Főkép A Fekete Tőr Testvériség sorozat előző, ötödik kötetéről írt ajánlóm végén azt latolgattam, hogy vajon a következő kötet azt az irányt követi-e, vagyis inkább a romantikus, lelkizős úton halad tovább, vagy esetleg visszatér a nagyjából egyensúlyi állapotba, és mindenből kapunk egy kicsit.
 
Mivel a hatodik kötet főszereplője az egykori vérrabszolga, Zsadist ikertestvére, Phury, aki annak ellenére, hogy eddig cölibátusban élt, most Nemzőként a testvériség vérvonalának életben tartásáért felel, nagyjából borítékolni lehet, hogy ezúttal inkább a lelkizős-romantikus szálra fog helyeződni a hangsúly. Sebaj, ismerve a szerző kvalitásait, ebből akár még jó is kisülhet.
 
Bevallom, nem könnyű egy ilyen könyvvel közlekedni anélkül, hogy néhányszor furán ne nézzenek az emberre a metrón vagy a villamoson. Merthogy érdekes színű a borító, sokat sejtető a rajta szereplő kép, és olyasmik olvashatók rajta, hogy „Izgalmas, erotikus és magával ragadó.”
És akkor még bele sem olvasott az egyszerű szemlélő, ami pedig óhatatlanul be szokott következni a reggeli és/vagy délutáni csúcskor összezsúfolódott tömegben. Márpedig ha a kíváncsi szem éppen egy erotikus részbe pillant bele…
 
Minden előítéletem ellenére be kell ismernem, hogy ez egy jól sikerült regény, amiben mindenből éppen annyi van, amennyi kell ahhoz, hogy egyrészt az eddig megismert darabok a helyükre kerüljenek, másrészt új részletekkel ismerkedjünk meg, amik ugyebár újabb kérdéseket vetnek fel, magukban hordozva ezzel újabb történetek lehetőségét.
 
A John, Blay és Qhuinn életét megkeserítő Lash-ról például kiderül, hogy valójában az Omega fia, de persze erről még nem túl sokan tudnak. Bár ha az ifjú szörnyeteg így folytatja a vámpírok irtását és megvalósítja terveit…
… akkor a következő kötetekben végre ismét megfelelő mennyiségű harc, illetve akció lesz, ami bizony kedvemre való lenne, hiszen a sorozat alapja mégiscsak a Testvériség és az Alantasok Társasága között évszázadok óta zajló háború.
 
Az előző kötetben ugyebár Zsadist ikertestvére, az eddig cölibátusban élő Phury vállalta magára a Nemző szerepét, akinek a hagyományok szerint végig kell termékenyítenie az összes kiválasztottat, így gondoskodva a faj fennmaradásáról, illetve a harcosok utánpótlásáról.
Phury azonban kábítószerfüggő, aminek eredményeképpen elveszíti addigi pozícióját a Testvériségben, és eltaszítja magától első számú asszonyát, Cormiát (pedig majd’ megeszi őket a fene egymásért).
 
Ahogy egyre többet megtudunk róla, rájövünk, hogy ő egy két lábon járó időzített problémakupac, aki bizonyos szempontból rosszabb, mint az ikertestvére, Zsadist. Talán túl nagy teher ez egy embernek… bocsánat, vámpírnak, még akkor is, ha a legjobb harcosok egyike.
Éppen ezért „mókás”, ahogy Phury minden kedden este eljár az Anonim Drogfüggők gyűléseire. Olyan, mintha ezzel a szerző az aktuális társadalmi problémákat, ezúttal ugyebár a drogfüggőséget emelné be kitalált történeteibe.
 
Ugyanakkor John, Blay és Qhuinn titkai is napvilágra kerülnek (még ha csak zárt körökben is), valamint Rehvenge kapcsán egy kicsivel többet megtudunk a vámpírok faján belüli alfajról, a manipulátorokról, akik többek között arra is képesek, hogy energiacsere céljából befolyásolják mások érzelmeit.
Mivel a történelem során hátrányos megkülönböztetésben részesültek, sőt, olykor vadásztak is rájuk, rejtőzködniük kell. Kell jobb rejtekhely egy felkapott éjszakai klubnál, ahová a Testvériség tagjai is szívesen járnak? Nem hiszem.
 
Azt eddig is tudtuk, hogy az elit (a vámpír arisztokrácia társadalmának legfőbb köre) elég fura népség, most azonban ízelítőt kapunk abból is, hogy mennyire a látszat, a törvények és a hagyományok rabjai.
Illetve, hogy milyen kegyetlenül bánnak azokkal, akik valamiért nem felelnek meg az elvárásaiknak, vagy megsértik a törvényeiket, még akkor is, ha az illető vérségi szempontból közülük való. Ennél talán még a halál is jobb, pláne egy gyerek számára.
 
Bár ezt a luxust most nem engedhetik meg maguknak a vámpírok, hiszen hála Lash áldatlan tevékenységének, számuk rohamosan csökken, így a nem teljesen kiképzett, ám nagyon tehetséges fiatalok is belesodródnak a háborúba.
 
Tetszik, ahogy apránként egyre többet tudunk meg a vámpírok világáról, a főbb szereplők múltjáról és jelenéről, illetve ahogy a változások tükrében körvonalazódni látszik a jövő. Ami per pillanat nem tűnik túl bíztatónak…