégyes:
Ksenia Izilanova - hegedű
Dina Hisanbeeva – hegedű
Daria Ivanova – bráca
Aleksander Shpadi – cselló
 
Anastasia Leonevskaya – vokál
Anastasia Ovcharenko – vokál
 
A lemezen elhangzó számok listája:
CD1.
1. Az’
2. Arkaim
3. Ot Serdca K Nebu
4. Goi, Rode, Goi!
5. Leshiy
6. Zakliatie
7. Marena
8. Liki Bessmertnykh Bogov
9. Nevidal
10. Kolo Navi
11. Slav`sja, Rus`
12. Kupala i Kostroma
13. Odna
14. Sva
15. Kupalets
16. Katitsja Kolo
 
CD2
1. Kolyada
2. Skvoz` Tuman Vekov
3. Maslenitsa
4. V Tsepiakh Drevney Tainy
5. Slovo
6. Bol’no mne
7. Pamiat
8. Arkona
9. Po Syroi Zemle
10. Oj, Pechal`-Toska
11. Yarilo
12. Stenka na Stenku
13. Vyjdu Ja Na Voljushku
14. Rus’
15. Zov Predkov
 
Diszkográfia:
Vozrozhdeniye (2004)
Lepta (2004)
Vo Slavu Velikim! (2005)
Zhizn Vo Slavu (2006) koncert
Ot Serdtsa K Nebu (2007)
Goi, Rode, Goi! (2009)
Noch Velesova (2009) koncert
Stenka Na Stenku (2011, EP)
Slovo (2011)
Decade of Glory (2013) koncert