Főkép A Mabinogion walesi legendák, mítoszok gyűjteménye. Összesen tizenegy történet, melyek egy része a kelta mítoszok walesi verziója, míg a többi az Arthur-románcok közé tartozik. Kb. a X-XII. századból származó szövegek, melyek tehát az események feltételezhető idejénél jóval későbbi, középkori verziók.
Olyan szövegek, melyek, noha kevésbé köztudott, hatalmas hatással voltak a nyugati civilizációra (és messze nem csak az irodalomra).
 
A Mabinogion-nak több angol fordítása is létezik, a General Press pedig a legfrissebbet vette alapul a magyar verzióhoz. Ez azért is szerencsés, mert Sioned Davies angol fordításáról több helyen is azt olvastam, hogy a legjobb, leghívebb verzió.
Kétségtelen, hogy mind ő, mind a magyar kiadás fordítója és szerkesztő-szaklektora hatalmas munkát végzett. Persze az sem mellékes, hogy élvezhetővé is varázsolták a szöveget.
 
Igaz, ez nem annyira nyilvánvaló, ha az ember belelapoz a kötetbe, és meglátja a töméntelen mennyiségű, apró betűs, a kötet 323. oldalán kezdődő jegyzetanyagot.
 
Davies az előszóban kifejti, hogy a Mabinogion szövegeinek zöme minden bizonnyal mesemondók, bárdok élőszóban előadott történeteiből alakult ki, és hogy arra törekedett, hogy fordításában az élőbeni mesélés hangulatát, fordulatait, stílusát minél jobban visszaadja.
 
Mármost, ez alapból is nehéz, tekintve, hogy a könyvet jobbára magunkban olvassuk, de ha az ember folyton hátralapoz a jegyzetekhez, azzal gyakorlatilag megöli az élményt. Azok nélkül viszont nehéz értelmezni a szöveg számos apróbb-nagyobb részletét.
 
Ezért azt javaslom minden reménybeli Mabinogion-olvasónak, hogy kétszer olvassa el a könyvet.
Azt ki-ki maga döntse el, hogy előbb a jegyzetekkel együtt vagy azok nélkül, de mindenképp érdemes egyszer csakis a lényegre, a mesékre koncentrálva olvasni, mert az ízes elbeszélések valóban páratlan élményt adnak.
 
A Mabinogion négy ágának nevezett első négy rész lényegében kelta-ír mítoszok sajátos verziói.
Aki nem foglalkozott még a nyugat-európai mitológiákkal, de szereti Tolkien műveit illetve a fantasy irányzatot, biztosan meglepődik majd, ezek milyen sokat merítettek az ősi walesi történetekből, és hogy milyen üdék, frissek, izgalmasak és érdekesek tudtak maradni a keletkezésük óta eltelt évszázadok alatt is.
 
Az Arthur királyhoz és lovagjaihoz kapcsolódó történetek a romantika irodalmára is óriási hatással voltak, ám még ennél is érdekesebb látni, milyen sajátosan viszonyultak a régi walesi mesemondók a mitikus nagykirályhoz és követőihez.
 
A Mabinogionban ugyanis, bár megtaláljuk az Arthur mondakör néhány ismertebb elemét, azok sem feltétlenül a Sir Thomas Malory vagy akár T. H. White, netán a mozifilmek nyomán közismert változatokban szerepelnek.
 
Emellett nem egy történet egyenest kifigurázza Arthurt és társait, bár természetesen a Mabinogion javában a hősök emberfeletti tetteket hajtanak végre, s ahogy kelta népekhez illik, ők is mind szenvedélyesek harcban, szerelemben, életük mindenféle viszontagságaiban és örömeiben.
 
Nem állítom, hogy könnyű olvasmány a Mabinogion (elég csak a „Hogyan nyerte el Culhwch Olwent” zsibbasztó felsorolásaira utalnom) – hozzá kell szokni a stílusához, a fura walesi nevekhez (amiket persze egy idő után profin olvas az ember), de amint ráérez az olvasó az ízükre, nyomban el is bűvölik, magukkal ragadják ezek a réges-régi, ám ma is maximálisan élvezhető történetek.

Kapcsolódó írások:James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák
A vízbe fúlt szeretők (angol és skót népballadák)
Skót legendák és mesék
Lady Augusta Gregory: Istenek és harcosok – Ír mítoszok és legendák