Jim Harrison: Szenvedélyek viharában
Írta: Galgóczi Móni | 2009. 01. 24.
James ’Jim’ Harrison 1937. december 11-én született amerikai író, akinek – legyenek bármily’ ismertek is az általa írt kisregényekből (Szenvedélyek viharában, Bosszú) készült filmek – sajnálatos módon eddig még nem jelent meg műve magyar nyelven.
Pedig regényalakjai igazán emlékezetes figurák. Olyan karakterek, akik valamilyen rejtélyes oknál fogva első látásra belopják magukat az ember szívébe.
Vegyük például a Szenvedélyek viharában (Legends of the Fall) főszereplőit. William Ludlow ezredes kemény, makacs ember, aki semmi pénzért nem mutatná ki az érzéseit. Pedig vannak neki, mégpedig nem is akármilyenek.
Legidősebb fia, Alfred csendes, nehézkes, módszeres és kötelességtudó; Tristan, a középső vad, öntörvényű és kezelhetetlen; Samuel, a legfiatalabb viszont tipikus idealista, aki egyben a mama kedvence is.
És ott van Susannah, aki jelenlétével alaposan megkeveri a családi kötelékeket.
Szép, idillikus világ, amit a háború egyetlen határozott mozdulattal darabjaira szakít. Ettől kezdve tragédiák, szenvedélyek és indulatok terelik útjukon a szereplőket, akiket hol összehoz, hol messzire sodor egymástól az élet.
Aki látta az Edward Zwick által rendezett filmet, melynek főbb szerepeiben olyan színészek tündökölnek, mint Sir Anthony Hopkins (William Ludlow), Aidan Quinn (Alfred), Brad Pitt (Tristan) és Julia Ormond (Susannah), az a kisregényt olvasva nagyon-nagyon csalódott lesz, amiért én személy szerint egyértelműen a fordítót teszem felelőssé. Mert tehetném a szerkesztőt is, de gyanítom, az nem volt. Pedig igencsak elkelt volna.
Olyan, mintha a csodálatos, nagy ívű, szenvedélyekkel teli drámát egy irodalomhoz nem értő, minden érzelemtől és szenvedélytől mentes tizenéves siheder írná meg napló formájában, sokszor rövid, tárgyilagos mondatokkal.
Persze minden csalódottságunkért nem, de sokért kárpótol bennünket a Bosszú (Revenge), ami könnyen, gördülékenyen olvasható (valószínűleg nem ugyanaz fordította, mint az előzőt), így minden zavaró tényezőtől mentesen tudjuk figyelemmel kísérni egy tragikus szerelmi háromszög történetét.
Melynek egyik csúcsa Tiburón, a befolyásos alvilági kapcsolatokkal rendelkező gazdag mexikói fickó, aki kifelé kénytelen keménynek és könyörtelennek mutatkozni, hiszen ha nem így tenne, mások gyengének tartanák, amit semmiképpen nem engedhet meg magának.
A háromszög második csúcsa Cochran, egy valamikori amerikai vadászpilóta, aki Tiburón birtokán vendégeskedik, és szinte már-már baráti kapcsolatot alakított ki vendéglátójával.
A háromszög harmadik csúcsa pedig nem más, mint Tiburón gyönyörűséges, fiatal felesége, Miryea, aki szép lassan szenvedélyes szerelembe bonyolódik az amerikaival. Viszonyukról természetesen a férj is értesül, és persze egyáltalán nem örül neki.
Sőt, véres bosszút áll, amit – ahogy az már lenni szokott – véres bosszú követ. A tragédiák közepette pedig mindvégig ott lebeg körülöttük (ezáltal körülöttünk is) a fülledt szenvedély.
Amit egészen jól sikerült megragadnia Tony Scott rendezőnek, aki olyan színészeket válogatott be csapatába, mint Kevin Costner (Cochran), Anthony Quinn (Tiburón) és Madeleine Stowe (Mireya).
A kötetben szereplő harmadik kisregény, Az ember, aki eldobta a nevét (The Man Who Gave Up His Name) viszont mentes az efféle szenvedélyességtől.
Ezt valami egészen érdekes hangulat lengi be. Valamiféle elvágyódás, ami akkor keríti hatalmába az embert, amikor szép lassan rájön, hogy az élet, amit élt, valójában nem is az övé, hanem csupán egy, a társadalmi normáknak tökéletesen megfelelő színjáték, aminek önként vált főszereplőjévé.
Persze a felismeréshez az is hozzátartozik, hogy hatalmában áll véget vetni a színjátéknak, de sokkal érdekesebb kihívás, hogy maga mögött hagyja az egészet, és valami olyasmivel kezd foglalkozni, ami igazán elégedetté és egyben boldoggá teszi.
Ha ehhez az kell, hogy mindent, még a nevét is maga mögött hagyja, ám legyen.
Az eredetileg is egy kötetben megjelent kisregények ugyan nem mai keletűek (eredetileg 1979-ben jelentek meg), mégsem érezhető rajtuk az időközben eltelt 30 év. Talán azért, mert a témák, amiket feldolgoznak, soha nem mennek ki a divatból.
