Főkép

Akik a Boris Vian életműkiadás előző kötete kapcsán amiatt morogtak, hogy Köpök a sírotokra nyelvileg mennyivel szürkébb és unalmasabb, mint az eredetileg a saját neve alatt megjelent regények – nos ez a csoport most örvendezhet, hiszen a mostani kötet novellái a maguk teljességében idézik meg Vian zabolátlan, korlátokat nem ismerő szellemét.
 
Olvasás közben úgy voltam, mint az egyszeri focidrukker, aki ugyan tudja, hogy bajnokcsapatnak szurkol, de igazából csak az első gól után nyugszik meg és adja át magát annak az élvezetnek, amit a katartikus élmények személyes megtapasztalása jelent.
Vian azért jobb, mint egy focicsapat, mivel nála az első gól már a nyitóoldalon megesik, s kis túlzással a gólzápor egészen az utolsóig kitart.
 
Egyrészt itt vannak ezek a hihetetlen, Fantáziaországból szalasztott figurák, akik hol komikus módra csetlenek-botlanak az életben, hol pedig avantgard művészként bizarr élményeket keresnek a világban, esetleg saját „gyakorlatiasságukat” szegezik szembe a világ őrültségeivel.
 
A kötet novelláiban számos alkalommal feltűnik Vian teremtménye, az Őrnagy, aki egyfajta keveréke Münchhausen bárónak és a munkanélküli amorális nyikhajnak. Cseppet sem pozitív alakja mégis bámulatos, ahogy megküzd az élettel és legyőzi azt. Vagy ha mégsem, akkor úgy viselkedik, mintha mégis ő kerekedett volna felül.
Rajta kívül még nők, férfiak és más efféle szerzetek jönnek-mennek a lapokon, felettébb öntudatosan, amely állítás még akkor is igaz, ha félénk fiatalemberről van szó.
 
Másrészt a mindenféle másod- és harmadvonalbeli irományoktól elfásult betűkedvelő nem győzi habzsolni azokat a zseniálisan agyzsongító mondatokat, melyek egyszerűen csak bűbájosak, akár téli reggelek zúzmarája a fákon.
 
Vian hihetetlen érzékkel keveri a valóságot a képzelettel, a szójáték vagy képtelen gondolattársítás teljesen hétköznapi elem prózájában – bizony időnként érdemes újraolvasni bekezdéseket, mert annyira trükkösen fogalmaz, hogy míg az ember a cselekményre koncentrál, elsikkad a szöveg szépsége. Ezek az írások is abba a csoportba tartoznak, melyeket muszáj időről-időre újraolvasni!
 
A kötetbe beválogatott írásokról egyébként Takács M. József szerkesztő minden fontos tudnivalót megoszt velünk az utószóban.
 
A kötetben szereplő novellák:
A déli hadjárat
A kék liba
A kihalt őt
A statiszta
Meglepetés-parti Léobille-nál
Veszedelmes klasszikusok
Áprilisi lányok
A fürdőző csuhás
A gyilkos
Marseillei ébredezett
Anyaság
Kínos ügy 

Kapcsolódó írás:

Boris Vian: 1959–2009