Főkép

Jane Austen (1775. december 16. - 1817. július 18.) 1814-ben írta A mansfieldi kastély (Mansfield Park) című, a többitől némileg eltérő regényét. Bár ott bujkál benne a jellegzetesen austeni irónia, sokkal fontosabb az a komoly erkölcsi mondanivaló, melyet Fanny és Edmund alakja testesít meg. A modern társadalmi-lélektani regényben, amelyben az írónő egy vidéki úri család hétköznapjait ábrázolja, sok olvasónak nem tetszett annak idején az, hogy a szerző szavaival és a körülmények alakításával egyértelműen elítélte a mansfieldi kastély fiatal lakóit, és a tiszta, egyszerű emberi értékek mellett foglalt állást. A címben szereplő kastély pedig szinte jelképpé válik: ellentéte mindannak a léhaságnak és romlottságnak, amit a város képvisel. Talán éppen ezen dolgok miatt tartotta a 19. század nagy kritikusa, Thomas Macaulay ezt a regényt Jane Austen legtökéletesebb művének. Persze nekünk ezzel nem kell egyetértenünk. Sőt.

A jó nevű, ám szegény családba született Fanny Price 10 évesen kerül el szüleitől, hogy új életet kezdjen gazdag nagybátyja és nagynénje házában. Sir Thomas Bertram családja befogadja ugyan a lányt, de soha nem kezeli a család gyermekeivel egyenrangúként. Persze soha nem is vágyott erre. Bár nagyon keserves gyermekkora volt (elszakadás a szülői háztól), ő soha nem panaszkodott. Tűrte az ő kárára elkövetett heccelődést, a Bertram lányok sértéseit, másik nagynénje szúrós szavait. És közben csupán egyetlen támasza volt nagy bánatában: Edmund, az unokabátyja. Akibe szép lassan bele is szeretett – mondanom sem kell, reménytelenül. Hiszen a fiatalember a paplakban vendégeskedő ifjú Mary-be bolondult bele.

Miközben a családban zajlik az élet, Fanny sokat szenved. Nem csupán a külső sérelmek, de soha szűnni nem akaró kusza gondolatai is megkeserítik életét. És akkor esik igazán pánikba, amikor a paplakban vendégeskedő Crawford úr (Mary bátyja) megkéri a kezét. Hiszen ő nem mehet hozzá, mert egyáltalán nem szereti. Sőt, kifejezetten ellenszenvesnek találja. Minden rábeszélés és unszolás ellenére is kitart nemleges válasza mellett. Az események pedig őt igazolják. Kicsit nehézkes a mai rohanó életünkhöz szokott ember számára az 1800-as években íródott irodalmi szöveg olvasása, de megéri. Sőt, az a véleményem, minden nőnek egyszer át kéne rágnia magát ezen a könyvön. Hiszen mégiscsak a szingliregények ősei közül való, ami végre a beltartalomhoz hangulatában tökéletesen illő, William John Hennesy festményének felhasználásával készült borítóval jelent meg

Kapcsolódó írások:

Julia Barrett: Önteltség és önámítás
Büszkeség és balítélet (BBC mini-sorozat) (DVD)
Büszkeség és balítélet (2005) DVD)
Pride & Prejudice (Music from the motion picture) (CD)
Joan Aiken: Visszatérés a mansfieldi kastélyba

A szerző életrajza