R. A. Salvatore: Ezer ork

A Drizzt Do’Urden rajongók nagy örömére hónapokkal ezelőtt megjelent a hányattatott sorsú sötételf kalandjainak legújabb fejezete. Mint a könyv borítóján is olvasható, egy új trilógia (Vadászpengék) első kötetéről van szó, tehát még legalább két regényre való életveszélyes helyzet vár hősünkre, mielőtt venne egy kis házat az óceán partján, elvenne egy tűzrőlpattant menyecskét, és boldogan élne, míg meg nem hal. Vagy csak a régimódi mesék végződhetnek így? Lehet, hogy a szóban forgó sötételf egészen meglehetősen hosszú élete végéig mindig újabb és újabb kalandokba fog keveredni? Merthogy idő előtt meghalni nem fog, az biztos…

Mikor R. A. Salvatore új könyve, az Ezer ork a kezembe került, kissé elbizonytalanodtam. Nem tudtam egyértelműen örülni neki, hiszen a remekül induló (Otthon) sorozat a könyvek múlásával egyre sablonosabbá, unalmasabbá vált. Mintha az író a fantáziadús, szinte újszerű kezdés után elszürkült volna.
De mégis bennem volt a várakozás, hogy hátha megint egy értékes, izgalmas könyvet tartok a kezemben, hiszen Salvatore már többször bebizonyította, hogy tud maradandó fantasy regényt írni. Az első pár oldal elolvasása után egyre lelkesebb lettem. Számomra teljesen új, és élvezetes leírást kapunk a törpékről, akik végre saját dialektusban beszélnek. Már nem csak a makacs, mogorva, de aranyszívű törpével találkozunk, hanem egy színes, sokféle faj tárul elénk: van egészen emberivé vált, jókedvű-tréfálkozó, kissé együgyű, vérszomjas, sőt druida is közöttük.

A történet is kellően izgalmas: Harcpöröly Bruenor hírül veszi, hogy a Mithril Csarnok királya meghalt, és elindul társaival – na meg egy kisebb törpe sereggel –, hogy ismét átvegye az irányítást, amíg nem rendeződnek a dolgok. Útjukat egy orkokból és óriásokból álló kisebb banda keresztezi. Bruenor úgy dönt, megér egy kis késlekedést a dolog, de még nem tudja, hogy csupán egy sokkal nagyobb sereg előőrsébe botlottak. Miközben hőseink felderítik a környéket, csapdába esnek egy kis faluban, amit legalább ezer ork készül megostromolni… Itt hozzá kell tenni, hogy bár az előző sötételf regények ismerete nélkül is olvasható a könyv, a megértésben sokat segítenek Salvatore eddigi művei.

A lendületes kezdés után azonban egyre inkább az lett az érzésem, hogy kezd „elfogyni” az író ihlete. A könyv második felére az a benyomásom támadt, mintha a sorozat néhány legunalmasabb darabját olvasnám újra. Kicsit már csömöröm lett Drizzt Do`Urden és társai hősies önfeláldozásától, mély barátságuk, és kiválóságuk állandó hangsúlyozásától, ami szinte kitölti a regény utolsó harmadát. Tudom, hogy ezek elengedhetetlen részei a Salvatore féle heroikus fantasy stílusnak, de egy bizonyos mennyiség után számomra már fogyaszthatatlanná tesznek egy könyvet.

Mindezek ellenére a regényt bátran merem ajánlani a rajongóknak, akik bizonyára régóta várták az Ezer ork magyar kiadását. A már megszokott stílust, és szereplőket fogják kapni, és biztos nem fognak csalódni. Akik azonban nem kedvelik Salvatore műveit, esetleg kifejezetten nem szeretik őket, azoknak nem ettől a könyvtől fog megváltozni a véleményük.