Főkép

„Emberként az a feladatunk, hogy gazdagítsuk tapasztalatainkat, és annyira emberiek legyünk, hogy képesek legyünk önmagunkat látni minden embertársunkban.” Ez a szépen hangzó mondat Gerard Nierenberg és Henry H. Calero könyvének előszavában olvasható. De vajon hogyan teljesíthetjük azt, amit megfogalmaztak?

Erre a kérdésre Lord Chesterfield egyik, a könyvben található idézete válaszol a legjobban: „A könyvek a tudás kimeríthetetlen forrásai, de a valóban fontos ismeretekre, a világra vonatkozó ismeretekre csak úgy tehetünk szert, ha olvassuk az embereket, azok legkülönbözőbb kiadásait.” Ez pedig tulajdonképpen nem jelent mást, mint hogy figyeljünk oda a nem verbális kommunikáció típusaira és tanuljuk meg helyesen értelmezni azokat.

Első hallásra talán egyszerűnek tűnik, de valójában hosszú és kitartó gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy a megfelelő következtetéseket vonjuk le egy-egy ember gesztusaiból, mozdulataiból vagy testtartásából. Vajon miért annyira fontos ez? Mert a nem verbális kommunikáció kiegészíti, nem egy esetben pedig helyettesíti a verbális, vagyis szavakkal történő kommunikációt. Olykor egy üzleti megbeszélés vagy tárgyalás sikere múlhat azon, hogy időben észrevegyük, megfelelően értelmezzük, és ügyesen reagáljuk le beszélgetőpartnerünk szavak nélküli mondanivalóját.

A testbeszéd tanulását kezdjük talán a legkönnyebben megfigyelhető gesztustípusok, az arckifejezések tanulmányozásával és megértésével. Ha már tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelent, amikor a velünk szembenálló fél „gyilkos”, „hívogató”, „dühös”, vagy „kíváncsi” pillantást küld felénk, illetve amikor biztosak vagyunk benne, hogy mosolya valóban „egyszerű”, „felső”, „széles”, esetleg „hosszúkás”, akkor elkezdhetünk figyelni a járására, kézfogására, kéz- és testtartására, az esetleges pótcselekvéseire.

A könyv végére érve pedig nincs más dolgunk, mint gyakorolni és alkalmazni az olvasottakat. Biztos vagyok benne, hogy a befektetett idő- és energia többszörösen megtérül, hiszen a széles körű tapasztalatokra épülő, rendszerbe foglalt, valós helyzetekben bemutatott nem verbális jelek megismerése során könnyedén elsajátítható:
– hogyan ragadjuk magunkhoz az irányítást a viták és tárgyalások során,
– hogyan ismerjük fel a hazugságot,
– milyen jelek mutatják, hogy valaki barátságosan vagy ellenségesen közelít hozzánk,
– miből ismerhetjük fel a megtévesztésünket célzó jeleket.

Vannak, akik az így elsajátított ismereteket mások manipulálására használják, ám szerintem sokkal nagyobb haszna lenne, ha mindenki inkább a kommunikáció gördülékenyebbé és egyértelműbbé tétele érdekében „fegyverkezne”.