Főkép Mint ahogy azt már a Fekete Tőr Testvériség sorozat első kötetéről (Éjsötét szerető) szóló ajánlómban is írtam, J. R. Ward (eredeti nevén Jessica Rowley Pell Bird) erotikus-romantikus paranormális műveket ír.
Szerencsére nem is rosszul. Már amennyire ezt két kötet elolvasása után ki lehet jelenteni.
 
A Fekete Tőr Testvériség emberfeletti erővel bíró, magasan képzett vámpírharcosokból áll, akik arra esküdtek fel, hogy bármi áron megvédik fajukat a rájuk törő ellenségtől, különös tekintettel az Alantasok Társaságára, ami természetesen szintén nem egyszerű földi halandókból áll.
Mindkét fél nagy gondot fordít arra, hogy létezésük, és egymással évszázadok óta vívott harcuk az emberek előtt titokban maradjon.
 
Persze a Testvériség harcosai (Tohrment, Vishous, Phury, Zsadist, Rhage és Wrath) azért nem csak a harccal foglalkoznak, hanem ha éppen idejük engedi, magánéletet is élnek. Amiből természetesen hol jó, hol nem annyira jó dolgok sülhetnek ki.
Jelen esetben ez utóbbi, hiszen a kegyetlen átokkal sújtott Rhage nem másba szeret bele, mint egy ember nőbe. Ráadásul egy halálosan beteg ember nőbe.
 
Mary Luce az elején még semmit sem sejt hódolója valódi kilétéről, csak azt látja, hogy itt egy elképesztően jóképű, félelmetes férfi, aki neki teszi a szépet, aki érte rajong, aki őt akarja. Őt, a jelentéktelen senkit.
És persze nem érti az egészet. Úgy hiszi, a férfi csak gúnyolódik vele, hogy aztán nevetve faképnél hagyja. Azért együtt vacsorázik vele, bár maga sem érti, miért. Aztán sétálnak egyet a parkban, ahol megtámadja őket néhány fura figura. És ettől kezdve minden megváltozik…
 
Hiszen olyan események indulnak útjukra, és olyan érzelmek szabadulnak el, amelyekre valójában senki sincs felkészülve.
Még a Testvériség tagjai sem. Akik mindent elkövetnek annak érdekében, hogy Rhage és Mary Luce között ne történhessen semmi. Persze nem járnak sikerrel.
 
Olyan ez, mint egy modern kori, vámpíros-erotikus Rómeó és Júlia, ahol nem a családok, hanem a fajbéli különbség áll a szerelmesek közé. Legalábbis látszólag.
Ám ahogy az események haladnak, és ahogy a szenvedély lassan átveszi a hatalmat a józan ész felett, valami olyasmi történik, ami korábban soha…
 
Az én ízlésemnek talán kicsit sok a nyavalygás, a szenvedés és a lelkizés, amik mind-mind az akciótól, a harctól és az író által megalkotott alternatív világ és szereplőinek megismerésétől veszik el az időt, ám kénytelen vagyok belátni, hogy ez elsősorban egy erotikus-romantikus könyv, ahol ennek így kell lennie.
 
Kíváncsi vagyok, vajon a harmadik, Megsebzett szerető című kötet ezt a vonalat viszi-e tovább. Persze ha jobban belegondolok, az „előrejelzések” alapján Zsadist és Bella szerelme sem lesz éppen egyszerű eset. De vajon tartogat-e bármiféle meglepetést?