Főkép

Szerintem minden ember szívesen nézeget képzőművészeti albumokat. Vannak, akik az impresszionistákat, az expresszionistákat, a kubistákat, a naívokat vagy éppenséggel a japán fametszeteket részesítik előnyben, ám biztos vagyok benne, hogy van egy réteg, akik szívesebben nézegetik Clyde Caldwell, Keith Parkinson, Larry Elmore, Jeff Easley, Boris Vallejo, Julie Bell, Brom, Luis Royo, vagy éppenséggel Todd Lockwood képeit. Nos, ezt az albumot elsősorban nekik ajánlom.

Ők biztosan örömmel fogják felfedezni, hogy egyes külföldi magazinokban (Asimov’s, Realms of Fantasy, Science Fiction Age, Dragon), kártyalapokon, szerepjátékos kiegészítőkön, kalandmodulokon illetve könyvborítókon (R. A. Salvatore: A csend pengéi, Kardok tengere, A szilánk szolgája, A világ háta, Ezer ork, Douglas Niles: Az utolsó nemes – sajnos ez utóbbi magyar kiadásánál az impresszumban nem a megfelelő név szerepel) már találkozhattak olyan képekkel, amelyek magukon viselik Todd Lockwood stílusjegyeit.

Úgy érzem, az album címe több szempontból is nagyon találó. Magába foglalja egyrészt azt a fejlődési és átalakulási folyamatot, ahogy a több éve reklámgrafikusként tevékenykedő művészből az 1994-es winnipegi Nemzetközi Sci-fi Kongresszus után többek között a TSR™ és a Wizards of the Coast™ fantasy-illusztrátora lesz, másrészt azt az alkotási folyamatot, ahogy az első vázlatokból ceruzarajzok, később színes festmények lesznek.

Az Átváltozások egyértelműen megmutatja, hogy Todd Lockwood – a modern kor elvárásainak és száguldó, lüktető ritmusának megfelelően – sokirányú művész. Otthon érzi magát a ceruza- és tollrajzok, az akril- és olajfestmények világában, és bár saját bevallása szerint nem igazán rajong a számítógépes grafikákért, a modern technika vívmányait is rendszeresen igénybe veszi. 1997-ben készült első digitális képei (Angyal, Démon) is helyet kaptak a válogatásban.

Ahogy az ember lapozgatja az albumot, akarva akaratlanul is szemébe ötlik, hogy vannak olyan képek, amelyeken csak a fontos dolgok vannak kiemelve, másokon az apró részletek megragadása a lényeges; vannak, ahol egészen kevés színnel dolgozik, máshol kész színorgia részesei lehetünk; akadnak képek, amelyek a félelem gyökereit ültetik el a szívünkben, míg mások megnyugvással töltenek el bennünket.


Viszont minden különbözőség ellenére egy dolog mégis közös a képekben: mindegyikben érezhető a művész törekvése a hangulatok felidézésére úgy, hogy közben szem előtt tartja azokat az alapokat (anatómia, képfelépítés, színelmélet), amelyeket a művészeti iskolákban tanítanak. Látszik, hogy képeinek létrejöttében olyan dolgok is segítették, mint a már korábban említett anatómia, a biológia, a műszaki tudományok, a matematika, a csillagászat, a meteorológia, a fizika, a vallás és a mitológia.

Úgy tűnik, ez utóbbihoz különösen vonzódik, hiszen többször megjelennek mitológiai elemek a képein, sőt, ide vezethető vissza két, az albumban is szereplő díjnyertes fekete-fehér rajza, a Cerberus és a Káli. Mindkettő nagyon ütős így is, én mégis kíváncsi lennék, milyenek lennének színesben.