Főkép

Dante Alighieri, Francesco Petrarca, François Villon, Voltaire, André Marie Chénier, John Keats, Lord Byron, Friedrich von Schiller, Heinrich Heine, Alphonse Marie Louis Prat de Lamartine, Alfred de Vigny, Alekszandr Szergejevics Puskin, Mihail Jurjevics Lermontov, Giovanni Placido Agostino Pascoli, Eugenio Montale – ők életének legfogékonyabb időszakában formálták Baranyi Ferencet, ezért ha csak részben is, de felelősek azért, hogy olyan ember lett, amilyen. Sőt, műfordítói ambícióinak is ők voltak az első „áldozatai”. Velük foglalkozik a Baranyi Ferenc műfordításait tartalmazó kötet első része.
 
Corrado Calabro, Franco Ferrara, Gennagyij Szerebrjakov, Claire Anne Magnes, Gianfranco Brusasca, Franco Cajani, Dante Maffia, Dante Marianacci, Roberto Ruspanti, Alberto Menenti – ők a kortárs világirodalom jeles képviselői, akiket Baranyi Ferenc a barátjának tekint. Velük foglalkozik a kötet második része.
 
A köteté, ami azon túl, hogy Baranyi Ferenc talán legszeretettebb műfordításait tartalmazza, igazi különlegesség is, hiszen esetenként egy versnek nem csupán egy, hanem több, különböző időben készült verzióját is tartalmazza, emellett pedig a versek közötti kísérő, átvezető szövegek, életrajzi adatok révén egyfajta rendhagyó, kissé talán szubjektív irodalomtörténet is.
 
Sokat lehet tanulni ebből a könyvből. Elsősorban alázatot. Nem azt a fajta megalkuvó alázatot, amit sokan e szó hallatán képzelnek, hanem a tiszteletből fakadó alázatot, amire csak az igazán nagy emberek képesek. Akik tudják, és mindig is tudták, hogy hol a helyük. Akik képesek akár órákig mesélni úgy, hogy közben teljes egészében lekötik a hallgatóság figyelmét. Akik műveltségükkel nem csupán ezt a figyelmet, de a feltétel nélküli tiszteletet is képesek kivívni maguknak – minden erőfeszítés nélkül. Akik nem pozőrködnek, akiknek minden szavából az süt, hogy hisznek abban, amiről beszélnek. Akik képesek reményt adni vagy éppenséggel példát mutatni. Baranyi Ferenc szerintem ilyen ember, annak ellenére, hogy ő is tisztában van vele, hogy ez egy több szempontból is nagyon-nagyon nehezen járható út.

 

Hiszen manapság a becsületesség, a tisztesség, az őszinteség szinte szitokszónak számítanak, a versekkel meg egyenesen nem tudnak mit kezdeni a mindennapi betevőért gályázó emberek. Ami valahol valljuk be, érthető is. De vajon ki felelős azért, hogy ide jutott a világ? Ki tehet róla, hogy nincs időnk leülni, és elmerengeni egy kicsit életről, halálról, szerelemről, szeretetről, barátságról, hitről, reményről… és még sok minden másról? Baranyi Ferenc könyve segít úgy kiszakadni a mindennapok taposómalmából, hogy közben két lábbal a földön tart bennünket. Segít, hogy kreatív módon tudjuk feltölteni lemerült energiacelláinkat, és ha csak egy pillanatra is, de lelkünk szabadon szárnyalhasson – a versek szárnyán.