Főkép

A 18. században a japán művészek – talán éppen európai hatásra – felhagytak a távol-keleti motívumokkal, és színes fametszeteik témájául a mindennapi élet elemeit választották. Amikor a 19. század közepe táján Japán kénytelen volt felvenni a kereskedelmi kapcsolatot Európával és Amerikával, ezeket a nyomatokat – mivel a hazai műkedvelők semmire sem tartották őket – az exportáruk csomagolására használták.

A francia művészi forradalom harmadik hullámát elindító Edouard Manet (1832–1883) és az ő köréhez tartozó művészek fedezték fel először a japán fametszetek művészi értékét. Ezek döbbentették rá őket arra, hogy akarva akaratlanul mennyire rabjai az európai konvencióknak. Úgy érzeték, ezek a metszetek egyértelmű bizonyítékai annak, hogy a tudás előbbre való a tényleges látványnál.

Hilaire Germain Edgar Degas (1834–1917) volt az a festő, aki a legtöbbet kísérletezett ezekkel a lehetőségekkel. Idősebb volt, mint Monet és Renoir, és bár rokonszenvezett az impresszionisták legtöbb célkitűzésével, bizonyos távolságot tartott tőlük. Szenvedélyesen érdekelték a kompozíció és a rajzkészség kérdései. Az általa festett alakokat azzal a tudományos objektivitással figyelte, amellyel az impresszionisták az őket körülvevő tájat. Leginkább az emberi testen megjelenő fény-árnyék hatások érdekelték, azon munkálkodott, hogy a legjobban érzékeltesse a teret és a mozgást.

Munkáival igyekezett bebizonyítani, hogy az impresszionizmus eszméi nem csupán összeegyeztethetők a szilárd alapokon nyugvó rajztudással, de új problémákat is felvetnek. Mindezek ellenére (vagy éppen ezért) már pályája elején elfogadta a realizmus legfőbb alapelvét, amely szerint ragaszkodni kell a látható világ igazságához. Ám mivel minden viszonylagos, Degas a saját szemszögéből és társadalmi helyzetéből ábrázolta az általa ismert valóságot, a modern Párizs életét. Témáit – a balett-táncosok színfalak mögötti világát, a zenés kávéházak énekeseit, a bordélyházakat, a lóversenyeket, a bolti eladókat és az agyondolgozott mosónőket – szokatlan távolságtartással és tárgyilagossággal, mindenféle erkölcsi ítélet nélkül jelenítette meg.

Művei nagyrészt nőket ábrázolnak. Ez a tény valószínűleg sajátos különállásának (soha nem nősült meg, ezért sokan nőgyűlölőnek tartották) köszönhető. Renoirral ellentétben a nőket ő nem az érzéki képzelet kívánatos alakjainak, hanem tevékeny lényeknek látta, és ezt igyekezett megmutatni nézőinek is. Pályája előrehaladtával egyre többször használt pasztellkrétát, amellyel vázlatos hatásokat ért el. Az 1860-as évektől viaszszobrokat is készített. Az 1870-es évek elejétől egyre rosszabbul látott, az 1890-es évek elejére pedig már az írás és az olvasás is nehezére esett. 1912-re teljesen megvakult.

A kötetben az aránylag rövid, ám elég informatív „Bevezetés” után (amelyből számtalan életrajzi adat, és Degas művészetére vonatkozó információ derül ki) az alábbi képek, illetve a hozzájuk tartozó rövid, ám meglehetősen szubjektív magyarázatok kaptak helyet:

Korai évek (1850–1870):
Római koldusasszony, 1857
A Bellelli család, 1858-1867
Fiúkkal kötekedő fiatal spártai lányok, 1860-1862 körül
Szemirámisz felépíti Babilont, 1860-1862 körül
Lóverseny startja, 1861-1862 körül
Önarckép Evariste de Valernes társaságában, 1865 körül
Szobabelső, 1868-1869 körül
Fogat a lóversenyen, 1869
Az Opera zenekara, 1870 körül

A modern élet festője (1870–1885):
Balettiskola az Operában, 1872
Nő virágvázával, 1872
Gyapotkereskedés New Orleansban, 1873
Pedikűr, 1873
Balettpróba a színpadon, 1874 körül
Táncosnő a fényképésznél, 1875
Nő látcsővel, 1875-1876
Az Ambassadeurs zenés kávéház, 1875-1877
A tengerben fürdőző parasztlányok, szürkületkor, 1875-1876
Tengeri fürdőzés: haját dajkájával fésültető kislány, 1877 körül
Nők a kávéházi teraszon, este, 1877
A tánc csillaga, 1876-1877
Rúdnál gyakorló táncoslány, 1878-1880
A lóverseny, 1876-1887
Edmont Duranty portréja, 1879
Az értéktőzsdén, 1878-1879 körül
La La kisasszony a Fernando cirkuszban, 1879
Bordélyházi jelenet, 1879 körül
Mary Cassatt a Louvre-ban, az Antikvitás Múzeumában, 1879-1880
Kis táncosnő fellépés előtt, 1879-1881 (szobor)
Harisnyáját igazgató táncosnő, 1880-1885 körül
A színházban: nő legyezővel, 1880 körül
A kalaposnál, 1882-1886
Mosodai jelenet, 1884
Vasalónők, 1884-1886

Túl az impresszionizmuson (1886–1910):
A mosdótál, 1886
Fésülködő nő, 1884-1886
Héléne Rouart apja dolgozószobájában, 1886 körül
Zsokék, 1886-1890
Ügető ló, 1888-1890 (szobor)
Tájkép, 1890-1892 körül
Fésülködő nő, 1890-1892
Reggeli fürdő után, 1895
Szárítkozó nő, 1896
A frizura, 1896 körül
Táncosnők a kulisszák mögött, 1898 körül
Táncosnők csoportja, 1898 körül
Három orosz táncosnő, 1899
Talpát nézegető táncosnő, 1895-1910 körül (szobor)
A kalaposnál, 1905-1910

Eddig a sorozat alábbi köteteiről írtunk:

Paul Joannides: Renoir élete és művészete
Marianne Sachs: Monet élete és művészete
Linda Whiteley: Van Gogh élete és művészete