Főkép

 A francia művészeti forradalom első hullámát Eugene Delacroix (1798-1863) , a másodikat Gustave Courbet (1819-1877), a harmadikat pedig Edouard Manet (1832-1883) neve fémjelzi. A tradicionális művészet képviselőivel ellentétben, akik mesterséges körülmények között ábrázolják az embereket és a tárgyakat, ezáltal a megvilágított felületek sokkal fényesebbek, az árnyékok a visszaverődő fény miatt nem szürkék vagy feketék, hanem színesek, Manet és barátai azt állították, hogy ha bízunk a szemünkben, és nem azon erőlködünk, hogy azt lássuk, amit az akadémikus szabályok szerint látnunk kéne, izgalmas felfedezésre juthatunk. Akkoriban ezt hóbortos eretnekségnek tartották - mégis új korszak kezdődött a festészet történetében.

Manet számos újdonsággal próbálkozott, hogy bebizonyítsa elképzelései helyességét, ám az új irányzat neve mégis az ő gondolatait továbbfejlesztő Le Havre-i fiatalember, Claude-Oscar Monet (1840-1926) egyik festménye (Impresszió; a felkelő nap - 1872; más fordításban: A napkelte impressziója) alapján lett impresszionizmus. A nevet valójában egy akkori kritikus adta, aki annyira nevetségesnek találta a festmény címét, hogy az egész csoportra ezt az elnevezést ragasztotta. Persze a művészek először nem lelkesedtek az elnevezésért, hiszen a kritikus ezzel azt akarta tudatni a közvéleménnyel, hogy az ilyen festők nem rendelkeznek jól megalapozott tudással, ezért festik meg a futólagos benyomást, ám ahogy telt az idő, a név gúnyos felhangja feledésbe merült, és a csoport tagjai is elfogadták.

Monet munkásságának megértéséhez tisztában kell lennünk azzal, hogy nagy terveket dédelgetett, ám törekvései meglehetősen ellentmondásosak voltak. Nagyszabású, maradandó alkotásokat szeretett volna létrehozni, témái és stílusa azonban nélkülözték a komoly mondanivalót, és általuk pillanatnyi, tünékeny jelenségeket örökített meg. Legfőbb vívmánya az impresszionizmus alapelveinek kidolgozása volt. Rendkívül hatékonyan és látványosabban alkalmazta a tiszta, keveretlen színeket (feketét nem!), örökítette meg a természet pillanatnyi benyomásait, és ábrázolta a színek egymásra gyakorolt módosító hatását. Persze mindez nem a végcélja, csupán eszköze volt művészetének. Művészetének három alappillére volt: komponáló tehetsége, rajzkészsége és a színárnyalatok mesteri kezelése. Kortársai szerint nagy hatással voltak rá az erősen leegyszerűsített szerkezetű japán metszetek. Munkái során Monet igyekezett elhatárolódni a témától, hogy tárgyilagosan, ám korántsem szenvtelenül jeleníthesse meg azt.

A kötetben az aránylag rövid, ám elég informatív „Bevezetés” után (amelyből számtalan életrajzi adat, és Monet művészetére vonatkozó információ derül ki) az alábbi képek, illetve a hozzájuk tartozó rövid, ám meglehetősen szubjektív magyarázatok kaptak helyet:

Korai művei (1850-1869):
Roulles-i látkép, 1858
Tanya Normandiában, 1863 körül
A chailly út (eredeti címe: A Bas-Breau-i út), 1865 körül
Ebéd a szabadban, 1865
Ebéd a szabadban (részlet), 1865
Camille (A zöld ruhás nő), 1866
Nők a kertben, 1866
Terasz Sainte-Adresse-ben, 1867
A villásreggeli, 1868
A szarka, 1869
Fürdőzők La Grenouillere-nél, 1869

Az 1870-es évek (1870-1879):
A trouville-i Hôtel des Roches Noires, 1870
London, a Westminster híd, 1871
Zaandam látképe, 1872
Impresszió; a felkelő nap, 1872
Az argenteuil-i vízgyűjtő medence, 1872 körül
Pipacsok, 1873
Reggeli a kertben, 1873 körül
Vasúti híd Argenteuil-nél, 1873-1874
Az argunteuil-i híd, 1874
A Boulevard des Capucines, 1873 (téli színekben)
A Boulevard des Capucines, 1873 (őszi színekben)
A japán lány, 1876
A Saint-Lazare pályaudvar, 1877
Pulykák, 1877
A Montorgueil utca, 1878. június 30.
Vétheuil nyáron, 1879

Az 1880-as és 1890-es évek (1880-1894):
Kert Vétheuil-ben, 1880
Halászhálók Pourville-nél, 1882
Villák Bordigherában, 1884
Tavasz, 1886
A Rocher de Lion Belle-lle-en, 1886
Sziklák Belle-lle-en, 1886
Plain-air-tanulmány (Balra forduló nő), 1886
Az estereli hegyek, 1888
Szénaboglyák: nyár végén, 1891
Szénaboglyák naplementénél, fagyos időben, 1891
Nyárfák, 1891
Három fa ősszel, 1891
A roueni katedrális nyugati homlokzata borús időben, 1894
A roueni katedrális, 1891

Késői korszaka (1899-1923):
A Waterloo híd, 1902
A londoni Parlament épülete, 1904
Tó vízililiommal (Harmónia zöldben), 1899
Tavirózsák, 1904
Tavirózsák, 1907
Tavirózsák, 1917
Tavirózsák, 1914-1918 (Bal oldali szakasz)
Tavirózsák, 1914-1918 (Középső szakasz)
Tavirózsák, 1914-1918 (Jobb oldali szakasz)
A japán híd, 1923 körül

A szerző a londoni Phillip’s Aukciós Ház régi mesterek rajzaira szakosodott részlegének egyik tanácsadója, aki 1979-1995 között a Kenti Egyetem Művészet- és Tudománytörténeti Tanszékének előadója volt.


Könyve alapján valakinek vagy kedve támad Monet művészetéhez, vagy nem, de szubjektivitása ellenére is mindenképpen érdekes adalék az impresszionizmus kedvelői számára. Csak ne lenne olyan rövidke. Mire éppen belemerülnénk a pillanatnyi benyomásokat megragadó szebbnél-szebb képek csodálatába, már végére is értünk a könyvnek.