FőképRitkán fordul elő velem, hogy könnyezve nevessek (mit nevessek, röhögjek!) moziban egy filmen, ahogy tettem a Shrek első részén.
Roppant eredeti rajzfilm volt, formabontó, a humor megannyi alfaja képviseltette benne magát, kicsik-nagyok egyaránt értékelték, s minden mese-paródiája mellett sem éreztem lealacsonyítónak a klasszikus mesék számára.

Naná, hogy iszonyú nehéz helyzetben voltak a készítők, mikor nekiveselkedtek a folytatásnak!
És milyen jól tették, hogy a kézenfekvőnek tűnő, mégsem egyértelmű megoldást választották: egyszerűen továbbgondolták a sztorit. Mi történhet Shrekkel, a ronda, nagy zöld ogréval, és hozzá hasonlóvá vált arájával, Fionával, ha már összejöttek?

Boldogan élnek, amíg meg nem halnak, stimmt, de mi van a mézeshetek után? Nos, Fionát és újdonsült férjét meghívják vendégségbe a fiatalasszony királyi szülei.
S a Hollywood-ról mintázott Túl az Óperencián népe s két feje (azaz Fiona apja-anyja) végképp nem arra számítanak, hogy lányuk egy brutál szörnyeteggel állít haza.

Hogy Shreknek (akinek lénye, mint tudjuk, olyan rétegzett, mint a hagyma) érző szíve van, az őket végképp nem hatja meg, és kezdetét veszi a bonyodalom: a király, na meg a Jótündér, akinek fiának, Szőke Hercegnek kellett volna Fionát kimentenie a Sárkány karmaiból, hogy övé legyen a leány keze meg az azzal járó ingó és ingatlan vagyon, mindent megtesznek, hogy Shrekből minimum elvált ogre, de inkább halott legyen.

Ennek érdekében még Csizmás Kandúrt is felbérlik, aki itt mint életveszélyes bérgyilkos és forró vérű latin macho jelenik meg. (Érdekes adalék, hogy a Kandúr eredeti szinkronját adó Antonio Banderas az Interjú a vámpírralban egy Armand nevű vámpírt alakított – s a Cicus magyarhangja nem más, mint Kautzky Armand...)

Csizmás egyébként Shrek minden lében kanál, elválaszthatatlan útitársával, a Szamárral egyenrangú figurává lép elő, szerepeltetése hatalmasat dob a filmen, és nem csupán azért, mert a Shrek 2 animációs varázslatai közül az egyik legnagyobb munka az ő megjelenítése volt.

A film, ha lehet, még több poént vonultat fel (egy részük csak a többszöri megtekintés folyamán vehető észre), ezzel ellenpontozva az újdonság varázsának tovatűntét.

Csak néhány csendesebb pillanatában ébredhet rá a néző, hogy tulajdonképpen komoly mondanivalója is van, és miközben még több mesét (sőt, mai mozifilmet, de még az Oscar-díj átadást is) parodizál – akárcsak villanásnyi gegek erejéig is –, végül maga is a klasszikus mesék receptje szerint alakul – mindenki örömére.

Aranyos, mókás, fergeteges humorú film a Shrek 2 is, semmivel sem gyengébb a kultikus és klasszikus jelzőkkel is illethető első résznél. Nyárra aligha lehet jobb kikapcsolódást elképzelni, már ha mozizásra adja a fejét az ember.

Kapcsolódó írásaink:
Jesse Leon McCann: Shrek 2
William Steig: Shrek
Shrek 2 – Képeskönyv a film alapján
Shrek 2 (film)
Shrek 3 (film)