Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve
Írta: Galgóczi Tamás | 2008. 04. 07.
Szokatlan, ám az eddig megjelent Paolo Colheo (született 1947. augusztus 24.) művek után nem előzmények nélküli ez a kötet. Terjedelemre ugyan nem túl nagy, tartalma, a papírra vetett gondolatok ellenben sokkal súlyosabbak. Az eredetileg újságban, több részletben megjelenő szöveg még a múlt század kilencvenes éveiben íródott, mostani kiadása mégsem öncélú, mivel a benne megfogalmazottak mit sem vesztettek aktualitásukból.
Mondhatni A zarándoklat – Egy mágus naplója, vagy Az alkimista szellemiségének új nézőpontból történő megközelítését kapjuk. Egyfajta csináld meg önmagad kézikönyv – Coelho értelmezésében.
Éppen ezért nem javallott egyszuszra történő befogadása, mivel így pont a lényeg sikkad el, az olvasottak átgondolása, értelmezése – s nem utolsó sorban személyre szabása. Ráadásul a szöveg többrétegű, van ugye az, amit mond, és ott van a mögöttes tartalom. Ez akár szimbolista vagy alkimista üzenetként is felfogható, de véleményem szerint ennél sokkal egyszerűbben érdemes megközelíteni a könyvet.
Fogjuk fel általános útmutatóként, amiből mindenki azt és úgy hasznosít, amire ténylegesen szükség van.
Semmiképpen se próbáljunk megfelelni a könyvnek, mivel azért időnként ellentmondásokra is lelhetünk benne, jobban mondva, több lehetséges viselkedésmód is létezik egy adott helyzetre.
Általános vezérelvként annyit szívleljünk meg, hogy mindenki a saját életét köteles élni, ne vegyük magunkra más keresztjét. Viszont önmagunkkal szemben alapvető elvárásként törekedjünk a teljesség felé, ami az alkotó, tudatos lét jellemzője – lehet.
És ennyi.
Leegyszerűsítve önmenedzselő kézikönyv pozitivista, vagy ha úgy tetszik, jó emberek részére, akik nem kívánnak ártani másoknak (épp ellenkezőleg), de sosem vesztik szem elől, hogy a köz jóléte nem okozhatja saját rosszlétünket, és nem válthatunk meg minden szenvedőt. Csak mindez nem ezoterikus, vagy menedzserfelfogásban, hanem Coelho módra összefoglalva, száznegyvenkilenc oldalon.
Nincs elképzelésem arról, mit szólnak majd mindehhez a rajongók, de úgy gondolom, nagy csalódás nem éri őket. Elvégre az egyik alapelv szerint a fény harcosa mindig nyitott az új gondolatokra, a használhatóakat beépíti életébe. Coelho így beszél erről: „A fény harcosának nincsenek úgynevezett „elvei”. Van viszont egy útja, amin végig akar menni, és amihez mindig megpróbál alkalmazkodni.”
Kapcsolódó írás: