Főkép

A BBC televíziós mini-sorozatának alkotói 1995-ben igencsak magasra állították a mércét a Jane Austen-adaptációk terén.
Lényegében azóta sem sikerült senkinek felülmúlnia, de még csak megközelítenie sem a teljesítményüket, Colin Firth neve pedig sokak szemében eggyé vált a hűvös, mégis nemes lelkű és eszményi Mr. Fitzwilliam Darcyéval.
De kell-e vetekedni egy önmagában álló, megismételhetetlen sikerrel? Úgy vélem, felesleges.

Mi több, a mozifilm korlátai szabta kétórás időkeretben nem is szabad efféle részletességgel kibontani a szálakat, megrajzolni jellemeket, figyelni minden nüanszra. Másként kell tehát fogalmazni képileg a kólás, pattogatott kukoricás termek nézőinek, mint az otthon melegében a sorozat újabb részét már alig váró közönségnek.

Számomra épp ezért a Gwyneth Paltrow főszereplésével, és más kiválóságok, többek között Greta Scacchi és Ewan McGregor nevével fémjelzett Emma is klasszikussá nőhette ki magát, és bármennyire szentségtörőnek tetszhet, az új Büszkeség és balítélet is rögtön hasonló státusra tett szert saját öröklistámon.
Hiszen a két feldolgozást nem hogy nem lehet, de nem is szabad összevetni, bármilyen szempontból – hacsak a színészi teljesítményt nem vesszük alapul – egymáshoz hasonlítgatni.

Donald Sutherlandnél hitelesebb Mr. Bennetet pedig keresve sem találhatnák, hiába, hogy a veterán színésznek hét különféle karaktert kellett megformálnia csak az ugyanabban az évben filmszínházakba került alkotásokban.
A jó színész: igazi alakváltó. Nem rutinból játszik, mégis rutinja teszi lehetővé neki, hogy míg az egyik héten kéjelgő milliomost, a másikon már-már megtört, de szellemi és erkölcsi tartását még őrző, vagyontalan kisnemest formáljon meg.

Matthew Macfadyen (aki egy másik XIX. századi angol remekmű, az Üvöltő szelek Heraton Ernshaw-jakén debütált), meglepően meggyőző Darcy szerepében.
Colin Firth után bárkitől nagy merészség volt (lett volna) elvállalni a hűség, műveltség és integritás megtestesítőjének máskülönben hálás szerepét, Macfadyennek azonban sikerült hozzátennie a karakterhez, őszinteségével közelebb hozni szívünkhöz a tartózkodó, büszke és némiképp előítéletes arisztokratát.

A női főszereplő megválasztása külön fejezetet (de legalábbis bekezdést) érdemel. Minden eddigi filmje közül a Büszkeség és balítélet-ben mutatkozik meg legegyértelműbben, hogy Keira Knightley, korunk egyik nőideálja valójában – vagyis inkább valóban – nem szép.
Még a Csavard be, mint Beckham vadóc focistalányaként is csupa báj és kecsesség, az Igazából szerelem Julietjeként pedig (mennyire sokat sejtető is e név!), kifejezetten ellenállhatatlan.
Mégis gyönyörű, legalábbis képes elhitetni ezt velünk, Elizabethként pedig Darcyval, ami önmagában is óriási színészi, intellektuális teljesítmény.

Virginia Woolf jegyezte meg Austen kapcsán, hogy „minden író közül őt a legnehezebb rajtakapni a nagyság pillanataiban”. Ám mégis megfogalmazható, miben áll a napóleoni háborúk kora legkiválóbb angol írónőjének titka: a drámai sűrítésben, vagyis a jól megválasztott kulcsmozzanatok részletekbe menő felnagyításában.

És pontosan ugyanezt kapjuk a regény mostani filmváltozatától is, legfeljebb a tempó erőltetett kicsit.
Az eseményeket, a kevély elutasításokat, a ráeszmélést a megbocsáthatatlannak és végzetesnek tűnő tévedésre, de meg a gyötrődés pillanatait is mind teljes valójukban, mardosó szenvedélyességgel és drámai elkerülhetetlenséggel ábrázolja a rendező.
A jól eltalált zenétől és a gyönyörűen megkomponált képsoroktól pedig még erőteljesebbé, még tömörebbé válik az üzenet.

Amikor Jane Austen legismertebb történetét akarjuk újraélvezni, az igazi ínyenc nyilván magát a regényt olvassa el; ha időnk engedi, részekben vagy egészben végignézzük az ötórás televíziós sorozatot; ha azonban csupán egyetlen este áll rendelkezésünkre, a mozifilm a legjobb választás.
S nem azért, mert csak ez maradt, hanem önmagában rejlő értékeiért. Hiszen ez a mű ugyanúgy maradandó darab, akár az eredeti alkotás, vagy a valaha legjobban sikerült televíziós feldolgozás.

Kapcsolódó írások:
Julia Barrett: Önteltség és önámítás
Büszkeség és balítélet (BBC mini-sorozat) (DVD)
Büszkeség és balítélet (2005) DVD)
Pride & Prejudice (Music from the motion picture) (CD)