Főkép

Vicces csoport a történészeké: miközben a múltban turkálnak, reménytelen küzdelmet folytatnak az idő felosztása érdekében. Kíváncsi lennék, vajon ezer év múlva hol kezdődik majd a Középkor vagy az Újkor - biztosan nem ott, ahol manapság. Bezzeg a geológusoknak, akik évmilliókban számolnak, nincs ilyen problémájuk.
 
De nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy vannak, akik még ma is úgy tartják: a Középkornak nincs vége. Ennek örömére tudatosan és mesteri módon középkori hangszereket használnak rockkoncertjeiken – ezt a stílust hívják középkori rocknak. Nálunk ugyan nem annyira népszerű és ismert ez az irányzat, de tőlünk nyugatabbra számos együttes játszik ilyen zenét.
 
Mint például a Saltatio Mortis, aminek idén nyáron jelent meg a hetedik stúdiólemeze, melyen a felállás ismét változott: hárman távoztak, de mivel ugyanennyien érkeztek is, a jövőben sem kell lemondanunk a látványos színpadi előadásokról.
 
Mert mondhat bárki bármit, ez a zene igazából élőben villantja meg értékeit, a lemezek legfeljebb arra jók, hogy segítsenek feleleveníteni a látottakat, ezért aki teheti, a mostani lemez DVD-vel kiegészített kiadását vegye meg. Természetesen önmagában, pusztán az audio anyagot hallgatva sem érheti csalódás az embert, csak vizuálisan teljesebb az élmény.
 
De nézzük, mi változott két év alatt a Saltatio Mortis zenéjében. Illetve mi nem. Például továbbra is germán szöveggel sorjáznak egymás után a számok, ami alól csupán az előző album egyik legjobb pillanatát jelentő „Choix des Dames”-t idéző „La Jument de Michao” jelent kivételt.
 
Az előző korongról azt írtam, hogy metalosabb lett a korábbiakhoz képest. Ezúttal úgy érzem, hogy miközben megőrizték a fémes alapokat, valahogy középkoribb lett az egész – és ettől fura módon jobban is szólnak. Alea der Bescheidene nem csak szakállnövesztéssel töltötte az időt, hanem az énektechnikáján is javított valamit (vagy ennyit fejlődött a stúdiótechnika), mert ezúttal időnként kiengedi a hangját.
 
A lemezt indító hármas („Ebenbild”, „Salome”, „La Jument de Michao”) megmutatja mire is képes az együttes. Jobb pillanataikban – márpedig ezek egyértelműen a jobbak közé tartoznak – működik a varázslat, aminek révén azonmód kiszakítanak bennünket a jelenből, és egy sosem volt időbe repítenek el, ahol a töröksíp és a szólógitár hangja békésen keveredik egymással.
 
Kimondottan érdekes helyzet, amikor a fúvósok játsszák a vezető szerepet, a gitárok meg csak kísérőként vannak jelen. Úgy vélem, a banda a zeneszerzés terén is fejlődött, amit nem csak a szerzemények hosszának csekély mérvű növekedése jelez, hanem az a mód is, ahogyan még jobban kihasználják az egzotikus hangszerek adta lehetőségeket. Ráadásul a lehetőségekhez képes változatos az album, hiszen egyaránt van rajta balladisztikus (Letzte Worte), középkori feldolgozás (La Jument de Michao), kimondottan gitárcentrikus (Rastlos és a Miststück) és akusztikusan induló, majd féktelenül elszabaduló (Manus Manum Lavat).
 
A másodikként érkező „Salome” gyakorlatilag Alea és Doro Pesch (róla sem sokat hallottam az utóbbi időben, remélem ebből is lesz klip) közös duettje – ilyet sem hallottam még a zenekartól. Mindazonáltal ez még mindig a megszokott Saltatio Mortis muzsika, ami nem megváltani, hanem csak szórakoztatni kívánja a világot – azt viszont zseniálisan teszi. A manapság dömpingszerűen érkező pagan/fok bandák között üdítő színfoltot jelentenek.
 
Az együttes tagjai:
Alea der Bescheidene – ének, duda, töröksíp
Bruder Frank – basszusgitár, duda, töröksíp, billentyűs hangszerek
El Silbador – duda, töröksíp
Falk Irmenfried von Hasenmümmelstein – duda, tekerőlant, töröksíp, ének
Jean Mechant der Tambour – ütős hangszerek
Samoel – szólógitár, buzuki
Lasterbalk der Lästerliche – ütős hangszerek
 
Közreműködő:
Cordoban der Verspielte – duda, töröksíp
Doro Pesch – ének (Salome)
Julia Vukelic – ének (Salome, Tief in mir)
Michael Popp
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Ebenbild
2. Salome
3. La Jument de Michao
4. Letzte Worte
5. Das kalte Herz
6. Rastlos
7. Miststück
8. Tief in mir
9. Aus Träumen gebaut
10. Manus Manum Lavat
11. Vergessene Götter
12. Wir säen den Wind

Diszkográfia:
Tavernakel (2001)
Das zweite Gesicht (2002)
Heptessenz (2003)
Erwachen (2004)
Manufactum (2005) koncert
Des Königs Henker (2005)
Aus der Asche (2007)
Wer Wind Saet (2009)

Manufactum II (2010) koncert

Strum Auf Paradies (2011)

Manufactum III (2013) koncert

Wachstum über alles (2013) EP