FőképRitkaságszámba megy, hogy egy kiváló író életrajzát egy hozzá hasonlóan jelentős pályatárs írja meg. Még érdekfeszítőbb lehet a biográfia, ha a két nagyság közötti kapcsolat nem pusztán irodalmi jellegű, hanem munkásságuk más területeire – például a politikára – is kiterjed. Pontosan efféle helyzet alakult ki a 19. század legtermékenyebb írója, Jókai Mór és a századforduló legszórakoztatóbb elbeszélője, Mikszáth Kálmán esetében is, így az utóbbi tollából származó Jókai Mór élete és kora különösen tanulságos olvasmány lehet mind az irodalom, mind a történelem szerelmeseinek.
 
Persze nem szabad elfeledni azt sem, hogy a túlzott közelség néha túlzott szubjektivitáshoz vezethet. Az Epilog-ban maga Mikszáth is egyértelműen utal arra, hogy részben kegyeleti okokból, részben illendőségből nem taglalja részletekbe menően a botrányos – mivel egy húsz esztendős, vagyis Jókainál hetvennégy évvel fiatalabb lánnyal kötött – második házassággal kapcsolatos eseményeket és véleményeket. Ugyanakkor a tárgyilagosságra és hitelességre törekvés kétségtelen, hiszen a kötet megírásához Mikszáth nem kizárólag saját emlékeiből táplálkozott, hanem levéltárakban szintén sokat kutakodott, és Jókai közvetlen vagy tágabb környezetétől is kért információt.
 
Rögtön az első bekezdések szépírói stílusa elárulja, hogy nem közönséges életrajzot vettünk a kezünkbe; ennél kevesebbet azonban nem érdemelhetett az írófejedelem, akinek mesemondói vénáját már életében több nemzet csodálni kezdte. Emellett kifejezetten megszívlelendők Mikszáth meglátásai az egyes művekkel kapcsolatban, ugyanis a nem zavaróan hosszú, ezzel együtt minden lényegit megemlítő elemzések elsőrangú útmutatóként használhatók a „nagy magyar mesemondó” életművének megismeréséhez. Sokat elmond a szerző ítélőképességéről, hogy a regények közül a ma egyre népszerűbb és egyre többre tartott Az új földesúr című művet emeli ki.
 
Ám sokat nyom a latba, hogy a nagy író élete önmagában is izgalmas és regényes volt, hiszen a még Ásvay Jókay Móricként született kisnemes nem csupán a magyar irodalomban játszott meghatározó szerepet, hanem a politikában is. Előbb Petőfi barátjaként buzdította forradalomra Budapest ifjúságát, majd a megtorlások idején bujdosott – és menekült meg a kivégzéstől vagy bebörtönzéstől már-már regénybeillő kegyből –, hogy aztán a kiegyezéshez vezető vitákban foglaljon állást, végül pedig újságíróként és parlamenti képviselőként szólhasson bele valamelyest az ország sorsába. És Jókainak még a némileg érthetetlen pálfordulás is megbocsátható, bármennyire furcsának tűnhet a volt márciusi ifjú későbbi lojalitása Ferenc Józsefhez.
 
A maga nemében szerfelett szerencsés kombináció ez a kötet, hiszen a Jókai-regények ismerőinek és rajongóinak – és magától értetődően a magyartanároknak és az emelt szintű érettségire készülőknek – érdekes és felettébb hasznos háttérolvasmány és forrás lehet, míg a Mikszáth közvetlen stílusát és gyönyörű, ízes nyelvezetét kedvelőknek csupán az élvezeti értéke miatt is érdemes elolvasnia ezt a komoly irodalmi értékeket hordozó, a már jól ismert életrajzi adatokat is rácsodálkozást kiváltóan előadó, a maga nemében mintaértékű művet.