William Steig: Shrek

Antimesét írni gyerekeknek dicséretes dolog. Nem azért, mert a kisgyerekek másként viszonyulnak a gusztustalan dolgokhoz, mint mi felnőttek, hanem mert feltételezi, hogy egy gyerek képes elvonatkoztatni a külsőségektől, és a belső alapján ítélni.

Miből is lett az a híres animációs film? Egy meglehetősen gusztustalan figurából, aki csak annyiban hasonlít hozzánk rendes, kedves emberekhez, hogy élete párját keresi. Útja során nekünk rendesnek tűnő figurákkal küzd meg, de hát mi nem is vagyunk gyerekek és nem is biztos, hogy elsőre belátjuk, hogy azok a rendesnek tűnő figurák mind arra hivatottak, hogy a hőst akadályozzák célja elérésében, és ezzel máris csúnya gonoszokká válnak.

De hiszen ez ennek a mesének a lényege. Egy ogre is akarhat boldog lenni, és el kell fogadnunk, hogy erre az ő módja egy kicsit, hát, undorító. De neki meg mi vagyunk azok. Barbie-t valószínűleg szolgálónak sem venné fel. Ez így mondhatni tök jó. Itt van egy mese, és mi, akik felolvassuk, máris többet tanulunk belőle, mint csemeténk, akinek halál természetes az egész. Na jó, talán néha felvihog, mondjuk legkésőbb akkor, amikor a következő leánykérés elhangzik:
„- Almás pite - suttogta Shrek.
- Jer hát ide! - búgta a királylány”

Jó szívvel, és csupa kedvességgel megírt és lefordított mesét találunk, amikor kinyitjuk a könyvet, és egy mesénél azt hiszem, csak ez számít.

Kapcsolódó írások:

William Steig: Shrek
Shrek 2
Jesse Leon McCann: Shrek 2
Shrek 2 – Képeskönyv a film alapján
Shrek 3 (film)