A kötetben szereplő kisregények:
Szenvedélyek viharában (Legends of the Fall)
Bosszú (Revenge)
Az ember, aki eldobta a nevét (The Man Who Gave Up His Name)
Pedig regényalakjai igazán emlékezetes figurák. Olyan karakterek, akik valamilyen rejtélyes oknál fogva első látásra belopják magukat az ember szívébe.
Vegyük például a Szenvedélyek viharában (Legends of the Fall) főszereplőit. William Ludlow ezredes kemény, makacs ember, aki semmi pénzért nem mutatná ki az érzéseit. Pedig vannak neki, mégpedig nem is akármilyenek.
Legidősebb fia, Alfred csendes, nehézkes, módszeres és kötelességtudó; Tristan, a középső vad, öntörvényű és kezelhetetlen; Samuel, a legfiatalabb viszont tipikus idealista, aki egyben a mama kedvence is.
És ott van Susannah, aki jelenlétével alaposan megkeveri a családi kötelékeket.
Szép, idillikus világ, amit a háború egyetlen határozott mozdulattal darabjaira szakít. Ettől kezdve tragédiák, szenvedélyek és indulatok terelik útjukon a szereplőket, akiket hol összehoz, hol messzire sodor egymástól az élet.
Aki látta az Edward Zwick által rendezett filmet, melynek főbb szerepeiben olyan színészek tündökölnek, mint Sir Anthony Hopkins (William Ludlow), Aidan Quinn (Alfred), Brad Pitt (Tristan) és Julia Ormond (Susannah), az a kisregényt olvasva nagyon-nagyon csalódott lesz, amiért én személy szerint egyértelműen a fordítót teszem felelőssé. Mert tehetném a szerkesztőt is, de gyanítom, az nem volt. Pedig igencsak elkelt volna.
Olyan, mintha a csodálatos, nagy ívű, szenvedélyekkel teli drámát egy irodalomhoz nem értő, minden érzelemtől és szenvedélytől mentes tizenéves siheder írná meg napló formájában, sokszor rövid, tárgyilagos mondatokkal.
Persze minden csalódottságunkért nem, de sokért kárpótol bennünket a Bosszú (Revenge), ami könnyen, gördülékenyen olvasható (valószínűleg nem ugyanaz fordította, mint az előzőt), így minden zavaró tényezőtől mentesen tudjuk figyelemmel kísérni egy tragikus szerelmi háromszög történetét.
Melynek egyik csúcsa Tiburón, a befolyásos alvilági kapcsolatokkal rendelkező gazdag mexikói fickó, aki kifelé kénytelen keménynek és könyörtelennek mutatkozni, hiszen ha nem így tenne, mások gyengének tartanák, amit semmiképpen nem engedhet meg magának.
A háromszög második csúcsa Cochran, egy valamikori amerikai vadászpilóta, aki Tiburón birtokán vendégeskedik, és szinte már-már baráti kapcsolatot alakított ki vendéglátójával.
A háromszög harmadik csúcsa pedig nem más, mint Tiburón gyönyörűséges, fiatal felesége, Miryea, aki szép lassan szenvedélyes szerelembe bonyolódik az amerikaival. Viszonyukról természetesen a férj is értesül, és persze egyáltalán nem örül neki.
Sőt, véres bosszút áll, amit – ahogy az már lenni szokott – véres bosszú követ. A tragédiák közepette pedig mindvégig ott lebeg körülöttük (ezáltal körülöttünk is) a fülledt szenvedély.
Amit egészen jól sikerült megragadnia Tony Scott rendezőnek, aki olyan színészeket válogatott be csapatába, mint Kevin Costner (Cochran), Anthony Quinn (Tiburón) és Madeleine Stowe (Mireya).
A kötetben szereplő harmadik kisregény, Az ember, aki eldobta a nevét (The Man Who Gave Up His Name) viszont mentes az efféle szenvedélyességtől.
Ezt valami egészen érdekes hangulat lengi be. Valamiféle elvágyódás, ami akkor keríti hatalmába az embert, amikor szép lassan rájön, hogy az élet, amit élt, valójában nem is az övé, hanem csupán egy, a társadalmi normáknak tökéletesen megfelelő színjáték, aminek önként vált főszereplőjévé.
Persze a felismeréshez az is hozzátartozik, hogy hatalmában áll véget vetni a színjátéknak, de sokkal érdekesebb kihívás, hogy maga mögött hagyja az egészet, és valami olyasmivel kezd foglalkozni, ami igazán elégedetté és egyben boldoggá teszi.
Ha ehhez az kell, hogy mindent, még a nevét is maga mögött hagyja, ám legyen.
Az eredetileg is egy kötetben megjelent kisregények ugyan nem mai keletűek (eredetileg 1979-ben jelentek meg), mégsem érezhető rajtuk az időközben eltelt 30 év. Talán azért, mert a témák, amiket feldolgoznak, soha nem mennek ki a divatból.
A kötetben szereplő kisregények:
Szenvedélyek viharában (Legends of the Fall)
Bosszú (Revenge)
Az ember, aki eldobta a nevét (The Man Who Gave Up His Name)