Főkép

A legendásan embergyűlölő „Keserű Bierce” alakja sötét árnyékként tűnik föl a századforduló amerikai irodalmának horizontján. Élete, és még inkább halála komor legenda. Elbeszélései swifti ihletésű szatírák – mindig elevenbe hasítanak. A természettudományos pontossággal kidolgozott helyzetelemzéseket félelmetes, sötét humor hatja át. A gótikus fikciót gyakran fűszerezte western hangulattal, de ami ennél is fontosabb, ő helyezte először pszichológiai megvilágításba a horrort.

Valószínűsíthetően gyermekkorában kialakult embergyűlölete, keserű cinizmusa és határtalan pesszimizmusa tökéletes hátteret és táptalajt biztosított legkedvesebb témája, a kegyetlenség, a gonoszság, a borzalom, a félelem vagy éppen az őrültség következményeként bekövetkező erőszakos halál valamely elképesztő vagy ritka nemének ábrázolására.

Az amerikai polgárháborúban elfogott déli ültetvényes a kivégzése előtti gyötrelmes pillanatban elképzeli, hogy megmenekül, és épségben hazatér a családjához (Bagoly-folyó); a romok alá szorult északi mesterlövésznek saját puskája oltja ki az életét (Harc közben eltűnt); egy tiszt megadja a kegyelemdöfést egy haldokló barátjának, ám a halott testvére, egyébként a tiszt rosszakarója rajtakapja (A kegyelemdöfés).

Bierce munkásságára olyannyira rányomta bélyegét ez a végletesen komor hangulat, hogy elmondhatjuk: több mint hatvan novellájából csupán kettőben nem bukkan fel a halál.

Mindezek ellenére írói szuggesztivitása (bár túlságosan választékos szóhasználata és gondosan kidolgozott körmondatai már saját korában is kicsit nehézkesnek tűntek) messze túlmutat a kor elbeszélő stílusán, és olyan halhatatlan művekben is kimutatható, mint Orwell 1984-e, vagy Vonnegut Utópia 14-e, illetve talán ide vezethető vissza Bret Easton Ellis gyakran szadizmusba hajló minimalizmusa az emberi kapcsolatok kiüresedésének terén.

És mégis, bár egyetlen fénysugár sem hatol át ezen a mérhetetlenül sötét, komor, kiábrándult és elkeseredett ködön, napjaink híradói mellett Bierce művei – melyek szenvtelen alapossággal ábrázolják a kiélezett helyzeteket és a feszült érzelmi állapotokat, amelyek a történet végére egy-egy meglepetésszerű csattanóban végződnek, de soha nem oldódnak fel – sokszor csupán tündérmesék.

A szerző életrajza