FőképAhogy a nagy nemzetközi lemezkiadók az online kalózkodás elleni küzdelem részeként – részben indokoltan – fokozatosan a letölthető muzsikák, vagyis az egyslágerek felé terelik a zeneipart, mintha egyre több metal zenekar kísérletezne konceptalbummal. 2011-ben nem kisebb nevek, mint a Within Temptation és a Nightwish jelentkezett egyetlen átfogó történet köré felépített nagylemezzel; igaz, a szimfonikus metal jellegénél fogva rokon szellemű az operával és talán a fantasyvel is. A folk metalban hasonlóképp szinte magától adódik a balladaszerű, elbeszélő hangvétel, a zenészek pedig esetenként a mitológiából és a középkori hősiességből merítenek ihletet.
 
Ebbe a sorba illik bele a svájci folk metal banda, az Eluveitie sorban ötödik stúdióalbuma, ami egyben az első tematikusan összekapcsolt anyaguk. Ehhez méltó a zene is, hiszen kidolgozottságát tekintve minden szám felülmúlja a korábbi próbálkozásokat – ha valami mégis hiányzik, az talán a spontaneitás, az ösztönösen, jószerével maguktól íródó dalok. Azért egyértelműen nem fáradt még el a multi-instrumentalista Chrigel Glanzmann és csapata, legfeljebb átgondoltabban, hátuk mögött összehasonlíthatatlanul több tapasztalattal, változatosabb hangszereléssel dolgoznak már.
 
Hivatalos blogján az együttes ügyesen taktikázva adagolta a megjelenés előtt a híreket. Az első, a szavakat a háttérből illusztráló dalrészletekkel megtámogatott beharangozóból megtudhattuk, hogy a történet, amelyet az album elmesél, a gall háborúkról szól, ám nem a megszokott módon, vagyis a gallok vagy a rómaiak szemszögéből, hanem ahogyan azt a mai Svájc egykori területére betelepedett helvetios nevű kelta törzs megélhette.
 
Ezután a lemez legkeményebb, thrashbe, deathbe hajló, hörgős dalát, a „Meet The Enemy”-t, majd a fájdalmas tekerőlant kísérettel indító, valamivel líraibb hangvételű, ám a nyerseséget sem nélkülöző „A Rose For Epona”-t, végül az iszonyatos tempójú, zúzós, főtémájában azonban brit-ír jigre hajazó „Havoc”-ot tették elérhetővé a neten, amivel nagyjából kijelölték a meghódított zenei terület határait. De csak nagyjából, mivel akadnak azért meglepetések is.
 
A „Scorched Earth”, vagyis a „felperzselt föld” című dal például ősi titokzatosságot, valódi középkori atmoszférát áraszt magából (kevéske világzenés szintetizátorszőnyeggel), ám ez a legkevésbé sem csoda, hiszen a számot az úgynevezett gwerz (azaz breton sirató vagy ballada) énekstílusában adja elő az a Christoph Pelgen, aki többek között a Blackmore’s Nighttal is dolgozott már együtt. Mindez univerzálissá bővített kelta beállítottságával és tényleges autenticitásával az anyag hitelességét erősíti tovább.
 
Az album történetéhez hozzátartozik még, hogy egy zenei újságíró a neten megosztotta a teljes anyagot, ezzel is rontva a zenekar eladási esélyeit (habár a magam konok fejével a mai napig úgy gondolom, hogy a CD-t vagy az igazi, papírborítójú nagylemezt, egyszóval a fizikailag megtapinthatót semmi sem helyettesítheti), a sors eme ostoba fintora pedig a már említett nagykiadók álláspontját látszik alátámasztani. Ennek ellenére azt mondom, érdemesebb beruházni a kézzelfogható kiadványba, már csak azért is, mert egy vérbeli konceptlemezt alapvetően szöveggel, képekkel a kezünkben érdemes végighallgatni legalább az első alkalommal.
 
Az együttes tagjai:
Chrigel Glanzmann – ének, mandola, sípok, furulyák, gaita, akusztikus gitár, bodhrán
Meri Tadić – hegedű, ének
Merlin Sutter – dob
Simeon Koch – szólógitár, ének
Ivo Henzi – ritmusgitár
Anna Murphy – tekerőlant
Kay Brem – basszusgitár
Patrick Kistler – duda, sípok
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Prologue
2. Helvetios
3. Luxtos
4. Home
5. Santonian Shores
6. Scorched Earth
7. Meet The Enemy
8. Neverland
9. A Rose For Epona
10. Havoc
11. The Uprising
12. Hope
13. The Siege
14. Alesia
15. Tullianum
16. Uxellodunon
17. Epilogue
 
Diszkográfia:
Spirit (2006)
Slania (2008)
Evocation I: The Arcane Dominion (2009)
Everything Remains (As It Never Was) (2010)
Helvetios (2011)